Heves Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

2. oldal Világtükör 1994. június L, szerda A ruandai menekültek a tanzániai határnál várakoznak bebocsátásra Ruanda: elmenni vagy meghalni... Hárman egy biciklin, egy lá­bossal, egy matraccal, vagy csupán rőzseköteggel a fején sok tízezer ruandai tart job­bára gyalogszerrel észak vagy dél felé, tanácstalanul keresve a menekülés útjait. Zömük a többségi hutu törzsbeli, akik a Ruandai Hazafias Front előre­nyomuló tuszi erői elől mene­külnek - írja Gitaramából kül­dött cikkében az AFP tudósí­tója. A kormányerők kezében lévő vidékeken még életben maradt tuszik vagy már mene­külttáborokba húzódtak, vagy más, bizonytalan menedéket találtak a tömeggyilkosságok elől. Azt azonban senki nem tudja megjósolni, hogy hon­nan és mikor érkeznek majd meg a lázadók. Az biztos, hogy a keleti részeken már ők az urak, és igyekeznek ellen­őrzésüket nyugat felé is kiter­jeszteni, beleértve a fővárost, Kigalit is. Kigali lakosainak egy része dél felé indult Buta- réba, és a városi stadion köze­lében gyűltek össze, hogy a helyi hatóságok döntsenek a sorsukról, és utóbb valószínű­leg a közeli Burundiba menje­nek. Mások a Kigaliból elme­nekült ideiglenes kormánynak fedelet adó Gitarama közelé­ben lévő Murambiba menekül­tek. Az emberáradat két irány­ban is mozgásban van a fővá­rost a szomszédos Burundival összekötő főútvonal mentén. Kigali és Gitarama között fél­úton, Camonyiben 70 ezer ember zsúfolódott össze egy útmenti táborban. Sokan északról érkeztek, byumbai il­letőségűek. Közülük nem ke­vesen már 1990-ben, a polgár- háború korábbi fellángolása­kor elhagyták szűkebb hazá­jukat. Az öldöklés kiújulása április elején azonban Kigali­ból is továbbűzte őket. A Nemzetközi Vöröske­reszt kabgayi összekötője, Fery Aalam szerint több száz­ezren, de nem kizárt, hogy akár egymillióan vannak me­nekülőben. Értesülései szerint a múlt hét eleje óta csak Kiga­liból 100-150 ezren menekül­tek el, miután a Ruandai Haza­fias Front erőinek sikerült be­venni a repülőteret és a szom­szédos laktanyát. Városi em­berek menekülnek üres kézzel. Nemrég a Vöröskereszt drá­mai felhívásban kérte, hogy sürgősen erősítsék meg a még ott lévő ENSZ-erőket, hogy védelemben részesíthessék a harcok közepette ott maradt polgári személyeket. Becslé­sek szerint másfél hónap alatt 200-500 ezer embert öltek meg a főként hutuk és tuszik közötti kegyetlen öldöklésben. Már kétszer menekültem - mondja Leopold, aki egyetemi tanár, és Ruanda északnyugati részéből menekült Kigaliba majd Butaréba, ahol rátalált néhány kollégájára. Szüleit va­lószínűleg megölték, hason­lóan sok ruandai sorstársához, akik családjuk egy vagy több tagját is keresik. Leopold egyik barátja, aki szintén hutu, Butaréban akar maradni, hogy kiképzés után a Ruandai Hazafias Front ellen harcolók közé álljon. Számára világos: ember ember elleni harcról van szó, s mivel a hu­tuk többen vannak, ők győz­nek majd. (Folytatjuk) A föderáció 58 százalékhoz ragaszkodik Vajon miből fizet majd a palesztin vezetés? Izrael utoljára most ad fizetést a megszállása alól felszabadult Gáza-övezetben és Ciszjordániában dolgozó 25 ezer palesztin­nak - közölte Jichak Rabin izraeli miniszterelnök a BBC televí­ziónak adott nyilatkozatában. Elmondta, hogy tavaly július óta havi 10 millió dollárt fordítottak erre a célra. Rabin egyben ag­godalmát fejezte ki, hogy a palesztin vezetőség miből fogja fi­nanszírozni a továbbiakban ezt a bértömeget. Mert igaz ugyan, hogy a nyugati és arab országok már tavaly 2,4 milliárd dollárt ígértek a palesztinoknak, de e pénz folyósításának menetrendje és módja máig nem készült el. Rabin szerint az is probléma, hogy a palesztin vezetőknek nincs gyakorlatuk a makroszintű pénzügyek és más, égető gazdasági problémák kezelésében. . ...A-, .. . _ . ; ( . ,, , Szlovákia új vasúti szakasza Lengyelország felé I Szlovákia új vasúti szakaszt nyitott meg Lengyelország felé — ! közölte a szlovák közlekedési minisztérium. A 22 kilométeres I pályarész Cadca szlovák várost köti össze a lengyelországi Zwardennel, s így észak-déli irányban közvetlenné válik a vas­úti közlekedés - mondták szlovák vasúti illetékesek a Reuter­nek. Korábban hetven kilométeres kitérővel, Csehországon ke­resztül lehetett csak Szlovákia északkeleti részéről Lengyelor­szágba vasutazni. A külföldiek előtt megnyílnak a lehetőségek... A kínai kormány rövidesen engedélyezni fogja külföldi befek­tetőknek, hogy vásároljanak az ország légiforgalmi vállalatai­nak részvényeiből - jelentette a Chiya Daily című, angol nyelvű kínai lap. Érdekeltségeket szerezhetnek külföldi vállalkozók a | kínai repülőterek működtetésében is. A légiközlekedési vállala- ; tokban legfeljebb 35, a repülőterek esetében maximum 49 szá­zalékos lehet a külföldi részesedés. A kínai kormány azzal in­dokolta döntését, hogy az ország légiközlekedésének korszerű- j Sítésében, kapacitásaik bővítésében szükség van a külföldi tő­kére. Ösztönözni fogják a befektetőket új kifutópályák és repü- j lőtéri fogadóépületek építésére. Avramovic így látja a nemzetközi szankciókat A jugoszláv központi bank elnöke szerint a Szerbia és Monte­negró ellen elrendelt nemzetközi szankciók miatti tetemes vesz­teségek arra kényszerítik a Jugoszláviával szomszédos orszá­gokat, hogy az embargó feloldását sürgessék. Dragoslav Avra- ■ movie szerint nyilvánvaló, hogy az érintett államoknak most I már mielőbbi kompenzációra van szükségük az elszenvedett : veszteségekért, és a kompenzáció egyik formája szerinte a szankciók feloldása vagy enyhítése lehet. A jugoszláv Tanjug- nak adott interjújában Avramovic úgy becsüli, hogy a balkáni és egyéb délkelet-európai országokat összesen 40 milliárd dol­láros veszteség érte a nemzetközi szankciók miatt. Valamivel ennél is több a Jugoszláviát ért veszteség. A kubai történet folytatódik Elhamvasztották Erich Honeckert Hétfőn helyi idő szerint délután Santiago de Chilében elham­vasztották Erich Honecker holt­testét. Az egykori NDK állami és pártvezetőjének földi ma­radványait előzőleg a chilei fő­város központi temetőjének egyik kápolnájában ravataloz­ták fel, nem messze a puccsal megdöntött szocialista elnök, Salvador Allende sírjától. Erich Honecker koporsóját az NDK zászlója fedte be, ami­kor felesége, Margót, valamint lánya, a chileihez férjhez ment Sonja, továbbá az elhunyt tisz­telőinek több száz fős csoportja utolsó útjára kísérte, köztük Clodomiro Almeyda, Allende külügyminisztere és volt moszkvai nagykövet, akinél a Honecker házaspár pár hónapra menedékre lelt a Honeckeréket kiutasítani akaró Jelcin-admi­nisztráció elől. Honecker idejé­ben az NDK chilei menekültek ezreit fogadta be. Az urna a hamvakkal egy ideig Chilében marad. Hírek szerint Honecker kívánsága az volt, hogy Németországban te­messék el, a saar-vidéki szülő­helyen. Neunkirchen-Wiebels- kirchenben azonban éppen ápri­lisban járt le a családi sírhely bérlete. Honeckemek testvére él a Saar-vidéken. A hamvasztással egy időben olyan hírek keltek szárnyra, hogy Erich Honeckert a berlini német munkásmozgalmi teme­tőben helyezik örök nyuga­lomra. Németországban senki sem emel kifogást az ellen, hogy Honecker német állam­polgár német földön leljen nyugalomra. Indiai hőhullám: igen sok az áldozat India északi síkságain és siva­tagjaiban hétfőn ötvenéves re­kordmeleget mértek. A hőmé­rők higanyszála Újdelhiben 46 Celsius-fokra emelkedett, de Radzsasztán államban 49 fokot is mértek. A hőhullámban egy héten belül 91 ember halt meg. Minden egyes felhőfoszlány láttán - a monszunra várva - az égnek emelik tekintetüket az emberek - írta az AP. Az idén a tenger felől érkező esőzések május 27-én érkeztek India déli csücskéhez, de hat hét kell, hogy elérjék az ország kiszá­radt, északi részét. Az Indiában is szokatlan hő­ség miatt az orvosok azt taná­csolják az embereknek, hogy délelőtt 11 és délután 5 óra kö­zött ne menjenek ki az utcára. Sokan vizes lepedőket akaszta­nak az ablakokba, védekezésül a szobákba betóduló forróság­gal szemben. Vízhiány fenye­geti a fővárost egy olyan or­szágban, ahol minden tíz em­berből nyolc amúgy is kutak­ból, folyókból vesz vizet magá­nak vagy családjának. A horvát-muzulmán föderáció vezető politikusai hétfőn este, a föderáció parlamenti ülése előtt megerősítették, hogy köztársa­ságuk ragaszkodik Bosz­nia-Hercegovina területének 58 százalékához.- A föderációnak Bosz­nia-Hercegovina 58 százalé­kára kell kiteijednie, vagyis azokra a területekre, ahol népe­ink többségben vannak - fejte­gette Zubak, a boszniai horvát közösség vezetője, akit a par­lamenti ülésen várhatóan a fö­deráció első elnökévé választa­nak. A nemzetközi közösség Bosznia-Hercegovina 51 száza­lékát ajánlotta fel a horvát-mu­zulmán államalakulatnak és 49 százalékot a szerb félnek, ami - Zubek szerint - „az erőszak és az etnikai tisztogatás megju- talmazása”. Haris Siladzic boszniai kor­mányfő - a föderáció minisz­terelnöki posztjának váromá­nyosa - elmondta, hogy az 58 százalékban benne van a 3 szá­zalékot kitevő Nagy-Szarajevó (a város a külkerületekkel egy­ütt, a szerb kézen lévő Pale ki­vételével). Silajdzic szerint e területen 2,84 millió lakos él, akiknek 52,7 százaléka muzul­mán, 24,1 százaléka horvát és 11,9 százaléka szerb. így tehát a Bosznia-Hercegovinában élő muzulmánok 77,8 százalékát, a horvátok 90,1 százalékát és a szerbek 35,2 százalékát fog­lalná magában. Egy önként távozott kivételével továbbra is a havannai belga nagykövet rezidenciáján tar­tózkodik az a mintegy 120 ku­bai állampolgár, aki szombaton hatolt be a területen kívüli stá­tust élvező diplomáciai képvi­seletre, hogy politikai mene­dékjogot kérjen. Kubai külügyi források hétfő este közölték, hogy a két érin­tett kormány képviselői megbe­széléseket folytattak a válság megoldásának lehetőségeiről, és egyetértettek abban, hogy a rezidenciát elfoglalt szemé­lyeknek békésen kell távozniuk az épületből, mert belépésük jogtalanul történt. Az idézett forrás kijelentette, hogy az érin­tetteket nem vonják felelős­ségre tettükért, nyugodtan haza­térhetnek otthonaikba, s ezt kö­vetően a törvényes csatornákon át folyamodhatnak belga vízu­mért. Amennyiben azt megkap­ják, nem gördítenek akadályo­kat kiutazásuk elé. (Az útiok­mányok megszerzése ugyanak­kor valójában nem garantálja az elutazást, hiszen a kubai szabályok szerint ez esetben dollárban kellene a repülője­gyet megfizetniük, amire vélhe­tőleg nem képesek, ha csak va­laki vagy valamely - külföldi - szervezet azt nem finanszírozza meg nekik.) A kubai illetékes ugyanakkor hangoztatta, hogy továbbra sem tartják megengedhetőnek a tör­vények megsértését, különösen a követségi ingatlanok területen kívüli jellegével való vissza­élést. Az MTI tudósítójának ér­tesülései szerint a belga kül­ügyminisztérium írásos garan­ciákat kért a kubai hatóságoktól arra, hogy a követségfoglalókat valóban nem büntetik meg, s nem lesznek üldöztetésnek ki­téve, ha eltávoznak az épület­ből. (MTI) Céltalan rakéták Oroszországban és az Egyesült Államokban 1994. május 31-től az orosz és az amerikai hadászati rakéták programozása nem érinti és nem tartalmazza a két állam kontinentális célpontjait. Har­mincöt év óta először az Egye­sült Államoknak és Oroszor­szágnak nem lesznek olyan atomrobbanó-töltetű interkon­tinentális, illetve tengeralatt­járó-fedélzeti ballisztikus raké­tái, amelyeknek konkrét rendel­tetése a másik nagyhatalom ka­tonai célpontjainak, ipari és igazgatási központjainak, nagyvárosainak pusztítása lenne. Oroszország „nulla fel­adatra”, az Egyesült Államok pedig óceáni vagy sivatagi tér­ségekre állítja át nagy hatótá­volságú rakétaeszközeit. Elvileg a váratlan, meglepe­tésszerű nukleáris rakétatáma­dás lehetőségének kétoldalú korlátozásáról van szó, mert az érintett szárazföldi és tengeri bázisú rakéták „visszaprogra- mozása” időt vesz igénybe, ami alatt a felek érintkezésbe lép­hetnek egymással a helyzet tisztázása céljából. Hasonló rendeltetésű javaslatok szület­tek a nukleáris robbanótöltetek leválasztására, külön tárolására, a rakéták részleges szétszerelé­sére. Míg ez utóbbiak végrehaj­tása a helyszínen ellenőrizhető, addig az átprogramozás olyan „műhelyeket” érint, amelyeket még ma is a katonai titoktartás álcázóhálója fed. Vitathatatlan, hogy a hadá­szati rakéták hadászati fontos­ságú célokra való programo­zottsága növelte és növeli a há­ború véletlenből való kirobba­násának, nem szándékos kirob­bantásának veszélyét téves in­formáció, téves helyzetmegíté­lés, téves számítás, a veszély túlreagálása következtében, kü­lönösen a kölcsönös bizalmat­lanság légkörében. Ma amerikai-orosz viszony­latban a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozása és csökkentése folyamatos, bár ráfordítás-igényes kísérője az újfajta partnerségnek. Koránt­sem mondható el azonban, hogy Moszkva és Washington vezetői köreiben osztatlan lel­kesedés kísérné a hadászati tá­madópotenciálok egyezményes vagy „költségvetési” beszűkíté- sét, vagy akár a mostanihoz ha­sonló önkorlátozást. Legutóbb Sztanyiszlav Ko- csemaszov altábornagy, az orosz hadászati rakétaerők törzsfőnöke úgy nyilatkozott, hogy a csökkentés eddig csak a „kiöregedett” rakétakomple­xumokat érintette, és Oroszor­szágban nem vontak ki a had­rendből egyetlen korszerű ha­dászati eszközt sem, sőt, terv­szerűen rendszeresítik az új tí­pusokat. „Bárhogy alakuljon a helyzet, a hadászati rakétacsa­patok harci ügyeletben marad­nak. A nap minden órájában mintegy húszezer katonánk tel­jesít szolgálatot a rakétáknál... A világ változik, de a harci ügyelet nem válik feleslegessé” - mutatott rá az orosz tábornok. De más orosz katonai veze­tők is óvtak a populista, szerin­tük népszerűséghajhászó intéz­kedésektől, mondván, hogy az atomfegyver még hosszú ideig a fékentartásnak, az agresszió elhárításának eszköze lesz. Nyomban a rakéták átprogra­mozásáról szóló orosz-amerikai megállapodás nyilvánosságra hozatala után, ez év január 18-án tartott sajtóértekezletü­kön Lukjanos és Szvetyikov orosz tábornokok szembesültek azzal a váddal, hogy a „céltala- nítás” ellentmond az új orosz katonai doktrínának, amely „az agresszor elrettentése” egyik eszközének nevezi a hadászati rakétaerőt. William Perry amerikai vé­delmi miniszter 1994. március 16-i moszkvai sajtóértekezletén hangoztatta, hogy az USA to­vábbra is „odafigyel” az Oroszországban megtestesülő potenciális katonai veszélyre, és kifejtette azt a véleményét, hogy a januári egyezmény elle­nére „az atomfegyverrel ren­delkező négy volt szovjetköz­társaság még elpusztíthatja az Egyesült Államokat”. Akárhogy is áll a helyzet, vi­tán felüli, hogy a hadászati ra­kéták túlzottan magas fokú harckészültsége, bevetési elő­készítettsége ellentmondásba kerülhet a nemzetközi bizton­ság érdekeivel, különösen, ha az ember az irányító és ellen­őrző funkciókat átadja a (szá- mítójgépeknek, ha túsza lesz az általa felfedezett és kimunkált technikának. A magas fokú al­kalmazási készenlétben na­gyobb a valószínűsége és a ve­szélye a technika működési za­varainak, az előrejelző-felde- rítő-észlelő rendszer hibáinak, a közönséges emberi fogyatékos­ságoknak. Ilyen körülmények között - a „forróvonalas” érte­sítési rendszerek mellett, a té­vesen indított rakéták önmeg­semmisítési automatizmusa mellett - jelképes, de gyakorlati kihatása is van a rakéták nem-offenzív átprogramozásá­nak, egy sajátosan hideghábo­rús módszer, a nukleáris sakk- ban-tartás fokozatos leépítésé­nek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom