Irodalmi Szemle, 1970

1970/7 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Staudt-Csengeli Mihály

rá magát, hogy elmegy Gwerk Ödön festőművész mellé tanulni. Gwerk a kezdő fiatal kolléga tehetségét elismerte ugyan, de a művészsorsot sötéten ecsetelte előtte. Művészünk nem riadt vissza a nehézségektől. Gwerk Ödön társaságában találjuk 1926— 1929 között, anélkül, hogy Komáromban Harmossal megszakadna kapcsolata. 1926. szeptember 22-i kelettel irt soraival Harmos az akkor már Selmecbányán tartózkodó Staudttól képeket kér a JESZO (a Jókai Egyesület Szépművészeti Osztálya) készülő kiállítására. S ettől kezdve Staudt rendszeresen részt vesz a komáromi kiállításokon (1927, 1929, 1933).

1927-ben kiállított Selmecbányán is, amit részben Gwerk Ödön biztatásának köszönhetett. Gwerk bármilyen „nagyvonalúan“ kezelte is a kollégákat, a tehetségtől nem ijedt meg. Benne Is a tehetséget méltányolta, s ezért vette örömmel jelentkezését. Staudtban viszont megvolt az a szerencsés alkalmazkodóképesség, amely a tehetségüket öntudatosan érző és megvalló, de szerénységgel is megáldott művészek sajátja, s így megértéssel tudta zsebre vágni Gwerk Ödön művészgőgjét. Staudtnak közvetlenül nyílt módja Gwerk Ödönt megfigyelni, úgy is mint művészt, s úgy is mint embert. Tisztelte őt értékeiért, amelyek mindkét vonatkozásban akadtak, ennek kifejezéséül egy szép és értékes festőállványt faragott Gwerknek.

Staudt 1929-ig dolgozott Selmecbányán, 1930-tól ismét Komáromban találjuk. Az 1930-as években már számon tartja a műkritika is. 1933-ban a komáromi JESZO kiállításán a Fórum az ő munkáit is a kiállítás „legjava" közé sorolta. 1934-ben Pozsonyban önálló kiállítást rendezett. Ennek köszönhette, hogy ebben az évben elnyerte a pozsonyi Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság aranyérmét. Pozsonyi kiállításáról az egyik kritikus a Nemzeti Kultúrában, amelyet Komáromban szerkesztettek, mint „iparos emberről“ Irt a művészről, bár elismerte, hogy „nagyon tehetségesnek ígérkezik“, és hozzátette: „még fejlődnie kell".

Tudta ezt maga Staudt-Csengeli is, tudta a Művészeti Társaság i.s, az utóbbi éppen azért jutalmazta, hogy lehetővé tegye számára a külhoni tanulmányokat. Annak pedig, hogy „iparos embernek“ nevezte a konzervatív kritikus, oka az, hogy művészünk komáromi évei alatt kitanulta a műbútor-asztalosságot, mert vonzotta az anyag, elsősorban a fa. Ennek idővel mint restaurátor megint csak kitűnő hasznát vette. Noha ez irányú munkásságát később ismertetjük, itt is meg kell említenünk azt, hogy már 1926-tól foglalkozott alkalmi képek restaurálásával. Neve ilyen vonatkozásban is oly jól ismert lett, hogy pár év múlva Wittmann Béla zólyomi gyáros részére egész sor barokk szobrot restaurált, szám szerint 12-t, amelyeket a Selmecbánya melletti Antol község templomának padlásán szedtek ki a szemétből (1937—1939).

A fönti aranyérem elnyerése után 1934 végén vagy 1935 elején a művész először Budapestre ment. Brögyányi Kálmán 1935. január 4-én kelt levelében igazolja, hogy Staudt a Társaság ösztöndíjasaként megy Budapestre. Staudtot vonzották az újabb irányzatok, elsősorban a konstruktivizmus. Főleg Kassák dolgai érdekelték, de személyes ismeretségre nem került sor. Budapesten csak pár hónapig időzött, és hazatérve újra Gwerk Ödön mellett találjuk, akinek ajánlólevelével kiment Párizsba a Julian Akadémiára. Itt Is csak pár hónapig folytatta tanulmányait, mert 1935 márciusában Pozsonyban találjuk.

Már szóltunk a Gwerk Ödönnel való kapcsolatáról. A Selmecbányái művész az ifjabb kolléga iránti figyelméről később is tanúságot tett. 1933. március 5-én kelt levelében Staudt plakátterveiről nyilatkozik, azokat kivételesen Igen kitűnőnek találja, de figyelmezteti a művészt, hogy csak plakátból nem lehet megélni. 1935-ben újra hívja magához Selmecbányára. Staudt engedett a hívásnak, s 1935-ben Selmecbányáról küldte képeit Pozsonyba a Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság kiállítására, amelyen többek közt Pór Bertalan és Erdélyi Béla is kiállított.

1935. március 28-i levelében Rigele Alajos, a Művészegylet elnöke arról értesíti Staudtot, hogy az egylet helyiségét átengedi neki kiállításra április 19-től. Gwerk Ödön még 1934. augusztus 9-én kelt levelében ugyancsak ezt a helyiséget ajánlotta Staudtnak. 1935-ben Staudt kiállításával kapcsolatban ezt írja Gwerk a Magyar Ojság augusztus 27-i számában: „Ebben a fiatal festőben én fedeztem föl a talentumot és kiemeltem a gyalupad mellől. Azóta kiállításaival szépen hangzó nevet szerzett magának." Mint tudjuk, a dolog nem egészen így történt. Staudt még sokáig kénytelen megmaradni a „gyalupad“ mellett, főleg azért, mert világéletében sokféle technika