Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - Nógrádi Sándor: A szlovákok hősi felkelése idején
Két vezetőjét küldte ki a Nemzeti Bizottság: Hódosi József bádogosmestert és Gleszk János ügyvédbojtárt. A későbbiek során ők küldtek parasztfuvarosokkal téli ruhaneműt és kötszert a partizánok számára, vállalták egy hadifontosságú üzem leállítását Losoncon, amit végre is hajtottak. Ütközet Abroncsos-pusztán Abroncsos-puszta festői hely a Monosza tövében. Minden oldalról erdőborította hegyek veszik körül. Habár néhány kilométerre fekszik csak Ragyolc községtől, lakosai a rossz utak miatt alig érintkeznek a külvilággal. A pusztát inkább településnek lehetne nevezni. Tíz-tizenkét dolgozó parasztcsaládból áll, határa annyinak ad kenyeret. Palicsek János a bíró, ő intézi a település ügyes-bajos dolgait. Magas, szikár, fekete hajú, negyvenöt év körüli szlovák ember. Szlová- kos kiejtéssel beszéli a magyar nyelvet. Neki is, feleségének is, aki csendes, okos és feltűnően ügyeskezű szlovák asszonyka, igen nagy a tekintélye a puszta többi lakosa előtt. Magától értetődött, hogy a partizánok felderítői a Monosza körüli tevékenységük közben Palicsekéknél tájékozódtak a környék sajátosságairól. Akkor a partizáncsapatnak ki kellett vonnia magát a karancsberényi szűk ellenséges gyűrűből, és új, alkalmas terepet kellett megszállnia a harc folytatása céljából. A csapat legjobb felderítője, Papp Béla ez időben már sebesülten feküdt a Bagoly-pusztán, Barjákék gondozásában. De a felderítők a feladatot nélküle is példásan oldották meg. A bíró .tudta, hogy partizánokkal áll szemben. Úgy fogadta őket, mintha saját fiai lettek volna. Öröm és büszkeség töltötte el. Mintha érezte volna, hogy a partizánok, akikről csak annyit tudott, hogy „legalább nyolcszázan“ vannak, az ő hegyes-erdős vidékére készülnek. Beszélt a felderítőknek a település lakóiról, a fasisztákkal szembeni gyűlöletükről. Palicsekné jó ebédet főzött a partizán felderítőknek, büszkén mutatta be nekik kis unokáját, sudár termetű, fekete szemű, gyönyörű szép, eladó lányát. A szovjet hadsereg Kisterenye—Salgótarján irányából jövő hatalmas nyomása arra kényszerítette a német fasiszta parancsnokságot, hogy erdei utakat is igénybe vegyen csapatai visszavonulására. Ezért lovas és gyalogos felderítőik hol Sőreg, hol Egyházasbást felől jőve, bukkantak fel az abroncsosi völgyben. Ezek a felderítők rendszerint a partizánok hurokjába kerültek. December második felében jártunk. A fiatal nyirfaerdőt már régen belepte a hó, hidegek voltak az éjszakák és a nappalok. Biztos védelmet és rajtaütési lehetőséget a partizánok számára csak az erdő nyújthatott. Csak kis harc- biztosító osztagok és hadtáposok tartózkodhattak a völgyben. Ők néha megmelegedhettek a puszta lakóinál. Mégis előfordult, hogy az egész csapat bevonult a völgy házaiba és harci készültségben ott pihenhetett néhány órát. A szovjet hadsereg II. ukrán frontjának csapatai december 26-án szabadították fel Salgótarjánt. A német fasiszták hanyatthomlok özönlöttek északi irányba. Felderítőik nagy részét az erdei utakon a partizánok elfogták ugyan, mégsem mondhattak le arról, hogy élő erőik visszavonulására erdei utakat is igénybe vegyenek. December 28-án éjjel két órakor ért egy SS-oszlopuk Abroncsos- pusztára. Ez egy volt ama kevés éjszakák közül, amikor a partizántörzscsapat — mintegy kilencvenöt fő — harckészültségben a puszta házaiban melegedett. Az őrszemek jelentették az SS-csapat érkezését, és riasztó lövéseket adtak le. Palicsek házából az egység parancsnokával együtt elsőnek Lapsov Jenő törzsparancsnok ugrott ki. A tornácról tüzeltünk géppisztollyal a fészerektől körülvett udvaron sűrűn gyülekező SS-ekre. Csak annyi látszott a sötét éjszakában, hogy sokan közülük összerogytak, és hallani lehetett jajgatásukat, nyögésüket. A támadás pánikot okozott az SS-ek soraiban. A fészerek és házak között össze-vissza futkostak. Közben a partizánok a házakból kirohanva, üldözőbe vették őket. Az SS-ek végül is a puszta mögötti emelkedő tisztásán foglaltak el tüzelőállást, és heves géppuska- és golyószórótüzet zúdítottak a tanyára. Erejük egy zászlóaljnyi lehetett. A partizánok visszavonultak a tanyával szemben levő erdős Monosza-hegy oldalába. Az SS-oszlop órákon át tűz alatt tartotta a tanyát és az erdőt. Megsemmisítő tüzet akkor kaptak újra a partizánoktól,
