Népújság, 1982. május (33. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-21 / 117. szám
NÉPÚJSÁG, 1982. május 21., péntek 3. Tömegközlekedésünk fejlesztéséről Irta: Pullai Árpád, közlekedés- és pastaügyi miniszter NEM ÉRI MEG A PILLANAT Csak egy pohár ital ? A társadalom életének szinte valamennyi megnyilvánulása közlekedési szükségletet teremt. Nélküle nem képzelhető el a termelés, a termékek elosztása. Közlekedésünk je’lenlegi színvonalát vizsgálva kétféle — egymásnak nem ellentmondó — következtetésre jutunk. Az első és meghatározó, hogy a közlekedés az általános népgazdasági igényeket kielégíti. Egyének, kisebb közösségek azonban több esetben jogos kritikával illethetik, habár a tömegközleke. dés nem felelhet meg minden esetben az egyéni, kisebb csoportérdekeknek. Feladatunk elsősorban az, hogy a társadalmunk adott fejlettségi szintjén igyekezzünk az állampolgárok minden jogos szükségletét kielégíteni. A személyforgalom ma döntő helyet foglal el 150— 170 város, nagyobb település életében. Az itt található vállalatok, intézmények, üzlet- központok menetrendszerűen szervezett utazással érhetők el, de a többi csaknem 3000 kisebb település lakóinak — mintegy 4 millió hétszázezer embernek — is rendszeresen utazniuk kell, mert napi szükségleteik csupán egy részéhez tudnak lakóhelyükön hozzájutni. A lakosság megfelelő ellátásában, igényeinek kielégítésében tehát jelentős szerep jut a közlekedés mennyiségi és minőségi színvonalának, fejlettségének. Az országgyűlés által 1979_ ben elfogadott közlekedés- politikai koncepció — amint az a közvélemény előtt ismeretes — a tömegközlekedés fejlesztésének elsődlegességét tűzte ki fő célul. Ehhez folyamatosan növelnünk kell a kapacitást, miközben csök- kentenünk a környezetre gyakorolt káros hatásokat, s megfelelő forgalombiztonságot kell elérni. Ennek útján mérsékelhetjük az adott utazási időket, a közlekedés költségeit és munkaerő fel- használását. A fejlesztés az utóbbi néhány évben — figyelembe véve a beruházások rendkívül nagy költségigényét — elsődlegesen arra irányult, hogy elegendő, és ezen belül minél több technikailag korszerű, gazdaságos jármű segítse a tömegközlekedést. A vasútnál a korszerű dízel- és villamos mozdonyok lehetővé tették a nagyobb átlagsebességet, növelhető volt a vonatok kocsiszáma és ezzel az utasok száma is. Az eddigi fejlesztéseknek szerves részét teszik ki az elővárosi, városkörnyéki közlekedést jelentősen javító új villamos- és motorvonatok. Az autóbuszforgalomban a közlekedési vállalatok a településeken belüli városi autóbuszparkjukat teljes egészében, a helyközieket pedig 95 százalékban korszerű IKARUSZ-okra cserélték. Minden 200-nál nagyobb lélekszámú települést bekapcsoltunk az országos autóbuszhálózatba. Ez Európában egyedülálló. A Volán teljesítménye mennyiségileg kielégítő, az utazás minősége viszont helyenként és esetenként kívánnivalót hagy maga után. A jövőben — az utazóközönség igényeinek fokozottabb és rugalmasabb figyelembevételével — fő feladatainknak tekintjük a járatsűrűség esetenkénti és helyenkénti növelését, az előírt menetidő betartását, a vasúti-, közúti menetrendek, összhangjának javítását, az indítási időpontoknak a helyi kívánságokhoz alkalmazkodó jobb megválasztását. A városok tömegközlekedését illetően — Budapestről ezúttal nem szólva — az autóbuszok száma és megállóhelyi sűrűsége ma már lehetővé teszi a járatok átlagosan 11 percenkénti, csúcsidőben az 5—6 percenkénti indítását, valamint azt, hogy belterületen 300 méternél, külterületen 500 méternél ne essenek távolabb egymástól a megállóhelyek. Néhol ezek a távolságok is hosszúnak tűnhetnek, elsősorban az idősebb vagy kis_ gyermekes utazóknak, de a forgalom folyamatossága mégis ezt indokolja. A vidéki városokban az utóbbi években mérsékelten csők. kent a villamosforgalom. Ennélfogva, valamint a kedvezőbb energiafelhasználás és hatásosabb környezetvédelmi jellemzői miatt Szegeden már üzemel és tovább épül a trolibusz-közlekedés, Debrecenben pedig várhatóan a jelen tervidőszak végén megindul. A városok tömegközlekedése fejlesztésének elsődleges célja egyébként a főbb utazási irányokban a gyors és expressz autóbusz- járatok rendszerének kifejlesztése, valamint a zsúfoltság csökkentése. Ez járatbővítéssel, a járművek tervszerű átcsoportosításával, a lépcsőzetes munkakezdés minél szélesebb kiterjesztésével érhető el. A folyamatos, megbízható tömegközlekedés fontos és szükséges feltétele a járműveket kiszolgáló korszerű és megfelelő számú létesítmény, karbantartó- és javítórészleg, mosóberendezés megteremtése, beszerzése. Tulajdonképpen .ez az a terület, amelyen a legnagyobb a lemaradás. Felszámolása jelentős beruházásokkal már megkezdődött, de a végrehajtás ütemét befolyásolják az anyagi lehetőségek. Az anyagiakat illetően az állami költségvetés által támogatott szolgáltatások közül egyike a legjobban kiemelteknek a közúti személy- szállítás. A helyközi, távolsági forgalomban 1951 óta, a helyi forgalomban pedig 1956 óta nem változtak a díjak, pedig a költségek az eltelt időszak alatt nagymértékben emelkedtek, és ezért évről évre nőtt az állami költség- vetést terhelő árkiegészítés. A belföldi és nemzetközi személyszállítás állami támo- •gatása tavaly csaknem 18 milliárd forintot tett ki. Ez azt jelenti, hogy a közlekedési jegy minden forintjához, amit az utazó fizet, az állam 1,20 Ft-ot tesz hozzá. Életszínvonalpolitikai okokból az 1980 évi árrendezés: során, illetőleg azóta sem emeltük a tömegközlekedés díjait, hanem csupán olyan ésszerűsítő intézkedéseket vezettünk be, amelyek a díjszintet, illetőleg a lakosság kiadásait összességében nem érintették. Az alacsony tarifák mellett az elmúlt években különböző kedvezmény-kiterjesztési törekvések érvényesültek. Jelenleg a kedvezmények rendszere igen kiterjedt és sokrétű. A ma is különösen indokolt szociálpolitikai kedvezmények — diákok, nyugdíjasok utazása — szinte elvesznek ebben a halmazban. Kormányzati döntés alapján a vasúti közlekedésben a nyugdíjasok 1977 áprilisától évi 8 utazásra fél- áru kezdvezményt vehetnek igénybe, és szélesedett a nem kereső diákok utazási kedvezménye is 1981. szeptember 1-től. A megyékben élő lakosságot alapvetően érintő belföldi tömegközlekedéshez is jelentős állami támogatás szükséges. Az 1981. évi adatok alapján az utazók minden kifizetett forintjához a vasúti személyszállításnál 2,50 Ft-ot, a távolsági menetrendszerinti autóbusznál 50 fillért, a városi és helyközi közlekedésnél egy forint 30 fillért ad hozzá az állam. A hosszú ideje változatlan díjak mellett időközben így bizonyos aránytalanságok is kialakultak. A forgalombiztonság a közlekedés megkülönböztetetten fontos ügye. Ebben a gazdasági nehézségek ellenére határozott és nagyon következetes intézkedésekre van szükség, mert a nemzetközi összehasonlításban is kedvezőtlen a kép. A közúti forgalomban közlekedési baleset következtében évente 1800—2000 ember hal meg, 40 százalékuk gyalogos. A súlyos sérüléssel járó és halálos balesetek száma meghaladja az európai átlagot és nem mutat csökkenő tendenciát. A vasúti közlekedésben a vonatok forgalmi balesetei következtében az elmúlt három év alatt egy utas vesztette életét és átlagosan 50 utas, valamint 17 vasutas sérült meg. Évente mintegy 250 utas sérül meg súlyosan, illetve szenved halálos sérülést mozgó vonatra föl-, le- ugrás, vagy vonatból kiesés következtében. A vasúti átjárókban az elmúlt három esztendőben évente átlagosan ötvenötén vesztették életüket és 141-en sérültek meg. A közlekedésbiztonság javításának két alapvető tényezője van: gazdasági-mű. szaki, illetve emberi. Hosszú lenne felsorolni azokat az utóbbi években bevezetett műszaki fejlesztéseket, intézkedéseket, csomóponti rendezéseket, útkorszerűsítéseket jelzőlámpaprogram-módosí- tásokat, amelyek a biztonságosabb közlekedést szolgák ják. E cikkben a tömegközlekedéssel kapcsolatosan csak néhány, de lényeges problémakört érintettem. Ez a terület azonban tevékenységét, hatásait tekintve is rendkívül szerteágazó, s jó tudnunk, hogy állapota, színvonala erőteljesen befolyásolja a népgazdaság eredményeit, és az állampolgárok közérzetét. Az út kegyetlenül sáros volt. Az utazásunkat megelőző két napon vigasztalanul esett az eső. Csúszkált alattunk a Zsiguli, mintha egy téli szánkópályán rodeóztunk volna. Pedig csak Egerszalókra mentünk. Ép- .pen közlekedési ügyben, Kása József főhadnaggyal, az egri városi rendőrkapitányság szabálysértési előadójával. Az egerszóláti tsz két dolgozója „csúszott el”' egy ellenőrzésen: április 15-én csaknem egyidőben ittasan vezették a rájuk bízott nyergesvontatót. Az ő ügyük tárgyalására mentünk. — Ennyire humánus a rendőrség, hogy a helyszínen tárgyalja az ügyet? — Nyilvános tárgyalást tartunk. Meghívtuk a téesz -valamennyi gépjárművezetőjét. Azt szeretnénk, ha okulnának. A célunk ugyanis nem a büntetés, hanem hogy megelőzzük a bajt. A helyi tanács egyik terme már berendezve várt a sajnos nem ritka eseményre. Elég sokan összejöttünk, mire a tárgyalás elkezdődött. A szabálysértési előadó felszólította M. Ferencet, hogy mondja el a történteket. — Az volt az utolsó fuvarom. A Kívés-tanyára vizet vittem, innét körülbelül 11 óra tájban indultam visz- sza. A telephely felé tartva megálltam a presszó előtt, ahol megittam egy féldeci pálinkát és egy üveg sört. Ahogy elindultam, megállított a rendőr és az ellenőrzéskor a szonda elszínező- dött... Munkatársa P. István, aznap már reggel 8 órakor elkezdte az italozást. Elmondása, s saját bevallása szerint ekkor egy deci pálinkát ivott. Délben aztán ezt egy újabb feles követte, amikor ő is fennakadt az ellenőrzés horgán. Aznap még öt órát kellett volna dolgoznia. Nem sokat kellett várni a határozatra sem, amelyben a főhadnagy enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a közlekedési szabályokat súlyosan megsértő két gépjárművezető ellen nem volt még eljárás. S mivel első esetben érték őket ittas vezetésen, megtarthatták jogosítványukat. Ám, M. Ferencnek háromezer, míg P. Istvánnak négyezer forintjába került ez alkalommal az italozás. Sokkal súlyosabb esetekben is fel kellett már lépni, amikor szintén az ital játszotta a főszerepet. Sz. Tamás egri lakos ez év március 6-án a Kazamatában szórakozott barátaival, s kellő mennyiségű ital elfogyasztása után a Vörösmarty úton egy világítóoszlopnak ütközött. Utasa könnyű sérülést szenvedett, a kár pedig meghaladta a 15 ezer forintot. H. György kisiparos és három munkatársa viszont egy egész falut tartott rettegésben, amikor részegen versenypályának nézték a tamaleleszi főutcát. Több közúti jelzőtáblát ütöttek ki, s minderre rá sem hederítve, megállás nélkül robogtak tovább. Egy fiatal édesanya gyermekével órákig nem mert kimozdulni az autóbusz-megállóból, amíg végre megfékezték az ámok- futókat. A büntetés természetesen nem maradt el, mint az előző esetben sem: ez alkalommal hat hónapra került a páncélszekrénybe a jogosítvány, a pénzbírság pedig nyolcezer forintra rúgott. Megdöbbentő könnyelműségek, megdöbbentő felelőtlenségek. Pedig mindenki tapasztalhatta már, hogy milyen könnyen jön a baj. Nem is kell ahhoz ittasan a volánhoz ülni. Elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy másodpercnyi kihagyás. Aztán ... Késő bánat. Az adott pillanatban szinte csak arra tud gondolni az ember, hogy lehetne meg nem történtekké tenni a dolgot. Nem éri meg a pillanat, ami figyelmetlenséget szül. A féldeci vagy az üveg sör. JVz. örökíOfllkiismeEét, aroi -az esetleges, sérülés után,,végigkísér. S mégis: 1981-ben csaknem ezer közlekedési szabálysértésből százat ittas vezetés miatt kellett tárgyalni. Addig, amíg a. tavalyi év hasonló időszakában 45 feljelentést tettek, az idén ez a szám már meghaladta a nyolcvanat. A feketekrónikák, a nap mint nap emelkedő számokat mutató baleseti statisztikák azt bizonyítják, hogy van még tennivalónk bőven. A volán mögé ülve sok mindent tisztáznunk kell magunk előtt, mások érdekében is ... Kis Szabó Ervin Hevesvezekény Ma is nevezetesség még a falu közepén a régi kastély disze, a homlokzati fríz (Perl Márton képriportja) A földesúr egykori parádéskocsisa, Tóth István, most kertészként hasznosítja magát a kastélyban, ahol presszó biztosítja a hangulatot, s a porta előtti rész viszont az övé... Csoda a tavasz, csoda mindenütt; légin, kább talán mégis kis falvakban az. Mini amilyen Hevesvezekény is; nem árnyékában, hanem vonzáskörzetében a járásszékhelynek. A hajdani „két földesúr falujáról” időnként jelenünkben is szárnyra- kapnak még kerge hírek: kihal, elnéptelc. ncdik, taszítja magától az embereket — vagy, éppen ellenkezőleg, hogy ilyen meg amolyan nagy fejlődés vár Vezekényre. A valóság — mint annyiszor az életben — a harmadik megoldás: minden különösebb feltűnés nélkül dolgoznak, fejlődnek, élnek, formálják jövőjüket. Fotóripoterünk ennek jegyeit kereste Hevesvezekényben. Nappal az öregek mellett a legfiatalabbak vannak csak a faluban Egyetlen kép, és ménnyi mindent elmond a mai faluról: víz, villany, telefon — s a megmaradt, régi galambdúc
