Irodalmi Szemle, 1969

1969/9 - FIGYELŐ - Szíj Rezső: Jakoby Gyula művészete

I.

1903. március 28-án született Kassán. Az elemi és középiskoláit is itt végezte. A gimnáziumban osztálytársa volt Nemessályi Kontuly Béla, akihez később is szoros barátság fűzte, ndha felfogásban különböztek egymástól.

Olyan művészek méltányolták Jakoby Gyula tehetségét, mint a világháború közötti kassai festészet két kimagasló alakja: Csordák Lajos és Halász-Hradil Elemér. Az előbbit különösen szívesen emlegette, annyival is inkább, mert Csordák tudomásul vette, hogy akinek útja kifelé kanyarog az életből, annak bölcsen alá kell szállania, aki pedig tehetséggel érkezik az élet kapujába, annak emelkednie kell. Nem mindegyik kassai festőművész vallotta ezt az emelkedett szemléletet.

Még főiskolára sem kerül, amikor — 1923-ban Kassán, a Rembrandt Szalonban a helybeli művészek kiállításán szerepelt. Ezt megelőzően bejárt a Kassára emigrált Krón Jenő szabadiskolájába, ott képezte magát. Noha tanulmányaiban jól haladt, mégsem a budapesti Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, hanem a Közgazdasági Egyetemre. Nem mintha a gazdasági pálya vonzotta volna; nem is maradt ott tovább félévnél. Akkor visszatért Kassára, s Krón mesternél folytatta tanulmányait. Jó hírű iskola volt a Krón Jenőé, kitűnő alkallom nemcsak a manuális, mesterségbeli fölkészülésre, hanem emberekkel, művészekkel való ismerkedésre is bőven nyílt alkalom. Krón Jenőt sokan keresték föl nemcsak a Felvidéken élő vagy átutazó művészek (Pór, Bortnyik, Kernstok), hanem a város haladó szellemű értelmiségi emberei is. Abban, hogy mégis Jelentkezett a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, Kontuly Béláé a legfőbb érdem. Ugyanis Jakoby rajzairól Olgyai Viktor, ,a főiskola grafikatanára igen nagy elismeréssel nyilatkozott. Kontuly Béla pedig addig ösztökélte, míg be nem mutatta rajzait Réti Istvánnak, aki csak azért nem vette föl nyomban a főiskolára, mert a szabályzatok nem tették lehetővé, hogy valakit fölvegyenek évközben. Az új tanév elején azonban ez is megtörtént, s ettől kezdve Jakoby két és fél évig (1925—1927) volt növendéke a Réti igazgatása alatt álló főiskolának. Noha saját bevallása szerint Rétit a jelzett idő alatt csak néhányszor látta, a mester őt mégsem tévesztette szem elől. Az első év végén imár beírta Jakoby Indexébe a jegyet, amikor elébe került annaik egyílk újabb rajza. Nem restellte magához kéretni az indexet, s a jegyet az akkori legjobb osztályzatra javította. Jakoby ennek ellenére otthagyta a főiskolát, mert az ábrázoló geometriát nem tudta megkedvelni, s mert nem is akart tanár lenni. Márpedig az otthoni anyagi támogatást evégből kapta, s így azt Jó lelkiismerettel tovább nem fogadhatta el. Megint csak Krón mester szabadiskolája következett, ahol további alapos képzésben részesült. Ennek köszönhette, hogy a szokványos diplomának soha sem érezte hliányát. Visszatérése után nemsokára — 1929-ben — megrendezte első kiállítását, mintegy bizonyítva, hogy nem fordít hátat a művészetnek, sőt, hogy ízig-vérig művésznek érzi magát.

Nagyobb arányú bemutatkozására 1934-ben Eperjesen, majd ugyanebben az évben Kassán került sor. Ezt tudva válik érthetővé, hogy Brogyányi Kálmán könyvében, amely Kassán jelent meg 1931-ben a Kazinczy Társaság kiadásában, miért nem esik szó Jako- byról, noha mint művészről tudomásának 'kellett volna róla lennie. 1934. április 22-én nyílt meg Kassán egy szűkebb körű kiállítás, amelyen Jakobyn kívül részt vett Féld Lajos kassai grafikus, Oravecz Imre nagyidai naiv festő, Kircz Jolán kassai keramikus és Balassáné Markó Bözsi kassai iparművész. De ennél a kiállításnál is fontosabbnak bizonyult az 1934. szeptember 8—30-a közt szintén Kassán megrendezett múzeumi tárlat. Ezen ugyanis részt vettek a már elismert nagyok is: Halász-Hradil Elemér, Jassusch Antal (az utóbbi 7 képpel), Kieselbach Géza (18 képpel) és Oraivecz Imre festők, továbbá Kircz Jolán 'keramikus, Karchnyák Klára, Balassáné Markó Bözsi és Halmy Judit iparművészek. Jakoby Gyula 16 képpel szerepelt a kiállításon. Átütő sikere lett. A Kassai Újság a kiállítás nagy nyereségének könyvelte el részvételét.1 Igaz ugyan, hogy pár nappal később úgy jellemezte, mint akinek képei „kakofóniás zűrzavart“ keltenek, ami azonban ma már nem föltétlenül hat lebecsülésnek, még ha akkor netán valami volt is benne az effajta szándékból. Hisz a hagyományos, naturalista festői gyakorlattal szemben Jakoby fölfokozott színvilága, imipresszionisztlkus látásmódja valóban a színek kakofóniájának hathatott, különösen a kissé akadémikus kiállítási környezetben, de ez

1 L. Kassai Újság 1934. szept. 9. I.