Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

Jó! kezdett a Filharmónia Fgcrhen „Népkönyvtárak'’ Helyett információs központok Megyénk könyvtárhálózatának új öt éve valóban információs köz­Az Országos Filharmónia őszi-téli hangversenysoroza­tát hétfőn este kezdte meg Egerben, a Gárdonyi Géza Színházban. Az est forró hangulata és sikere dicséri a Filharmóniát. A hangversenyről általá­ban elmondhatjuk, hogy már zenei anyagában is igyeke­zett kikerülni a kitaposott utat. Az egyes művek egy­más mellé állításával bebi­zonyította, hogy a szabvány rendezési szándékok, hogy ugyanis csak egy zenei kor­szakból és egyivású műve­ket lehet és kell műsorra tűzni a közönség hangulatá­nak és élményének a bizto­sítására, nem feltétlenül szükségszerűek és nem is mindig biztosítják a cél el­érését. A Budapesti MÁV Szimfonikusoké — élén Oberfrank Géza karmester­rel — az érdem, hogy az évadnyitó műsor teljes ha­tást ért el a közönségnél, annak ellenére, hogy szim­fónia és műdal, Prokofjev és Wagner egymás mellé kerültek. Mindenekelőtt Oberfrank Gézáról, az Operaház fiatal, kitűnő karmesteréről kell elismeréssel szólnunk. Ener­gikus egyéniség, aki nem engedi meg — még nálunk vidék«! sem —, hogy a ze­nekar tagjai könnyedén ve­gyék a fellépést és fél gőz­zel muzsikáljanak. Az alko­tások alázatos szolgálata ve­le és általa megköveteli, hogy • hangverseny minden rész­vevője ott legyen a művek újrateremtésénél, megszólal­tatásánál, ne csak zeneesz­közével, de minden idegszá­lával. Ez a fegyelmezettség már nem először aratott si­kert az egri közönségnél, éppen akkor, amikor Ober- frank Géza vezényelt. Mozart Prágai szimfóniá­ja, a benne rejlő drámaiság miatt jól alapozta meg az est hangulatát, atmoszférá­ját. Ebből a szimfóniából mintha hiányoznék az a Mo­zartra annyira jellemző de­rű és ehelyett szenvedélye­ket, indulatokat szólaltatna meg, amelyek az emberi lé­lek és test mélyebb rétegei­ből valók. A műsor betetőzéseként Wagner Tristan és Izoldájá­nak előjátékát kaptuk, azok­kal a sötét filozófiai aggo­dalmakkal, amelyekkel a múlt század gondolatait idé­zi fel a zenészóriás. Az est egyik szólistája Fellegi Adóm zongoramű­vész volt, aki Prokofjev III. zongoraversenyét adta elő. A század egyik nagy zongo­ristája Prokofjev, aki a vad és meghökkentő futamokat, hangtömböket izgató és iz­galmas temperamentummal löki elénk. Minden idegszá­lunkat igénybe veszi ez a muzsika, mert nem lehet nem odafigyelni, ahogyan ezek a néha meglepetéssze­rűen népdalátirásoknak tű­nő futamok kergetik egy­mást, hogy nyomban észre­vegyük : egy temperamen­tum lobog itt, a szláv lélek széles mozdulataival és ra­jongásával. Fellegi Ádám kitűnően oldotta meg fel­adatát. A másik szólista Kovács Eszter volt. A Mahler-rene- szansz jegyében öt Rückert- dalt adott elő. Mahler-dalai komoly, szimfonikus zene­karra írt alkotások és itt az emberi hang magánya nyil­vánvaló. Ettől a szorongató, magányos érzéstől az énekes is Inkább csak az ötödik dalnál, az Um Mitrternacht- ban oldódott fel. Izolda sze­relmi halálát már jóval fel­szabadultabban énekelte. A hangverseny apróbb szeplői ellenére forró han­gulatban ért véget, a közön­ség hosszasan ünnepelte a Budapesti MÁV Szimfoni­kusokat és karmesterét. A zenetörténeti bevezető­ket Pándi Mariann mondotta el. (farkas) Heves megye könyvtárháló. zata az elmúlt öt év során mind egységűé®, mind mi­nőségileg gyarapodott. Ja­vultak a tárgyi és személyi adottságok, végre méltó he­lyére került a Megyei Könyv­tár. Üj, korszerűen felszerelt — ez idő során átadott — falusi könyvtárak sorát le­hetne említeni. Maradtak azért bőven megoldatlan gondok, s adód­nak új feladatok, melyek épp az elkövetkező öt évben várnak megoldásra. Idézzük most ezek közül a legfontosabbakat. Egy szemlélet halála Ha Heves megye könyv­tárhálózatának fejlődését nézzük — tegyük fel egy évtizedes távlatból — akkor meg kell állapítanunk — és ez országos jelenség is —, hogy az előrelépés a rohanó időhöz, az egyre sürgetőbben jelentkező új igényekhez vi­szonyítva bizony visszama- maradt. Ma már a könyv a mo­dem otthon nélkülözhetetlen tartozéka, a házi könyvtárak száma egyre gyarapszik, ál­lományuk mindinkább nő. Az olvasóit ma már nem csak és nem elsődlegesen kölcsö­nözni mennek a könyvtá­rakba, hanem színvonalas in­formációszolgáltatást várnak, kézikönyvek, bibliográfiák, folyóiratok iránt érdeklőd­nek. Azokban a falusi, nagy­községi és járási könyvtá­rakban, ahol mindezt meg­kapják — ezt statisztikai adatok bizonyítják — hirte­len nőtt a látogatók, az ol­vasók száma, míg másutt visszaesett. Sajnálatos, hogy épp az új igények jelentke­zésének idején csökkent a könyvtárak anyagi támoga­tása. A könyvbeszerzési ke­ret az elmúlt öt év során megyei szinten 29 százalék­kal csökkent. A legkevesebb forint a falusi könyvtárak­nak jut, oda, ahol épp a legtöbb lenne a tennivaló. Az sem biztató, hogy a já­rási és városi könyvtárak ál­lománya mindössze 5,8 szá­zalékkal nőtt. Nem gyarapo­dott a szükségletekhez mér­tein a főfoglalkozású könyv­tárosok száma sem, holott rájuk lenne a legnagyobb szükség, mert ők voltak és lesznek úttörői az új könyv­tári szemlélet kialakításá­nak, amelynek lényege az, hogy a könyvtár informáci­ós és tájékoztató központ le­gyen. Uj könyvtári modell Senki sem vitatja, hogy a könyvtáraik szerepe és fon­tossága mindinkább nőni fog, hogy a művelődés és a tájékozódás igénye mind több ember számára lesz létszükséglet. Ahhoz, hogy a gyarapodó kívánalmaiknak valóban eleget lehessen ten­ni megyei szinten — ám ez országos feltétel is — új, korszerű könyvtárhálózatot kell kialakítani. A jelenlegi modellt olyannal kell felvál­tani, amely valóban az ol­vasók közvetlen szolgálatá­ban áll. Az elkövetkező öt év során öt típusú könyvtár- rendszert igyekszenek majd kialakítaná. Az elképzelés ésszerű és reális, mert a kö­zelmúltban lezajlott közigaz­gatási reformhoz kapcsoló­dik, figyelembe veszi a fo­kozódó urbanizációt, s joggal számít arra, hogy az egyes könyvtárak fenntartói a ko­rábbinál jóval több anyagi áldozatot hoznak a korsze­rűsítés érdekében. Az új modell kiépítése nem történik és nem is tör­ténhet máról holnapra, ez valójában több évtizedes munka, s a tempó, a menet­rend függ a rendelkezésre álló forintoktól is. Legtöbb — a körzeti könyvtáraknak A jövő a körzeti könyvtá­raké. Ezek lesznek, lehetnek pontjai egy 10—15 kilomé­teres hatósugarú területnek. Ezek a könyvtárak képesek arra, hogy segítsék, hatéko­nyabbá tegyék az alsóbb ka­tegóriába sorolt községi és falusi testvérintézményeik munkáját, hogy a közműve­lődés helyi fellegvárai legye­nek. Nyilvánvaló, hogy kiépíté­sükre fordítják majd a leg­több összeget. Vajon megfelel-e minden körzeti közigazgatási köz­pont a körzeti könyvtár fel­tételeinek? Ha korszerűsítik a füzesabonyit, s biztosíta­nak szakképzett dolgozókat; akkor itt nem adódik prob­léma. A pétervásári volt já­rási könyvtár gyűjteménye — némi fejlesztéssel — al­kalmas lenne körzeti felada­tok megoldására, ha az el­helyezéséről — a községi ta­nács — a lényegében ki­használatlan művelődési ház­ban gondoskodna. Szakkép­zett könyvtárosok alkalma­zása azonban itt is nélkü­lözhetetlen. A recski községi könyv­tár — korszerű elhelyezés után — különösebb anyagi áldozat nélkül fejlesztheti körzetivé. Jóval kedvezőbb a helyzet Lőrinciben, itt csak létszámfejlesztésre van szük­ség Kaiban lesz a legnehe­zebb a körzeti könyvtár lé­tesítése, mert itt a legkevés­bé adottak a feltételek. Rendkívül fontos lenne, hogy az elkövetkező öt év során kialakuljanak ezek a körzeti könyvtárak, mert a teljes megyei könyvtárháló­zat korszerűsítése — az V. ötéves terv során — ezek aktív közreműködése nélkül aligha oldható meg. Sorrend szempontjából a legsürgetőbb a pétervásári ás a recski központ kialakí­tása, mert ezek olyan kis tájegységek központjai, ame­lyek távol esnek a pillanat­nyilag magasabb szintű el­látást biztosító könyvtárak­tól. Zenei könyvtár Egerben Egernek két újdonságot ígér már a közeljövő. Októ­ber másodikén megalakult a kisgrafilca-barátok köre. Ugyancsak október folya­mán éri kellemes meglepe­tés a város zenekedvelőit is: megnyílik a zenei könyvtár a Megyei Könyvtár épületé­ben. A szolgáltatások szín­vonalának igazolására csak néhány adatot érzékel tetőül. Az érdeklődő hanglemezeket és magnószalagokat hallgat­hat meg, részt vehet azokon a rendszeres klubdélutáno­kon, ahol a klasszikus zené­ből kap ízelítőt, válogathat folyóiratok és kották között. Ha az iskolák és más intéz­mények zenei anyagot igé­nyéinek, akkor a könyvtár vállalja a kért művek mag­nószalagra játszását, még­hozzá rövid idő alatt. Ha igény adódik bárhonnan, ze­nei jellegű rendezvények, műsorok összeállításához is szaktanácsot adnak a rész­leg munkatársai. Szükségszerű és alapozott tervek ezek, megvalósításúk feltétlen szükséges az elkö­vetkező öt év során, mert Heves megye könyvtárügye csak így léphet előre, így al­kalmazkodhat a jogos igé­nyekhez, legalább viszony­lag. Pécsi fstván Sugár István: VJ Buttler mesébe illő keresetlevele 21. A most már életre-halálra meginduló egyházi perben Buttler azzal teszi meg, ügy­vedje Sávoly Sámuel révén az első lépést, hogy 1827. április 26-án beterjeszti az egri ér­seki szentszék! bírósághoz, 35 évvel ezelőtt, oly sok sürge­tés árán, valósággal kikány- szerített házassága érvényte­lenné nyilvánítását célzó ke­resetlevelét. A több mint négy eszten­deig viharzó per során, mint­egy 15 kilóra duzzadt, több kötegnyi írattömeg legérde­kesebb, legizgalmasabb ok­mánya Buttler gróf perindí­tó keresetlevele, mély Sávoly prókátor uram élénk fantá­ziája, s jól megfaragott pen­nája nyomán, izgalmas ka­landregénnyel vetekedő his­tóriát tár a szentszék főtisz­telendő bírái elé. „Tisztelendő Érseki Szent­szék! Legkegyelmesebb Ura­im! Elétek terjesztem Méltósá- gos és Főtisztelendő Atyák, jog- és igazságszolgáltatás céljából lelkem kellemetlen és szörnyűséges kárát, hogy megszüntessem azt, mivel már régen érzékenyen szen­vedem, s amely már lassan- lassan végső pusztulással fe­QMSÜ 1971. október 13* szerda , nyeget. E szerint én, mint ta­pasztalatlan és így hiszékeny 18 esztendős könnyen befo­lyásolható lelkületű, heves vágyakozásé, s a kor sajá­tosságainak nagyon is alá­rendelt ifjú, 1792. május ha­vában furfangos mesterkedés által rászedve és elcsábítva, boldogult gróf Dőry Gábor leányával, Katalin kisasz- szonnyal — akit látásból ugyan ismertem, azonban mégsem annyira, amennyire szükséges lett volna, — ugyan eljegyeztem magam, de nem törvényesen. Rövidesen azon­ban, midőn a törvénytelen módon és kevésbé illően szer­zett jegyesemet valamelyest alaposabban kezdtem megis­merni, a semmi esetre sem ártatlan személye iránt ellen­szenv fogott el. Szánva-bánva cselekedete­met, gróf Dőry Katalinnal kötendő házasság iránti meg- hasonlásomat, először hal­dokló édesapámnak pana­szolva el, siránkozva előad­tam, aki hasonlóan szerfe­lett elítélte eljegyzésemet és hasznos tanácsot kaptam, hogy a korábbi eljegyzésből következendő áldatlan házas­ság elkerüléséhez szükséges segítségért fordulják fiúi bi­zalommal nagyemlékű néhai galántai Eszterházy Károly egri püspök őexcellenciájá­hoz. őkegyelmessége előtt szívből jövő alázatos kérés­sel fel is tártam e házasság iránti ellenszenvemet és va­lóban a boldogult kegyelmes püspök uramba helyezett fiúi és tiszta bizalmam meg­szerezte őexcellenciája legtel­jesebb atyai támogatását, miután feltártam és ő igaz­nak ismerte el az én indo­kaimat — melyeket a perben még majd bővebben ki fo­gok fejteni, jóllehet ezt saj­nos mások hűtlen cselekede­tei, erőszakossága és elha­markodott tette meghiúsítot­ta. Ugyanis menyasszonyom szülei a jegyesség nyélbe ütése céljából a szentszék­hez fordulni nem merészel­tut has ni isöillutulu ea hatalmaskodással, s bünteten­dő cselekedet útján, erősza- kosati bátorkodtak végrehaj­tani. Ügy történt, hogy olyany-' nyira nélkülözött édesatyám, Gábor halála után, gróf Fáy Bertalan Heves vármegye al­ispánja és királyi tanácsos gyámsága alá jutottam. Aző hozzájárulásával, 1792. au­gusztus 6-án a Zemplén me­gyében fekvő Tárcái községi hegyaljai szőleim és pincéim megvizsgálására Erdőtelek­ről, mint szokásos lakóhe­lyemről elindultam, és még ugyanazon nap Köröm köz­ségbe érkeztem, hogy szeren­csétlen végzetemre ott éjsza­kázzam, ugyanis az úton, itt a vendégfogadóban szállásol­tam el magam. Az anya, gróf Déryné, a fentebb említett leányával, Katalinnal, Gi- rincsről Körömön megjelen­tek, mely szokott lakóhe­lyüktől kb. negyedórányi tá­volságra fekszik, és mielőtt tudhattam volna jövetelük­ről, fondorlatos módon, csa­Nagyidat Sávoly Sámuel fiskális által szerkesztett híres ke­resetlevél kezdő sorai, melyben a „különös házasság” érvénytelensége mellett érvel, s annak megsemmisítését kéri az egri érseki szentszéki biróságtál. vén — amit jog és bírói ité- lárd hazugsággal, az én meg­teltei igazságosan és meg- bízásomból már kifogott lo- alapozottan nem remélhettek, vaimat újpúi felfogtok «$ cse­lédeimet titkon anélkül, hogy én azt tudtam volna, Gi­rincsre küldték. S miután en­gem szolgáimtól, s hintámtól ravaszul megfosztottak, akkor nyomban is a szobámba jő­vén, túláradó örömük szín­lelt fitogtatása közepette, en­gem Girincsre hívtak, szín­lelve, hogy az atya, illetve férj, Dőry Gábor gróf ha­zulról távol, Pesten tartóz­kodik. Amikor azonban én megkezdett utamat folytatni kívántam, s a meghívás el­fogadása elől húzódoztam, azt hozták elő Girincscre va­ló átmenetelem indoklására, hogy már amúgy is útban van kocsim a lovakkal és cselédséggel, az ő csalárd és hazug felhívásukra, sőt már oda is érkeztek. Egyben ál- nok módon azzal is elámít­va, hogy a következő reggel majd onnan is folytathatom utamat. Ezen gonosz, hazug és erő­szakos mesterkedéstől meg­nyerve és kényszerítve, ve­lük Girincsre mentem, ahol nyomban észre vettem ked­vezőtlen előjellel teli, s csa­lárd és rosszindulatú kiját­szásomat, annál fájdalma­sabb érzéssel, mivel az atya, Dőry Gábor otthon volt. Vé­ge szakadt utam folytatásá­nak, vége szabadságomnak is! Ugyanis eme Dőry Gábor azon volt, hogy kezdetben ámító és gyöngéd nyájas sza­vakkal engem, s hajlandósá­gomat megnyerje maguknak és a hosszú és áldatlan há­zasságra rábeszéljen. Amikor ezt egyenesen visszautasítot­tam és utamat folytatni kí­vántam, s a következő reg­gelen s még több alkalmatos­sággal is lovaimat béfogat- tam, azokat az említett Dőry Gábor kifogatta, s a ház aj- tajait és az udvar kapuit be­záratta. Ezenkívül pedig va­lóban nagy számú őrséget ál­lított éjjel és nappal a cél­ból, hogy amennyiben nem adom bé a derekamat az ő ellenséges kívánságának, semminemű esetben se jut­hassak onnan ki. Amit csak tapa&Mateiuágamhgty «ej; len ítélőképességemhez ké­pest, édesapám elvesztése miatt is nagyon feldúlt lel­kemnek zavartságához és erőm kicsiny voltához képest megpróbálhattam, semmit sem mulasztottam el, csak hogy a fenyegető veszélytől megszabadulhassak. A többször említett Dőry Gábor azonban vészes ter­véhez oly csökönyösen ra­gaszkodott, hogy ezt a há- gasságot még törvénnyel ősz- s-ä nem férő módon is végre­hajtatja, hogy semmiféle kö­nyörgésemmel, siránkozá­sommal, s fenyegető veszély­től való irtózásommal, sem­miféle ámítással, sem pedig a püspök őexcellenciájára, vagy gondnokomra, sőt fia­tal koromra, végül pedig a reámerőszakolt leányra — pedig megfigyelhette, hogy más iránti szerelemtől lán­golt — és az irányomban ér­zett idegenkedésére, a le­küzdhetetlen ellenszenvemre, lelkem elidegenedésére való hivatkozással sem lehetett el­téríteni. Sőt annyira ment, hogy fél­retéve minden emberi, s ke­resztényi érzést, valamint megvetve úgy az isteni, mint ■az emberi törvényeket, en­gem iszonyú átkozódással megátkozzon, és közölte ve­lem, hogy a háza már bé van zárva és strázsákkal van min­denhol körülvéve, nemcsak életveszélyesen fenyegessen és az én, valamint szüleim jellemét érzékenyen bémocs- kolja, s ezeket ismételen és komolyan újra meg újra fel­melegítve előadja. Sőt kia­gyalt és alaptalan ürüggyel, mintha leányának én vettem volna el a szűzi ártatlansá­gát, ami pedig hamis és nem­csak méltatlan rosszindulat­tal kitalált, de rám semmi­képpen sem alkalmazható rá­galom volt...” _ (folytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom