Népújság, 1972. február (23. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-19 / 42. szám

* Péntek esti külpolitikai kommentárunk Idegesség a Downing Street 10-ben A BRIT MINISZTERELNÖK hagyományos reziden­ciáján, a londoni Downing Street 10. számú házban a hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint, határozot­tan faszült légkör uralkodik. Közúti hasonlattal valahogy úgy lehetne kifejezni ezt a mostani hangulatot, hogy arra a vibrálásra emlékeztet, amelyet a balesetet épperihogy elkerült gépkocsivezetők éreznek a veszélyhelyzet után. Az autósok íratlan törvényei szerint az ilyen kiéle­zett szituációk után pihenni kell, hogy lecsillapodjék az idegfeszültség — ennek a receptnek az alkalmazását azonban csak a járművek és nem a kormányok vezetői engedhetik meg maguknak. Edward Heath a parlamenti veszélyhelyzet után nem pihenhet, mert a súlyos prob­lémák egész sorával kell szembenéznie. Amikor a tory-kormány hatalomra került, megerő­sítette azt, amit már ellenzékben is vallott: hogy egyik legfőbb törekvése Anglia beléptetése a Közös Piacba, ősszel még úgy tűnt, hogy ezt a törekvést viszonylag könnyen koronázza siker. Az ANGOL ALSÖHÄZNAK októberben, elvi döntést kellett hoznia a csatlakozásról. Akkor a Munkáspárt megosztottságának köszönhette a konzervatív kabinet, hogy a parlament tekintélyes, 112 szavazatos többséggel mondott igent. Nyilván ez az arány bátorította fel a mi­niszterelnököt arra a kijelentésre, hogy ha a belépési ja­vaslatot most, a második olvasás során leszavazza az al­sóház, akkor Edward Heath kormányával együtt lemond és visszaadja megbízását II. Erzsébet királynőnek. Ilyen előzmények után került sor a második olva­sásra. Ennek során a kormányfő pynrhusd győzelmet ara­tott: az alsóház ugyan igent mondott, de mindössze nyolc szavazattal Ennek a fantasztikus aránynak, sorsdöntő lépésről lévén szó, sok mindenre ki kall hatnia, többek között a konzervatív párt helyzetére és Heath egyéni karrierjére is. Nem túlzás azt állítani, hogy a szavazás felért egy megbízható politikai szondázással, amely azt állapította mag, hogy a toryk pozíciói októbertől februá­rig hatalmas mértékben romlottak. Az alsóházi hangulat legfőbb okai a közös piaci meg­gondolásokon túl a következők lehettek: 1. Az északír helyzet elmérgesedése; 2. a fajüldöző Smith-rezsimmel kötött megállapodás; 3. a Szovjetunióhoz fűződő kapcso­latok felelőtlen megrontása és az európai enyhülés féke­zése; 4. a belpolitikai és szociális feszültségek súlyosbo­dása, amelynek leglátványosabb megnyilvánulása az im­már hetedik hete tartó bányászsztrájk. HEATH-NEK A SZAVAZÁS UTÁN megtépázott te- l ldntéllyel kell szembenéznie a sokasodó problémákkal. j V*AAAA/\AA/SAAAAAAAAAA/\^AAA/VWWWA/WWVNAAAAA/\A/VAAAAAAAAAAAAA/N Új olasz kormány Andreotti kijelölt olasz mi­niszterelnök a Quirinale pa- latában ismertette egypárti kormányának névsorát. (Telefoto: AJ? — MTI — KS) A kijelölt kormányfő csü törtökön későn este benyúj tóttá a köztársasági elnök­nek kétnapos fáradságos munkával összeállított kor­mánylistáját, Giovanni Leo' ne a javaslat nyomán kine­vezte az új kormányt. Az új kormányfő és a mi­niszterek pénteken délelőtt letették a hivatali esküt. A bizalmi szavazásra a parla­mentben a jövő héten kerül sorra. Az Andreotti-kormány úgy áll majd a parlament ele, hogy eleve biztos: nem kap bizalmat. Grecsko Kairóban Pénteken délután Moga- dishubŐl az egyiptomi fővá­rosba érkezett Andrej Grecs­ko marsall, szovjet honvédel­mi miniszter. A Grecsko marsall vezette szovjet ka­tonai küldöttség négynapos hivatalos látogatást tesz az Egyiptomi Arab Köztársa­ságban. MENÜ: Szadat-beszéd Az Arab Szocialista Unió országos kongresszusának ülésén elhangzott ” Szadat-• beszédből a MENA hírügy-. nökség az alábbiakat emeli ki: — Fontos lépések történ­tek az (Izrael ellen vívott) , harc összarabbá tétele érde­kében. Egyiptomnak nincs szándékában, hogy ezeket az intézkedéseket nyilvánosság­ra hozza. Értesítjük a tisztelt ügyfeleinket ES MEGRENDELŐINKET, HOGY szövetkezetünk neve megváltozott Üj nevünk: ÉPÜLETKARBANTARTÓ SZÖVETKEZET. EGER. 1972. február 21-től csak a fenti névre szóló bélyegzőink érvényesek. Egri Festő és Kőfaragó Ktsz. — Azoknak a próbálkozá­soknak a,jcélja, hogy kétsé- gekf$P:én7raszt.ának a szov- jet-iiégyipfomi kapcsolatok­kal-“Szemben, nem más, mint hogy ékét verjenek a két or­szág közé, s ily módon elő­készítsék Egyiptom elszige­telődését majd vereségét. — Egyiptom üdvözli a szovjet flotta földközi-ten­geri jelenlétét. „Mindannyian emlékezünk a Liberty nevű amerikai kémhajó esetére.” _ A Szovjetuniónak nin­csenek haditámaszpontjai egyiptomi kikötőkben. U gyanakkor az egyiptomi ki­kötők külöpböző szolgáltatá­sokat nyújtanak a szovjet hajóknak mégpedig a Szov­jetunió álláspontja elismeré­seként. — A szovjet—egyiptomi baráti szerződés vétójogot ad Egyiptomnak; jogot ad to­vábbá arra, hogy bonyolult fegyverzetre tegyen szert. — A Szovjetunió semmi­lyen feltételhez nem köti azt a segítséget, amelyet Egyip­tom számára — az agresszió következményeinek felszá­molása végett — nyújt. PatUó Imre; KÍNA - MA 2. Külpolitika — „Kettős gyengítés" — Saját szövetségesek A kínai külpolitika e ha­talmas birodalom felszaba­dulása után több fejlődési szakaszon ment át. A KNK kezdetben szilárd szövetség­re lépett a Szovjetunióval és a szocialista országokkal, akiknek támogatása egysze­rűen létfontosságú volt a fiatal népi állam szamára. Az 1950-es évek végén egyre szaporodtak a nézetelteré- sek mind Kínán belül a szocialista építés módszerei, útjai tekintetében, mind a szocialista táborral. Itt első­sorban azért, mert Kína azt elvárta volna, hogy a test- vérországok, akár saját fej­lődésüket is megakasztva, minden segítséget megadja­nak néki történelmi elma­radottsága varázslatosan rö­vid idő alatt végbemenő fel­számolásához. Számot tar­tott arra is, hogy nukleáris fegyverekkel ellássák. Köz­ben olyan jelenségek buk­kantak fel e hatalmas or­szágban, amelyek alapján gyanítható volt: Kína veze­tő szerepre tart igényt a nemzetközi forradalmi és a nemzeti felszabadító moz­galmakban, s nem ítéli meg reálisan a nemzetközi hely­zetet. A kínai külpolitika 1960- tól módszeresen előkészítet­te, majd véghezvitte a sza­kítást a szocialista tábor­ral. Először ideológiai harc­nak tűntette fel az ellenté­teket. Megalkuvással vádol­ta a Szovjetuniót, szemére vetette, hogy kapcsolatot tart az imperialistákkal, elsősor­ban az Amerikai Egyesült Államokkal, s ezt „cinkos­ságnak” minősítette. Peking- ben úgy ítélték meg a világ­helyzetet, hogy az megérett a forradalomra, csak az „el- kényelmesedett” szocialista országok és nyugati kommu­nista pártok nem hajlandók azért harcot, kockázatot vál­lalni. Ekkor azt hirdették, hogy a „világfalu” a fejlő­dő, szegény, gyarmati sor­ból felszabadult országok a legfőbb forradalmi erő, ezek vezetőjeként, s a tőkés or­szágokban szervezkedő ult- raforradalmi csoportokra tá­maszkodva akarták átven­ni a világforradalom irá­nyítását: hogy bekerítsék „a világvárosokat”, a fejlett országokat. Ezzel a kínai külpolitika gyakorlatban le­tért az osztályalapról, eltért a marxista tudományosság­tól. Ez a „forradal markodé" stratégia sikertelennek bizonyult a Harmadik Világ országai­ban, tömeges vérontással já­ró, tragikus kudarchoz ve­zetett 1965-ben Indonéziá­ban. Ezt követte a „kulturá­lis forradalom”, amelynek együk funkciója kétségtele­nül a csődöt mondott politi­ka felszámolása volt Ekkor Kína befelé fordult, vissza­hívta majdnem minden nagykövetét külföldről, s a belső, „permanens forrada­KERESKEDELMI VÁLLALAT A DELTSÉGÉRE GYÖNGYÖSI KIREN­vezető­helyettest FELVESZ. Képesítési előírás: kereskedelmi érettségi, vagy közgaz­dasági technikum, vagy gimnáziumi érettségi és ÁRUFORGALMI TANFOLYAM és KERESKEDELMI VAGY SZÁLLÍTÁSI GYAKORLAT. „Lakást nem biztosítunk” jeligére írásbeli ajánlatokat kArftnk az egri hirdetőbe. A MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁRTÓ ÉS SZOL­GÁLTATÓ VÁLLALAT KÖZPONTI GYÁR­EGYSÉGE leány és fiú szakmunkástanulókat iskoláz be esztergályos, köszörűs, vas- és fémszerkezeti lakatos és clcktrolakatos szakmákra AZ 1972—73-AS TANÉVRE. Jelentkezés: Eger, Lenin út 261. szám. Molnár Tiborné munkaügyi élőadónál. lom” jelszavát állította elő­térbe. Ennek megfelelően a szocializmusért folytatott harcot állandó, tömeges ös­szecsapások, az ellentétek kiélezése és harcban törté­nő megoldása formájában kívánta folytatni, — szük­ség esetén részlegesen szét­verve a , saját, megmereve­dett, bürókratizálódott álla­mi és pártapparátusát, a ha­talom gyakorlásának szer­veit is. (Ennek a veszélyes akciónak biztosítására kel­lett a hadsereg, s kezdetben Lin Piao támogatása). En­nek az időszaknak a Szov­jetunióval való ellentétek el­lenségeskedéssé való kiéle­zése felelt meg. Katonai provokációk, fegyveres ösz- szecsapások történtek a szov­jet—kínai határon (Da- manszkij-szigetnél) és Kína azt követelte, hogy a Szov­jetunió elvben ismerje el sa­ját, Kínával érintkező hatá­rainak érvénytelenségét! Ezzel egy időben Kína folytatta az amerikai Impe­rializmus elleni propagan­dát, támogatta Vietnamot és az indokínai népek ellenál­lását. De mindezt saját be­folyása szempontjának meg­felelően tette, s közben pl. még akadályozta is a szov­jet támogatás eljuttatását a vietnami harcosokhoz. A legutóbbi években Kína is­mét fordult egyet, s „diplo­máciai nyitást” hajtott vég­re a legfejlettebb tőkés or­szágok irányába; elsősorban az Egyesült Államokhoz kö­zeledett. A pakisztáni ter­rorista rezsim, Jahja Kán. segítségével jött létre Kis­singer pekingi útja, mely­nek eredményeképpen most Nixon elnök Pekingbe láto­gat. Ugyanakkor a — ha- tárprovokációk után nagy nehezen megindult — szov­jet—kínai tárgyalások ered­ménytelenül, vontatottan folynak. Mi az oka a kínai külpoli­tika fordulatának? Kínának be kellett látnia, hogy a világban most nincs közvetlen forradalmi vál­ság, s nem lehet egyszeribe világforradalmat csinálni. Csalódott a felszabadult, volt gyarmati országokba vetett reményében és nem tudta megbontani a nemzet­közi forradalmi mozgalom szervezett sorait sem. Így, saját korlátozott gazdasági­katonai erejével számolva, de változatlanul világpoliti­kai vezető szerepre töreked­ve. a „kettős gyengítés” tak­tikájához, egy kínai ,.külön vonal” meghirdetéséhez fo­lyamodott Kína, mint a Biztonsági Tanács > tagja, s mint hatal­mas területű és lélekszámú ország, egyszersmind olyan ország is, amelyben nagysza­bású társadalmi-forradalmi kísérlet folyik (bármily út­ra tér is a szocializmus épí­tése Kínában: ami itt tör­ténik, annak történelmi táv­latban, jó és rossz tanulsá­gait tekintve egyaránt nagy jelentősége van, hiszen a vi­lág nagyobbik részén hason­ló, fejlődő országokban él az emberiség kétharmada) — mindenképpen világpolitikai tényező. Saját nagyhatalmi- soviniszta ambícióinak meg­valósítása érdekében azon­ban az látszott számára leg­megfelelőbb taktikának, hogy mindkét világhatalom ere­jét, szövetségi rendszerét, erkölcsi hitelét igyekezzék rontani, s ezzel saját vi­szonylagos erejét, befolyá­sát növelni. Mivel a Szov­jetunió és szövetségesei ré­széről kinyilvánították a szocialista felek készségét a Kínával való jó viszony visszaállítására — legaláb­bis a béke és haladás közös érdekeit szolgáló antiimpe- rialista egység jegyében —, a kínai vezetés úgy gondol­ta, hogy ez irányban nem kell külön erőfeszítéseket tennie. Viszont a nyugati tőkés országok, s különösen Amerika felé bátorító gesz­tusokat tett, hogy jelezze: közeledni akar hozzájuk. Ezek bizonnyal készek alku­ra lépni vele, hiszen * szovjetellenességet pl. az Egyesült Államok jól fel­használhatja saját céljai ér­dekében. Egyébként is lát­ható, hogy Nixon az elnök­választás előtt, a vietnami-' indokínai kudarcok közepet­te rászorult olyan látvá­nyos síkéivé, amely újravá­lasztását elősegítheti, s Kínából ilyen látványos eredményt kínáltak neki. Ezen túlmenően: Kína ha­talmas, potenciális piac a külkereskedelem számára, s még kitűnő ellensúly lehet nemcsak a világpolitikában a Szovjetunióval szemben, hanem Ázsiában, szükség esetén Japán és India vonat­kozásában is: hiszen ki tud­ja, merre fejlődnek ezek az országok a következő évti­zedekben ? Mint láthatjuk, a kínai „kettős gyengítés taktikája”, amelynek jelszava: „minden kis- és közepes ország fog­jon össze a szuperhatalmak ellen” — egyelőre éppenség­gel előnyösnek látszik az együk szidalmazott szuperha­talom, az Egyesült Államok vezetői számára. Tény, hogy Kína eltávolodott a szocia­lista országoktól és közele­dett az imperialista hatal­makhoz. Érthető, hogy ennek az Egyesült Államok (feladva korábbi, hibás Kína-politi­káját) elébe ment. Mindamellett az ameri­kaiak sem lehetnek olyan naivak, hogy azt higgyék, Kína most az ő megbízható szövetségesükké változott. Nixon elnöknek nagy prob­lémát okoz, hogyan vonul­jon ki Vietnamból úgy, hogy ott fenntartsa saját bábre- zsimjét. Erről kétségtelenül tárgyalni akar a szomszédos Kínával. Taivan kérdésében is lesz egymáshoz néhány szavuk. Az elkövetkező évek közvetlen amerikai—kínai ki­látásait is szemügyre akar­ják venni: a pekingi látoga­tás tehát fontos esemény. Azt azonban látni kell, hogy Kí­na a saját külön szempont­jai szerint politizál, nem vá­lik senki szövetségesévé, csak saját magának akar szövetségeseket toborozni. Bár Kína elsősorban „nagypolitikát” csinál és a fejlett tőkés országokkal fű­zi szorosabbra kapcsolatait, nem mondott le a Harmadik Világ országainak „védelme­zője” szerepéről sem. Mint­egy 800 millió dolláros évi se­gélyprogramja kevés számú országba irányul (a Tanzá­nia—Zambia vasút egyma­gában 400 millió dollárt igé­nyel, s Szudán kb. 40 milliót kapott Kínától) — de né­hány „barátsági támaszpont” kiépítésére alkalmas, mert: rendkívül kedvező feltételek mellett adja, s nagy propa­gandát fejtenek ki szakértői is. A fejlődő országok azon­ban, nemzeti függetlenségük védelmében csak az anti- imperialista egységfrontra támaszkodhatnak eredmé­nyesen. Kína jelenleg meg­bontja ezt az egységfrontot. Ez olyan perspektívát is el­képzelhetővé tesz, hogy Kí­na egy idő múltán rákény­szerül, legalább egyes kér­désekben, az együttműkö­désre a szocialista országok­kal, az imperializmus tény­leges, konkrét fenyegetése ellen. Hosszú távra az ame­rikai érdekek sértik Kína érdekeit a Csendes-óceán tér­ségében és Délkelet-Ázsiá­ban is. Türelem kell annak kivárásához, hogy milyen irányba fordítják a kínai külpolitikát a szükségszerű­ségek. Egyelőre tény, hogy szovjetellenessége. az anti- imperialista egységfront megbontása kárt okoz a haladás és a béke híveinek, s veszedelmeket rejt magá­ban. Ám Kína bármilyen „forradalmi” is szavaiban, tetteiben óvatos. Nem csali a kását, a rizst sem eszik oiynn forrón, mint ahogy®** főzték. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom