Heves Megyei Hírlap, 1992. október (3. évfolyam, 232-256. szám)

1992-10-01 / 232. szám

10. PIACGAZDASÁGI FIGYELŐ HÍRLAP, 1992. október 1., csütörtök A húsipari termékek minőségének alakulása A pénz világából Függ a font Lamont brit pénzügyminisz­ter bejelentette, felfüggesztette az angol font tagságát az EK pénzügyi rendszere átváltási me­chanizmusában. Ez azt jelenti, hogy a font árfolyama további intézkedésig szabadon lebeg a többi valutához képest, s a brit központi banknak nem kell to­vábbi fontvásárlásokkal vagy ka­matintézkedésekkel, esetleg hi­vatalos leértékeléssel beavatkoz­nia védelmére. Végveszélyben azEMS Az Európában kialakult pénzügyi káosz a Bretton Wo- ods-i rendszer összeomlásának időszakára emlékezteti az elem­zőket. A jelenlegi kavarodás 500 százalékos kamatláb megajánlá­sára késztette Svédországot, és nem kizárt, hogy Olaszország — a híreszteléseknek megfelelően — egyszerűen bezárja devizapia­cait. A Bretton Woods-i rend­szerhez hasonlóan az EMS is ar­ra tett kísérletet, hogy a devizá­kat egymáshoz képest meghatá­rozott árfolyamon tartsa — csak korlátozott eltéréseket engedve mozgásuknak — a kereskedelem ösztönzése és Európa gazdasági egységesítése céljából. E rend­szer végveszélybe került, mert a spekulánsok sikeres támadáso­kat folytattak a rendszer leg­gyengébb tagjai ellen, elérték a líra leértékelését. Japánra nem hat a válság A japán miniszterelnök úgy vélte, hogy az európai pénzzavar nem befolyásolja a japán pénz- politikát. A kormány főtitkára, Kató Koicsi mindazonáltal meg­jegyezte: Japánnak szorosan kö­vetnie kell az európai pénzpiaci eseményeket annak érdekében, hogy szükség esetén alkalmas választ tudjon adni. (MTI) Mintegy 1,5-2 százalékkal ke­vesebb a minőségileg kifogásol­ható húsipari termék ez év első felében a tavalyihoz viszonyítva. Ám az élelmiszer-ipari termékek rangsorában még ennek ellenére is „dobogós” helyen van a hús­ipar a mintegy 15 százalékot ki­tevő minőségileg kifogásolható árukkal — tűnik ki a Földműve­lésügyi Minisztérium Minőség- ellenőrzési Főosztályának leg­frissebb elemzéséből. A húsipari ágazaton belül a legtöbbször a hőkezelt, szárított húskészítményeket — ide tarto­zik többek között néhány sonka­féle, valamint a kolbászok egy része, továbbá pácolt húsok — kifogásolták a minőségi ellenő­rök. Minden harmadik áruminta kívánnivalót hagyott maga után. A hurkánál és a kenősáruknál 22 százalékos, míg a szalámifélék­nél 20 százalékos volt a kifogá­A BP vételi szándékával 2 év­vel ezelőtt kereste meg, akkor még az Áfort. All kutat az Áfor korábban franchise-szerződéssel üzemeltette, azaz, ezeken az ál­lomásokon a BP feliratot hasz­nálta. Az érintett benzinkutak között van a volt Schönherz Zol­tán úti ikerállomás (a Petőfi híd budai hídfőjénél), a Mészáros ut­cai kút, illetve néhány vidéki ál­lomás. A MÓL Rt. vegyesvállalati formában szerette volna az üzemanyagtöltőket működtetni. Korábban már több külföldi cég­gel kötöttek hasonló megállapo­dást. Az AGIP, az ESSO, a fran­cia TOTAL, a MOBIL, az oszt­rák ÖMV és a kuvaiti Q8 vállala­tokkal az elmúlt másfél évben 90 benzinkút üzemeltetésére hoz­tak létre vegyes vállalatot. A BP solhatósági arány a hatósági el­lenőrzés során. Az úgynevezett vörösáruknál — ezeknek mint­egy 12 százaléka nem volt meg­felelő minőségű — a hibák zömét összetételi, ezen belül főként a nagy zsír- és a kis fehérjetartalom teszi ki. A párizsinál például az előírt 23 százalék helyett a legna­gyobb zsírtartalom 32 százalék volt. A hurka, a kenősáru és a disznósajt esetében minden ötö­dik tétel hibásnak bizonyult. Fő­ként a kis fehérjetartalmat, vala­mint a nagy zsír- és keményítő­tartalmat kifogásolták a szakem­berek. Az állat-egészségügyi és élel­miszer-ellenőrző állomások a minőséghibás termékekért az előállítókat 145 alkalommal fi­gyelmeztették, ezen túl 98 eset­ben fegyelmi, 103-szor szabály­sértési eljárást kezdeményeztek, 5 alkalommal pedig helyszíni bírságot róttak ki. elzárkózott a vegyesvállalati megállapodástól, ragaszkodott teljes megvásárlásukhoz. Az eladással tovább csökken a MÓL Rt. tulajdonában lévő ál­lomások száma. Az olajipari vál­lalat privatizációjának kezdete­kor még 407 egységük volt, eb­ből tavaly 53 kisebb egységet az ÁVÜ magyar befektetőknek ér­tékesített. Ä vegyesvállalati szer­ződések 90 darabbal, a BP-vel kötött, jóváhagyásra váró szer­ződés további 11 egységgel csök­kenti számukat. A privatizációs folyamat befejeződése után vár­hatóan 250 állomás marad csak a MÓL kezében. Tovább csökken tehát a cég részesedése a hazai benzineladások területén, ami amúgy is jelentősen visszaesett: a ’80-as évek végének 70 %-os ará­nyáról az idei 40 %-os szintre. Töltőállomásokat vásárol a BP A BP Oil Hungária Kft. 11 benzinkút megvásárlásáról írt alá szerződést a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (MÓL Rt.) vezetőivel. A megállapodás életbelépéséhez már csak az Álla­mi Vagyonügynökség (ÁVÜ) jóváhagyására van szükség. Vállalkozni pedig szükséges Olyan családias az egész Ebbe a kis üzletbe ha hárman bemennek egyszerre, már zsúfo­lásig megtelik. Ezért, vagy ennek ellenére: hangulata van a tenyér­nyi helyiségnek. A zsúfolásig megtöltött polcok rengeteg áru­cikket kínálnak. Nem is képzelné az ember, hogy mi minden fér el egy ekkora helyen. Az sem mel­lékes, hogy a pult mögött egy mosolygós fiatalasszony fogadja a vevőt, Balázsné, Mária asz- szony. — Mi az üzlet profilja? — kér­deztem kíváncsiskodva, mert en­nek a gyöngyösi boltnak a cég­tábláján több fogalom is szere­pel. — Hát... — gondolkodik el a válaszon —, talán a trafik, de az ajándék sem mellékes, ahogy a bazár elnevezés sem. — Nem volna elég, ha csak a bazár megjelölést használná? — Nem, mert például akkor az újság nem férne bele a kínálatba, ahogy a totó-lottó sem. — Mire szól az engedély? — Trafik-bazárra. Az előző cégtulajdonos is így üzemeltette. De ehhez az ajándék is hozzátar­tozhat. — Ma, amikor annyifelé lehet kapni cigarettát, érdemes trafikot tartani? — Persze, hogy érdemes. Mert trafik csak a Fő téren van. — És a rengeteg cigaretta a len­gyelpiacon? — Az megint más. Itt biztosan azt kap a vevő, ami a csomagolás szerint várható. — Erre maga a garancia? — Igen, igen. Eddig még senki sem hozott vissza semmit azzal, hogy minőségileg kifogásolható az áru, amit itt vett nálam. A mi­nőségre nagyon kényesen ügye­lünk. Ugyan előfordult már, hogy olyan szállítmányt kaptam, amit vissza kellett küldeni, de azt a vásárló nem is látta. — Hogyan szerzi be az árut? — Ma már sok az üzletkötő is, de az áruért nekem is mennem kell. Jó, hogy nem minden üzlet­kötőtől vásárolok! Azt szeretem, ha mintapéldányt ad, amit meg­forgathatok, alaposan megnéze­gethetek. Azt nem szeretem, ha ideállítanak egy nagy teherkocsi­val, és azt mondják, másszak be, mert az áru ott van a plató tete­jén. — Mit kínálnak az üzletkötők magának? — Mindent. A rágógumitól kezdve a füzetekig, az öngyújtó­tól a labdáig. — Miért megy akkor mégis áruért? — Mert bizonyos, mondjam úgy: kurrens cikkeket nem hoz­nak. Például matchboxot. Ne­kem pedig arra kell törekednem, hogy egyféléből ne tucatszám le­gyen, hanem minél nagyobb a választék. — Kérdezhetek olyat, hogy bóvlit tart-e? — Megtörténik. Itt van most ez a kis cumicska. A gyerekek úgy viszik, hogy kénytelen vol­tam utánarendelni. Fülbevalóra és nyakba akasztják. Most ez a divat. Majd elmúlik ez is. — Ez a Pesti úti lakótelep jó üz­leti környezet? — Igen. Itt szinte mindenki is­merős. El lehet velük beszélgetni is, de már az is szórakoztató, ha kinézek az utcai forgalomra. — Forgalom... Elégedett vele? — Nem panaszkodhatom. Igaz, hogy magas a költség, az üzletet béreljük, hogy mennyi­ért, ne kérdezze. De bízom ab­ban, hogy az idők folyamán elju­tunk oda, hogy saját kertes há­zunk legyen. — Hogyan kezdte a tevékeny­ségét? — Felszolgáló voltam a Mátra Szállóban. Ott ismerkedtem meg a mostani férjemmel is. Aztán jöttek a gyerekek. Engem is elka­pott a gyes-betegség. Béreltünk egy kocsmát, de a vendégkör mi­att... Szóval: nem. A férjem itt, a szomszéd presszóban dolgozik. Megtudtuk, hogy ez a trafik­ajándékbolt kiadó, így kerültünk ide. — Mi a vonzó ebben a foglal­kozásban? — Az, hogy állandóan embe­rekkel vagyok körülvéve. Majd­nem minden vevőmet személy szerint ismerem. Hajönnek vala­mi olyanért, ami éppen nincs, felírom, és egy héten belül meg- szerzem. Nagy baj az, hogy kis­gyerekeknek való játékot egyál­talán nem lehet kapni. Pedig kel­lene. — Ha volna elegendő tőkéje, bővítené még a kínálatot? — Nagyon. Rengeteg ötletem van, de egyelőre nincs lehetősé­gem a megvalósításukra. De a jö­vőben nagyon bízom. G. Molnár Ferenc Egri nyomdák és nyomdászok nyomában Az információk széles körű terjesztésének egyik legfonto­sabb módja mind a mai napig a nyomtatott betű. Eger első, leg­jelentősebb és leghosszabb életű nyomdáját Barkóczy Ferencpüs- pök alapította 1754-ben. A XIX-XX. században további nyomdák létesültek, mint példá­ul 1893-ban az Egri Nyomda Részvénytársaság. Ä kisebb ma­gánnyomdákról, azok alapítói­ról, illetve továbbéltetőiről azon­ban keveset, vagy esetenként egykori létezésükön kívül sem­mit sem tudtunk. Megpróbál­tunk hát kutatni utánuk, s bár a fehér foltok száma csökkent, a teljességtől még mindig nagyon messze vagyunk. A Líceumi Nyomda után idő­ben az első Kohn Vilmosé volt 1878-ban. A cserépfalvi születé­sű fiatalember csak kettő évig vitte az általa alapított üzletet, mert 1880-ban Kohn Dávid vet­te át tőle, aki akár a testvére is le­hetett, hiszen ugyanott született, és csak négy évvel volt fiatalabb Vilmosnál. Az üzem több inast foglalkoztatott. Kohn Dávid 1891-ben engedélyt kért egy ti­szafüredi fiók nyitására, majd a következő évben elkezdett könyvkötéssel is foglalkozni, sőt egy időben szerkesztette a nála nyomtatott Eger és Vidéke című lapot is. 1893-ban azonban nyomdája leégett, és ami meg­maradt belőle, azt az Egri Nyom­da Részvénytársaság vásárolta meg. Ő maga Budapestre költö­zött, és ott megalapította a Petőfi Nyomdát. Egri nyomdájában készült az Iklódy Győző szer­kesztette Füllentő című lap, amely Gárdonyi Géza első iro­dalmi zsengéit is megjelentette. Már a következő évben, 1879- ben újabb nyomda létesült Wert­heimer és ßöüm elnevezéssel. Ez Wertheimer Hermanné, a jászsá­gi születésű 52 esztendős asz- szony és az Orosházáról ide tele­pedett Böhm Lipótközös üzeme volt. Kezdetben Wertheimemé Lajos nevű fia is részt vett az üze­meltetésben, de a következő év­ben a katonaságnál besorozták, és elhagyta Egert. 1881-ben már Jászberényben volt saját nyom­dája. Anyja — fia sorozását kö­vetően — egyedül folytatta a ti­pográfia ügyintézését. Az ösz- szességében is csak rövid ideig működött nyomda több rövid életű helyi lap nyomtatóhelye volt, mint például a Jó Bolond, vagy a Kakas című. Lassan már úgy tűnhetett, hogy minden évben létesül egy újabb tipográfia a városban, hi­szen 1880 már a harmadik ilyen év volt gyors egymásutánban. A 41 éves sajópálfalvi születésű Klein (1881-től Lévai) Fülöp volt az alapító ezúttal. Üzeme ugyan szerény vállalkozás volt csak jelenlegi ismereteink sze­rint, ám mégis hosszabb életűnek bizonyult. 1881-ben itt jelent meg az ebben az évben elhunyt Kajdácsi József Hervadt rózsák című kötete. Lőw Sámuel Tiszafüreden született, és ott dolgozott előbb bádogosként, majd 1888-tól ugyanitt nyomda- és papírkeres­kedése volt. 1894-ben Egerbe költözött, és itt folytatta munká­ját. 1897-ben ugyan visszaadta iparát, de az üzletvezető ő ma­radt. Ekkor egy évig felesége ne­vén futott a nyomda, majd 1898- tól Béla nevű fiuk nevén. Az ő üzletvezetője is a családfő ma­radt. 1909-ben Lőw Béla is visz- szaadta az ipart, és a nyomdát át­szervezték. Ez év októberétől Dobó Nyomda Rt. néven műkö­dött tovább, de a család továbbra is benne volt. Utolsó igazgatója Lőw Nándor volt, aki megjárta Auschwitzot is, és annak poklá­ból hazakerülve, egészen az álla­mosításig vezette a nyomdát. Több mint húsz éven keresztül itt készült az Egri Újság, és évekig itt nyomták a főreáliskola — a későbbi Dobó István Gimnázi­um — évkönyveit is. A századforduló előtt még egy kicsi, de jelentős tipográfia léte­sült: a Baross Nyomda. A Kar­cagról városunkba telepedett Pauncz Sándor alapította 1896­ban. 1901-ben azonban ő is visz- szaadta iparát, és ekkortól a fele­sége nevén futott az üzlet. Sem újságokat, sem könyveket nem állított elő. Csak képeslapgyár­tással foglalkozott. Az alapító 1935-ben bekövetkezett halála után csak papírkereskedésként működött. Goldstein Aladár neve eddig teljesen ismeretlen volt. 1905- ben kapott engedélyt nyomda­ipar űzésére. Hogy ezen túlme­nően működött-e egyáltalán, s ha igen, meddig, az még felderí­tésre vár. A 36 éves egri születésű Fle­ischmann (1912-től Földes) Dá­vid nyomdája 1908-ban kezdte meg működését. Alapítója elő­zőleg az aszódi javítóintézetben volt, és annak nyomdájában ta­nulta ki mesterségét. 1912-ben az ő nyomdájában jelent meg Csanády László Telekessy István püspökről írt könyve. 1920-ban a nyomda megszűnt. Á Földes Nyomda után kettő évtizeden keresztül nem létesült új magánnyomda. 1929-ben azonban Ábra hám Márton, egy kecskeméti nyomdatulajdonos Merkur Nyomda néven fióküzle­tet nyitott a városban. Ő 1933- ban szüntette be működését. Ek­kor Rand Barna vette át, meg­tartva a nyomda nevét. Az ekkor 26 éves fiatalember 1923-tól az alapítónál volt inas előbb Kecs­keméten, majd Egerben, és 1931-ben segédlevelet is szer­zett, korábban pedig feleségül vette a tulajdonos lányát. Horváth Jenő 35 éves, míg Rabecz István 33 volt, amikor egy Közkereseti Társaság kere­tében megalapították a Hungá­ria Könyvnyomdát. Rabecz Ist­ván 1938-ban meghalt, társa ek­kortól egyedül folytatta tovább az üzletet. Ez volt az utolsó, 1944 előtt alapított egri nyomda. 1949-ben a nyomdákat álla­mosították, és ezzel Eger nyom­datörténetének egy több évszá­zados szakasza zárult le. Ma már tudjuk: nem véglegesen. Kiss Péter Az állástalanok 40 százaléka 30 év alatti Árnyaltabb statisztikai kép a munkanélküliség alakulásáról A KSH a közelmúltban olyan adatgyűjtési módszert vezetett be a lakosság gazdasági aktivitá­sának vizsgálatára, amely sok te­kintetben az eddiginél részlete­sebb és árnyaltabb képet ad a foglalkoztatottságról és a mun­kanélküliek számának, helyzeté­nek alakulásáról. A folyamatos munkaerő-fel­mérés szerint ez év első hat hó­napjában a munkanélküliek szá­ma átlagosan 426 ezer volt. Ez a szám az első negyedévben vala­mivel alacsonyabb, április-má- jus-június hónapokban maga­sabb volt, de a növekedés arány­lag kismértékű volt, mert tavasz végén és nyár elején a korábbinál több szezonális jellegű munkaal­kalom adózott. Összességében a regisztrált munkanélküliség 9 százalékos arányt ért el. Az állástalanok tekintélyes hányada, mintegy 154 ezer em­ber azonban az úgynevezett pasz- szív munkanélküliek kategóriá­jába sorolható — derült ki a fel­mérésből. Ők ugyanis szándé­kuk szerint szívesen vállaltak volna munkát, de az elhelyezke­dés érdekében aktív lépéseket nem tettek, így természetesen a , munkaerő-közvetítő irodák ki­mutatásaiban sem szerepeltek. Velük is számolva, az I. fél év munkanélküliségi rátája már 11,9 százalék. A valós helyzet azonban rosz- szabb ennél: a statisztikusok tud­niillik 100 ezernél többre becsü­lik azoknak a számát, akik — az előbbiekhez hasonlóan — nem jegyeztették be magukat a köz­vetítőknél, mert maguk keresnek (álláshirdetés útján vagy más módon) állást. A felmérés adatai arra is felhívják a figyelmet, hogy a foglalkoztatási problémák leg­főbb kárvallottjai a fiatalabb kor­osztályok tagjai: a munkanélkü­liek 40 százaléka 30 év alatti; ezen belül — az országos átlag­hoz viszonyítva — a tizenévesek körében csaknem háromszoros, a 20-24 évesek között pedig másfélszeres a foglalkozás nél­küliek aránya. A kép teljességéhez tartozik, hogy az első fél évben mintegy 140 ezren — rajtuk kívül álló okokból — rövidített munkaidő­ben dolgoztak, további 37 ezren pedig azért voltak távol munka­helyüktől, mert foglalkoztatásu­kat munkaadójuknak átmeneti­leg szüneteltetnie kellett. — bolt — A lengyelek és a külföldi beruházások Külföldi cégek az elmúlt há­rom év során kétmilliárd dollárt ruháztak be Lengyelországban. Az általános panaszok ellenére egyre nő a beáramló pénz össze­ge, amely az idén eléri az egymil- liárd dollárt. A legnagyobb a FI­AT beruházása az FSM személy- autógyárába — 850 millió dollá­rért veszik meg a részvények 90 százalékát, s néhány éven belül kétmilliárdot fektetnek be ebbe az üzletbe. Lengyelországban közel nyolcezer vegyes vállalat működik, 118 ezer embert alkal­maznak, ami a foglalkoztatottak 1,3 százaléka. Bogdan Chojny, a Külföldi Beruházások Állami Ügynöksé­gének elnöke az ENSZ Iparfej­lesztési Szervezetének (UNI­DO) képviselőivel közösen tar­tott sajtóértekezletén elmondot­tat, hogy a legnagyobb problé­mát a külföldi beruházásokat érintő szabályozás gyakori válto­zása és a rendeletek nem egyér­telmű megfogalmazásai okoz­zák. Ami az utóbbi időben a kül­földi beruházásokkal szemben a lengyel társadalomban egyre erősödő ellenszenvet illeti, Chojny arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt csak hosszú és türelmes felvilágosító munkával lehet megváltoztatni. Ugyanakkor úgy vélte, hogy — mint a tények is bizonyítják — sem ez, sem a sztrájkok nem tudják visszatar­tani a nyugati tőkét. A külföldi tőke bejövetele el­leni ellenszenv pedig egyre erő­sebb. A legnagyobb lepgyel köz­vélemény-kutató központ (CBOS) legújabb felmérése sze­rint a lengyelek mindössze 1-3 százaléka van azon a vélemé­nyen, hogy minden korlátozás nélkül lehetővé kell tenni a kül­földieknek lengyel vállalatok megvásárlását, az elsöprő több­ség semmilyen körülmények kö­zött sem egyezne bele abba, hogy külföldiek részvénytöbbséghez juthassanak. A legtöbben — 51 százalék — hajlandóak lennének amerikai tőkésnek kisebbségi ré­szesedést engedélyezni, de rész­vénytöbbséget nem. Á legna­gyobb ellenszenv az esetleges orosz, zsidó és a német tőkével szemben mutatkozott. A meg­kérdezettek 66 százaléka szerint egyáltalán nem szabad egy válla­lat egészét eladni orosz, 60 szá­zalék szerint izraeli zsidó, és 54 százalék szerint német befekte­tőnek. A rézmedence dolgozói­nak szakszervezete sztrájkkal fe­nyegetőzik arra az esetre, ha akár csak tárgyalásokat mernek kez­deményezni külföldi tőke bevo­násáról a réziparba — márpedig éppen ez az, amit ajánl Chojny, s ami iránt van is érdeklődés.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom