Irodalmi Szemle, 1970
1970/5 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Lőrincz Gyula 60 éves
figyelő Szíj Rezső Lőrincz Gyula 60 éves Aki nem jelentkezik, az nincs — tartja a szakmai közvélemény, de azt ritkán teszi hozzá, hogy nem mindenki „van“, csak azért, mert gyakran lép a függöny elé. Lőrincz Gyula azok közé a szabályt erősítő kivételek közé tartozik, akik önálló kiállítással valóban ritkán jelentkeztek a közönség előtt, mégis számon tartja őket a szakmai közvélemény. Lőrincz akkor is dolgozott, amikor sokan azt hitték róla, hogy letette az ecsetet, búcsút mondott a művészi alkotómunkának. Könnyen eshetett bárki is ebbe a tévedésbe, mert hiszen köztudomású Lőrincz Gyuláról, hogy az utolsó negyedszázadban, 1945 óta jelentős politikai funkciókat töltött be. E több irányú elfoglaltság mögött valóban eltűnni látszott a művész, aki az 1930-as évek elején úgy indult, mint egyik nagy reménysége a fiatal magyar pikturának, s akiről a legjobb tollú műkritikusok írtak, mondhatni, a legnagyobb elismerés hangján. /. 1910-ben, január hó 16-án született Magyardiószegen. Iskoláit Dunaadonyban, Szalkszentmártonban, Diószegen, középiskoláit Dunaszerdahelyen és Pozsonyban végezte. Csáder Lászlóval együtt ment Prágába, hogy felvételizzen a Képzőművészeti Akedémián. Prága után Bécsben próbálkozott, de a felvételi rajzába kommunizmust magyaráztak bele, s elutasították. Végül mégis sikerült Pestre jutnia. Egy komáromi mecénástól, Harmos Károly révén, Bosznay Istvánhoz kapott ajánló sorokat, de végül is Réti István vette föl. Csáderral együtt járt Kassák Munka Körébe, megfordult a művész lakásán is. Ott találkozott Lengyel Lajossal, Schubert Ernővel, Korniss Dezsővel, közelebbi kapcsolat azonban nem fejlődött ki Lőrincz és Kassák között. Látogatta Csáder Lászlóval együtt a Bartha Miklós Társaságot is, ahol akkor megfordult Dési Huber István, Fery Antal, Illyés Gyula, József Attila, Kassák Lajos, Tamás Aladár is. Hallgatta Szabó Dezső nagyhatású előadásait is. Rétitől átment Vaszary Jánoshoz, aki hírével ellentétben igen alapos fölkészülést kívánt növendékeitől. A szénrajzstúdiumokat is számon kérte. Lőrincz egy ideig mint tanársegéd működött mellette. Vaszary minden újszerű iránt fogékony festői egyénisége bátorította Lőrinczet, főleg mint koloristát, anélkül azonban, hogy ez a későbbiek során a stílus „egyensúlyi zavaraira" vezetett volna, vagy stílusfordulatok bukfenceivel Járt volna együtt. 1933-ban szerepelt a fiatalok budapesti kiállításán a Nemzeti Szalonban, s még ebben az évben a szlovákiai festők prágai kiállításán is. 1935-től kezdve Pozsonyban él. Egyik alapító tagja a Moravska Ostravskában megindult Magyar Nap című napilapnak, amelynek — az 1936-os évfolyamába — politikai-társa- dalmi és kulturális jellegű karikatúrasorozatot rajzolt. 1935-től bekapcsolódik a pozsonyi Magyar Tudományos Irodalmi és Művészeti Társaságba (Masaryk Akadémia). 1935-ben részt vesz a Társaság zsürimentesen rendezett kiállításán az Umelecká Beseda helyiségében, nehéz, „földszagú“ képeivel.
