Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Szíj Rezső: Könyvesztétikai jegyzetek a Madách kiadványairól
Szíj Rezső könyvesztétikai jegyzetek a MADÁCH kiadványairól Akiknek módjukban áll figyelemmel kísérni a Madách kiadó munkásságát, s ilyenek szép számmal akadnak, hisz ma már népes gyűjtőtábor karolja föl a kisebbségi irodalmak alkotásait határokon innen és túl, azok örömmel állapíthatják meg azt a fejlődést, amiről e kiadványok egyrészt tartalmuk sokszínűségével, másrészt formai csinoso- dúsukkal tanúságot tesznek. Egy-egy kiadvány tipográfiai megtervezése elárulja a kiadó egész munkásságának lényeges vonásait. Tükre a szerkesztői és tervezői ízlésnek, hozzáértésnek, konzervatív, haladó vagy utramodern törekvéseinek. A kiadványok alapján következtetni lehet a vezetés stílusára, a vállalati (szerkesztési, adminisztrációs) fegyelemre. Lássam a kiadványaidat, s megmondom: mennyit érsz mint kiadó. A könyvkiadói követelményekbe és törekvésekbe a könyvek esztétikája, tehát a könyvek formai megtervezése és műszaki-nyomdai kivitele is beletartozik. De ha a kiadónak nincs saját nyomdája, a kivitelezés fogyatékosságai miatt nem lehet teljes egészében a kiadó műszaki osztályát hibáztatni. Saját nyomdáját maga a kiadó irányítja, s annyiszor dobja vissza a rosszul nyomott oldalt, ívet, illusztrációt, reprokduk- ciót, amíg az el nem éri a kívánt színvonalat. Mert a „kerül, amibe kerül“ elve — noha költséggel terheli a könyvet — igényességre vall. Viszonyaink közt a Madách helyzete sem jobb a többi kiadóénál, mert saját nyomdája neki sincs. Sőt, még rosz- szabb is, hisz mint fiatal kiadónak, a semmiből kellett föltörnie, el kellett magát ismertetnie a nyomdákkal. Időbe tellett, amíg tekintélyt vívhatott ki magának. A Madách kiadványaiban a tartalmi követelmények elmélyülése, a formai (művészi, tipográfiai) kiképzés javulása állapítható meg. Az utóbbi tekintetben óvatos korszerűség jellemzi, szélsőségek nélkül, ami azt is jelenti, hogy -nem lehet elmarasztalni érthetetlen és föltűnést hajhászó tipográfiai sületlenségekért. Az avantgárd éppen a könyvművészetben termett legkevesebb élvezhető gyümölcsöt, mert a jól olvashatóság, ami elemi követelmény a könyvnél, amelyet tehát nemcsak nézésre szántak, hanem olvasásra is, ellenállt minden olvashatatlanná tevő törekvésnek. Erről a kérdésről könyvművészeti vonatkozásiban a Jelenkor 1969. évi decemberi számában jelent meg írásom, így a részletekért az olvasót oda irányítom. A lényeg az, hogy az avant- gardizmus a könyvművészetben, noha inspiráló jellegű volt, nem teremtett maradandót. Avantgardista. betű nem született, a tördelésiben megnyilatkozó törekvések legföljebb néhány versre és rövidebb prózai szövegre szorítkoztak, mert az avantgárd kísérletek minden vonatkozásban beleütköztek a jól olvashatóság alapvető követelményébe. Ezt a falat régen sem sikerült tartósan áttörni, sem Tzaráéknak, sem Tamkó Sirató Károlynak, sem újabban Képes Gézának. Ma sincs másként, noha az erre irányuló kísérletek újra meg újra előbukkannak. Az avantgárd törekvések maradandóan főleg a reklám területén érvényesültek, ez viszont kívül esik a könyvművészet határain. A Madách könyvei i9 sikerrel álltak ellent az utóbbi években újra fölbukkanó avant-, gard ötleteknek. Tóth Elemér Kérgek című verseskötetében, a Nyári zivatar című vers utolsó sorában, kísérletezik ugyan egy betűként lépcsőzetesen eső sorral, mintegy ábrázolva az eső hullását, mintha a tartalom vagy az olvasó rászorulna az effajta képszerű, vonalszerű bemutatásra. Haladjunk a könyvek elemzésében kívülről befelé. Mi a könyvön a burkoló, a védőlap szerepe? Hogy fölhívja a figyelmet a könyvre, lehetőleg a tartalmára is utalva. 342
