Irodalmi Szemle, 1969
1969/9 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Jakoby Gyula művészete
figyelő Jakoby Gyula művészete A kassai Mészáros utca elején, illetve a végén, attól függően, hogy az ember melyik utcatorkolatból indul Jakoby mester látogatására, áll egy jól megépített régi sarotoház; pár éve ennek egyik részében lakik a művész. Gyönyörű mecenzéfi ládákkal ékesített szobában fogadja a vendéget, az almáriumok, sublótok tetején régi ónkupák és tányérok, a szobákban szőttesek utalnak a tradíció értékeinek becsülésére. Fölöttük képek takarják a falakat, hogy arasznyi rész sem marad szabadon, jetiéül amnaJk, hogy a képek a művésznél vannak igazán otthon, akármennyinek kelt is szárnya a változatos élményekkel, zord fordulatokkal telt évtizedek során. Műterme nincs, és az egyetlen festőállvány kivételével semmi sem utal arra, hogy e lakásban festő, nem pedig műgyűjitő lakik. Talán nem sértő, ha eláruljuk, hogy ismerve a művészek bohém természetét, nincs elkészülve a látogató arna a rendre, amely Jakoby Gyulánál fogadja. A rend nemcsak a ház asszonyának keze nyoma, hanem a mesteré is. Az államdíjas Jakoby Gyuláról már számos írás jelent meg, sőt szlovák nyelven monográfia is, mégsem mondhatjuk, hogy művészete eléggé ismert ama nép előtt, amelyből vétetett, s amelyhez tartozandóságát egész életében egyértelműen vallotta, Mégpedig nemcsak ott, atool senki sem hallotta, s mégis anélkül, hogy a humanitás törvényeit valamelyest is megsértette volna. Azok közé a kisebbségi sorsban élő magyar művészek közé tartozik, akiknek életműve magyar nyelvű monográfiát is megérdemelne, akár a két világháború között, akár a második világháború után emelkedtek az egyetemes magyar művészet értékeivé, s bármely pontján éljenek is a földnek. Jakoby annyival is inkább, mert hiszen neve a szűkebb haza határain túl is jól cseng, amit egyebek közt 1959-i budapesti kiállításának visszhangja is bizonyít. Jakoby Gyula 16 éves korában 'kezdett festeni. Amikor kiforrott, és elismert művész lett, akkor sem üstökösként vonult végiig a felvidéki képzőművészet egén. Ebből nem nehéz ia művész jellemző vonásaira következtetni: nem ontotta számolatlanul a műveket, nem törtetett az agorán, nem játszotta a társadalomfölötti bohém szerepét, de nem vált belőle önző polgár sem. Kívülről nézve elég szabálytalan az élete, de a belső fejlődés vonalát nyomozva egy vérbeli művészember tiszta képletével találkozunk.
