Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Staudt-Csengeli Mihály
figyelő Szíj Rezső Staudi-Csengeli Mihály i. Staudt-Csengeli Mihály festőművész azok közé tartozik, akik hivatásszerűen foglalkozást vállaltak azért, hogy a mindennapi kenyér biztosítása miatt ne kényszerüljenek művészi alkotás közben olyan kanyarok megtételére, amelyek hitükkel, művészi fölfogásukkal ellenkeznek. Rév-Komáromban .született 1907-ben, s ott töltötte gyermek- és ifjúkorát. Korán föltűnt tehetségével, s már 11 éves korában kész művekkel lépett a művészetbarátok elé. Egy 1918-ból való Pasztell-tájképe a pozsonyi Nemzeti Galéria tulajdona. Rendszeres képzésben is szülővárosában részesült a mindent tudó, kiváló pedagógiai érzékkel rendelkező festőművész és grafikus, Harmos Károly szabadiskolájában. Mellette mindenféle technikában képezhette magát, az iparművészetiekben is, aminek később aztán több Irányban is hasznát látta. A fiatal Staudt-Csengeli is kedvére rajzolhatta az emberi testet, portrékat, kezeket, lábakat, a különféle ujjgyakorlatok százszámra készültek. S természetesen a táji motívumok is közvetlen közelben kínálták magukat: a Duna-part és a Csallóköz fás-bokros sík vidéke, a városban a hajógyár Ipari részlegei lehetővé tették a rendszeres stúdiomokat. Művészünk élt is a lehetőségekkel, azzal a nyugalmat nem ismerő alkotó szenvedéllyel, amely végigkísérte életét, s munkára ösztökélte még túl a 60-on is. Komárom az „akadémiai“ tanulóéveket jelentette Staudt-Csengeli Mihálynak. 1922-ben került Harmos Károly mellé, aki jósága mellett szigorú mesterként irányította a heti stúdiomokat, rendet és fegyelmet tartott növendékei között. Aki nem dolgozott komolyan, annak kiadta az útját. A Harmos-féle iskolának, az ott megszokott rendszeres, fegyelmezett munkának később is nagy hasznát látta. Alkata mellett részben ennek köszönhette, hogy csüggesztő időkben sem engedte el magát, hogy az a bizonyos hanyag előkelősködés, amely annyi tehetségnek megrontója, nem kerítette hatalmába. A művészet valóban komoly dolog a számára, ez Harmos mellett ivódott a vérébe, s később sem lett oka megbánni a művészi, alkotói fegyelem kívánta alkalmazkodást. A szigorú szakmai önfegyelme is itt ivódott vérébe. Ez később a műemlék-restaurálá- sokban, nemsokára p'edig a lakásberendezési, Iparművészeti tervezésekben is hasznosan segítette. Ezekkel a megbízásokkal azért tudott megbirkózni, mert nem jelentettek számára alaposságra törő műgondjától idegen követelményeket. Komáromban Földes Sándor újságíró, költő mutatta be Fábry Zoltánnak, aki lelkes hangú cikket írt a fiatal művészjelöltről, s őt a jövő Munkácsy Mihályának nevezte. Földes révén került kapcsolatba Szóbél Gézával és Gwerk Ödönnel, mindkettővel való kapcsolata döntően hatott művészi fejlődésére. Földest a faji üldözések éveiben bújtatta, élelemmel és pénzzel segítette. Staudt Mihályt ekkor már úgy értékelték, mint a modern látás, a korszerű formák igazolóját. Noha ekkor még nem is találkozott a kubista, konstruktivista irányzatokkal, mégis az ő hangjukon szólalt meg, az ő szellemükben festett, s ebben a korszellem diadalát látták: a modern életérzés csak ezekben a formákban fejeződhet ki — hirdették ennek az irányzatnak a hitvallói. A komáromi évek alatt módja nyílt Budapest művészeti életébe is belekóstolni. Barátja, Szóbél Géza révén ismerkedett meg Fényes Adolffal 1922-ben, tehát még mondhatni, gyermekfejjel. Fényes fölkarolta, és szívesen látta festőiskolájában, ahol a Harmos-iskolával párhuzamosan Staudt-Csengeli Mihály egészen 1926-ig gyakran megfordult. Ezekben az években ismerkedett meg Budapesten Aba-Novák Vilmossal és Szőnyi Istvánnal, akik munkál felől biztatóan nyilatkoztak. Ök Harmos mellett még Gwerk Ödönre Is fölhívták a figyelmét. Részben ennek hatására, részben Balogh Böske írónő ajánlására szánta
