Irodalmi Szemle, 1973
1973/2 - HAGYOMÁNY - Szíj Rezső: Szepsi Csombor Márton és Kopernikusz
írásunkkal Kopernikusz — a nagy lengyel csillagász születésének 500. évfordulójára emlékezünk. Ha Csombor természettudományi ismereteit megvizsgáljuk, tulajdonképpen arra is választ kapunk, hogy kortársai közül rajta kívül még kik terjesztették ki érdeklődésüket a világi tudományokra, közelebbről a csillagászatra, arra is, hogy a kor tudományos fölfedezései behatoltak-e a hazai tudósok írásaiba, megérintették-e gondolkodásukat, mit fogadtak el 'azokból, s mit utasítottak vissza. A kor legnagyobb tudományos fölfedezése kétségkívül Kopernikusz lengyel tudós nevéhez fűződik, aki 1543-ban megjelent könyvében a viliág elé tárta a heliocentrikus világképet, amely szerint a Föld a Nap körül kering, s közben naponként önmaga körül is megtesz egy fordulatot. Más szóval: a Föld mozog, s nem körülötte mozognak a többi égitestek. Ez a fölfedezés korszakalkotónak bizonyult: az addigi geocentrikus világnézet tudományosan e nézettel omlott össze. A hit, amely a tudományt a teológia szolgálólányának tartotta s a hittel szemben a második heilyre utasította, ezzel végképpen megdőlt, s ettől kezdve a tudományos világnézet térhódításának semmi sem állhatta útját. Kopernikusz nem előzmények nélkül állt elő tudományos fölfedezésével. Magyar tudományos körökben is megtalálhatók előfutárai, mégha elsősorban vendégtudósok munkái révén is. Hogy e korszakalkotó fölfedezés mégsem 'az ő nevükhöz fűződik, azt azzal magyarázhatjuk, hogy az ötmilliós magyar állam értelmiségét a magyar uralkodók egész Európára és Ázsia nagy részére is kiterjedő diplomáciai tevékenysége nagy mértékben elvonta a tudományos munkától. Nem csoda hát, ha valamennyi résztudomány legmagasabb szintű ápolásával elegendő számú tehetséges ember nem foglalkozhatott. Ez a sokirányú tevékenység az ország értelmiségét a lakosság lélekszámát messze meghaladóan vette igénybe. Hogy hová lett az a sok-sok ezer egyetemet végzett emberünk, akik Bécsben, Krakkóban, Prágában és főleg az itáliai egyetemeken tanultak, arra csak az előbbiek ismeretében tudunk felelni. Európa minden országában találhatók magyar származású tudósok, kereskedők, iparosok, az egész középkor folyamán már a 11. századtól kezdve tanítók, professzorok, a 15. század második felétől pedig könyvnyomtatók és kiadók is. De ugyanakkor — mintegy pótlásukra — nálunk is sok-sok idegen fordul meg, áll alkalmazásban az államigazgatásban, nemcsak belügyi, hanem külügyi vonatkozásban, továbbá a tudományos élet területén is. Mátyás udvarában mindenféle tudományág hazai és külföldi képviselője megtalálható, s természetesen a külföldi udvarokat is ellepik (a magyar származású tudósok. Mátyás udvarában él Galeotto M'arzio, aki a görögök nyomán újra kifejti, csak náluk sokkal határozottabban, a Föld mozgásának elvét, s 1464-től 1489-ig több munkájában hirdeti a heliocentrikus világképet. Könyvének nagy szerepe van Amerika fölfedezésében is, mivel Kolumbus magával vitte azt, s nagy hasznát vette 'a tájékozódásban. A fölismerés egyre szélesebb körökben terjedt, s 1495-ben Olmüci Ágoston sajtó alá rendezte Giovanni Bianchini ferrarai csillagász egyik munkáját, amelyben a Föld tengelyének elmozdulására vonatkozó fölismerését fejti ki, s ezzel előkészíti a talajt Kopernikusz számára. Két év múlva Budán találjuk Olmüci Ágostont is, aki tudományos álláspontját nyilván itt sem rejtette véka alá. Galeotto csillagászati tanai a Föld forgásáról, a bolygók mozgásáról azokban az évtizedekben terjednék el, amelyekben Kopernikusz végzi kutatásait. Tanait évtizedek múlva az a Celio Cálcagnini újítja föl, aki Ippolito d’Este hagyomány Szíj Rezső Szepsi Csombor Márton és Kopernikusz
