Irodalmi Szemle, 1970

1970/8 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Csáder László 60 éves

áramlatokba, itt találkozott Kassák Lajossal — akit a Sarló ajánlatára keresett föl — és társaságával. Kassák ezekben az években írta önéletrajzi sorozatát, és számolt le korábbi szélsőséges nézeteivel, noha azt, ami gyorsan elavult, már bécsi emigrációjában kidobta hajójából: „Amit a múltban csináltunk, teljes mértékben vállaljuk, de tiltakozunk az ellen, hogy vakok és süketek régen kiégett jelszavak alatt visszapergessék előttünk a múltat. Előttünk múlt 1918. Múlt a szocializmusnak csak destruktív formája. Konstruktív, építő szocializmust akarunk.

Az utóbbi esztendőkben mi kitermeltünk magunkból egy szociálisabb embert a tegnapinál s művészetükben így elérkeztünk a forma és tartalom egységéhez. A szocializmus főbb jellemzőiben konstruktív eszme, és a szociális művészet a konstruktív művészet...“

Kassák Lajos kivallatta Csádert, mit csinál a Sarló, hogyan látja a társadalmi kérdéseket, miként tudatosítja a bajokat az érdekeltekben, s mit tesz orvoslásukra. Ha volt egészséges romantika a fiatal Csáderben, márpedig volt, hisz maga is a Sarlósok regősmozgalmának tagjaként rajzolta a népi életmód tárgyi bizonyítékait, sőt a Csallóközi Múzeum című kiadványban meg is jelent rajzainak egy része, a Kassákkal való beszélgetések hatására mégis úgy látta, hogy a társadalmi kérdésekben radikálisabb nézetekre van szüksége. Ez tükröződött Egy nap életemből című írásában, amelyet Kassák le is közölt Munka című folyóiratában. Ennél lényegesen tovább azonba 1 nem jutott. Már korábban összegyűlt két kötetre való rajza, de azt egy látszólag jó barát mind a mai napig magánál felejtette. Pedig ezek jelentették az induló művész első határozott lépéseit a művészet rögös útján.

A főiskola elvégzése után, 1932-ben bevonult katonának, 1933-ban szerelt le, s még ebben az évben meg is nősült. Szülőfalujából, a csallóközi Csütörtökből járt be Pozsonyba, és onnan haza naponként, ötkor kelt, este 8-ra vetődött haza, így élt s tartotta családját 1936-ig. Elsősorban plakátművészettel foglalkozott, s mindjárt pályája elején fölkeltette maga iránt a szakma figyelmét. Szalatnai Rezső a Fórumban ismertette Csáder művészetét. Plakátjain „végtelen egyszerűségre és tisztaságra törekszik. Részleteiben is kiegyensúlyozott, harmonikus színezésű, könnyebb kompozíciójú képek ..." — írta róla. Csáder azonban nem látta biztosítva a jövőt, s ezért 1936-ban elhagyta az országot. Egy volt Bauhaus-növendék ajánlásával munkát kapott Hollandiában, Amszterdamban mint reklámgrafikus.

Mivel érkezett Csáder Amszterdamba? Elsősorban korszerű grafikai látással, amit Kassák körében sajátított el, olyan tagok mellett, mint Lengyel Lajos, aki szintén Kassák társaságából indult. És vitte a mesterségbeli tudást, amit az Iparművészeti Főiskolán szerzett. Voltaképpen két világ adta az útravalót a szellemi tarisznyába: a hagyományé egyrészt, a konstruktív grafikai látásé másrészt. S Amszterdamban Csáder mindkettőnek jó hasznát vette. Ugyanis a reklámgrafikustől mindkét irányzat megfelelően igényes, jó munkát követelt, s a követelményeknek meg kellett felelni, ha a megrendelő és a művész fenn akarta magát tartani. Mert hiába nem áru a kulturális szellemi termék, mégis az, hiszen készül valakinek, annak, aki hajlandó megfizetni. A hollandiai cégnél, amelynél Csáder reklámgrafikusként állást kapott, nemcsak korszerű igényeket, hanem konzervatívabbakat is ki kellett elégíteni. Konzervatívabb stílusban főleg az angol könyvpiacra, korszerűbb fölfogásban a hollandiainak dolgozott. Csáder László fölényes tudással felelt meg a kétoldalú követelményeknek. Nem is lett volna semmi baj, ha Hitler le nem rohanja Hollandiát. 1942-ben az éhínség elől hazamenekül Pozsonyba, ahol mint grafikus elősorban ismét az üzleti, alkalmazott grafika területén működik, önállóan. Már Hollandiában is tervezett mindent, ami a könyvvel kapcsolatos: kötéseket, könyvvédő lapokat, plakátokat, röplapokat, szigneteket, többféle technikában (montázs, kollázs stb.). Lényegében szűkebb lehetőségek között ezt tette Pozsonyban is.

Itt érte a háború vége 1945-ben, s munkásságát ott folytatta, ahol a front miatt abbahagyni kényszerült. 1945-ben a pozsonyi Pravdába került a színes nyomású részleghez, s mint retusőr ott dolgozott 1949-ig. 1945-ben ő készítette a kommunista párt plakátjait, s ő tervezte meg az első új csehszlovák bélyegeket. Dolgozott a párt központi agitációs osztályán, majd egy külkereskedelmi vállalathoz került a propagandaosztály élére. Itt is mint reklámgrafikus főleg prospektusok tervezésével foglalkozott. I