Népújság, 1971. október (22. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-13 / 241. szám

KOSSUTH

8.15 Operák Seribe művei

nyomán,

8.00 Előadás Eötvös Józsefről.

9.20 Régi melódiáit,

10.05 Nyitnikék.

10.10 Szimfonikus zene.

11.30 A Szabó család.

12.20 Ki nyer ma?

12.30 Tánczene.

13.40 Vita a korszerű mező- gazdaságról.

14.00 Ifjúsági Rádió.

14.25 Válaszolunk hallgatóinknak:

14.40 Delibes: Sylvia — balettszvlt,

15.10 Az élő népdal.

15.25 Iskolarádió.

16.05 Versek.

16.24 Könnyűzene.

16.43 Miért szép?

17.2» A népdal hete.

17.56 A pazarló

beruházásokról.

18.26 Balassa: Requiem Kassákért, bemutató.

19.25 Az öttusa VB-röl.

19.35 A népdal hete.

19.45 Kozmosz.

20.10 Töltsön egy órát kedvenceivel.

21.13 Gondolat.

21.53 Csárdások.

22.20 Meditáció ...

22.30 Mozart: A színigazgató. Zenés komédia.

*3.20 Bartók: II. zongoraverseny.

0.10 Nóták.

PETŐFI

8.05 Musicalekből.

9.00 Trombitakettősök.

9.10 Rach-művek.

9.40 Lakáshelyzet 1971-ben,

11.55 Néhány perc tudomány;

12.00 A népdal hete.

12.14 Operarészleteli.

13.03 Zenekari muzsika.

13.40 Orvosi tanácsok.

14.00 Kettőtől hatig, az aktualitások jegyében .. .

Közben: 14.25—15.20 és 15.35—

16.25 Körkapcsolás bajnoki labaarúgO-mérkőzésekröl.

18.10 Kis magyar néprajz. ^

18.15 Fiatalok hullámhosszán.

19.35 Martha Argerich zongorázik, ltözv. a Zeneakadémiáról.

21.35 Könnyűzene.

21.50 Orvosi tanácsok.

22.00 Szólistap-arádé.

23.15 Operettmuzsika.

MAGYAR

8.05 Iskola-tv.

9.30 Delta.

9.55 Rózsa Sándor. 8. rész.

10.55 Moldvai földön.

Szovjet kisfilm.

14.23 Közvetítés a Rába ETO— Vasas labdarúgó-mérkőzésről.

19.20 Karnevál a Közép-Keleten

I. Irán.

17.05 Régi kérdések új válaszok. *

Az ember megjelenése a f földön. I

17.55 Hírek.

16.05 Három srác a hadseregben. J

5. Tüzérek.

18.45 Magilla gorilla. 3. rész.

19.10 Esti mese.

10.30 Tv-hiradó.

20.00 Fórum.

21.30 Sanzonról sanzonra ...

11.50 Látogatás Czőbel Béla

műtermében.

22.20 Tv-hiradó.

EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33.)

Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Ragyog), ragyogj csillagom Színes, szinkronizált szovjet film

EGRI BRÖDY

(Telefon: 14-07)

Délután fél 4, fél 6 és este fél 8 órakor Sötét pillanat Színes csehszlovák film GYÖNGYÖSI eL'SKlN A nagy zsákmány (Felemelt helyárak) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A halhatatlan légiós HA IVÁN! vGROS CSILLAG Préri

HATVANI KOSSUTH Befejezetlenül (50 százalékos helyárak)

OH'

ÜRYELET

Egerben: 19 órától csütörtök , reggel 7 óráig, a Bajcsy-Zsilinsz- á kv "utcai rendelőben. (Telefon:^ 11-10.) Rendelés gyermekek ré- < özére Is.

Gyöngyösön: 19 órától csütör- i tfen reggel 7 óráig, a .Tókai utcai 4i. szám alatti rentiwivfcesi, (Te- j taton; ii-m ,

AZURORSZÁGBAN JÁRTAI

1. Halászlé provatice-i módra

Nizza: az óváros egyik utcája.

Megjutalmazták a fiatalokat

Tiszanána községben is megtartották a fiatalok a KlSZ-szer- vpzetben ^ v^zcős^get újjáválasztó tag** taggyűlésen

M KTPÜ Vívü megjelentek p éfl járási KJSZis.

LWa^d íJí-t» KJőíúd-tJtkár számolt »>« a* «tídJg munkáról, és iu\»3í>»nifAnyveket adott át azoknak a fiala1 oknak, akik tevékenyen segítették a vezetőség munkáját, a KlSZ-szer- vezet terveinek végrehajtását.

Ismertették a részvevőkkel a KISZ-kb kongresszusi levelét, majd a szervezeti szabályzatról szóló eddigi vita összesítését,

A KISZ-fiatalok titkárának Antal Andrást választották meg. aki megköszönte a. bizalmat, és kérte a tagságot, adjon nagyobb segítséget a feladatok megoldásához. Az új KISZ-titkár a tagság nevében virágcsokorral köszöntötte a régi titkárt. A taggyűlés után még sokáig együtt maradtak a fiatalok, szórakoztak, tervezgettek.

Marsaiké János

Tiszanána

Megoldás elölt a szihalmi kenyérellátás

Sokat itatott dolog Szi- halmon Mezőszemere és Egerfarmos községek kenyér- ellátása. A viták, az újság ezzel kapcsolatos cikkei segítséget nyújtottak a megoldáshoz. Megalakult a mező- szemerei Dózsa Tsz, az eger- farmosi Aranykalász Tsz és a szihalmi ÁFÉSZ egyszerű társulása, amely szerződésben kötelezettséget vállalt a szihalmi telepen levő, 12 éve üzemen kívüi helyezett sütőüzem felújítására s elhatározták, hogy 1972-re üzembe helyezik a sütödét.

A társszövetkezetek 100— 100 ezer forintos támogatással járultak hozzá a sütőüzem felújításához, üzembe helyezéséhez. Kiváltképp köszönet illeti meg a Heves megyei Tanács Tervező Vállalatának „Dobó István” szocialista brigádját, amelynek tagjai szocialista szerződést kötöttek a tervdokumentáció elkészítéséhez. A szerződés alapján rövidebb lesz a kivitelezés határideje, és 50 000 forinttal csökken a felújítási költség.

A sütöde 1972 első felére készül el és napi 15—20 mázsa kenyér előállítására képes. Az alapanyagot a termelőszövetkezetek biztosítják a sütéshez.

Az ÁFÉSZ és a termelő- szövetkezetek közös összefogásával megoldódik végre a régi probléma, és a három község lakóinak asztalára naponta friss, jó kenyér kerülhet majd.

Kovács Ferenc Szihalom

Mikor lesz művelődést otthon Egerformoson?

Közel két esztendeje annak, hogy az egerfarmosiak új művelődési ház építését határozták el. Megtörténtek a felmérések, az egyeztető tárgyalások, elkészült a tervrajz, s ezután következett a nehezebb, a kivitelezés.

A község lakói az elmúlt évben társadalmi munkában kiásták az alapokat, s az idén tavasszal felvonult az építkezéshez a kivitelező, Füzesabony Nagyközség Tanácsának Költségvetési Üzeme. Az eredeti tervek szerint augusztus 20-ra kellett volna felépítenie az új művelődési házat, s valójában még hozzá sem fogtak. Elkészült az épület betonalapzata, aztán az építők elvonultak, és a munka ott ál félbehagyva. Környékét felverte a gyom és a dudva. A másfél milliós beruházás sorsa azóta is bizonytalan. Az építkezés szüneteltetésének oka: anyaghiány. Nem lehet kapni kisméretű vöröstéglát, és az építők azóta feléje sem néztek a vállalt munkának.

Az elkészült alapzat ott áll, és hiábavaló a községi

tanács sürgetése, a lakosok pedig bosszankodva mérlegelik, lesz-e művelődési ház valaha, vagy nem?

Császár István Füzesabony

Amit ma Cote d’Azur-nék

— magyarul A zur-partnak nevezünk, az valójában mintegy 80 km hosszúságú tengerpart a legfkeietebbn? fekvő Menton-tói. nyugatra csaknem Marseüleig. Hosszú ideig csak olasz»* nevén, Riviérának emlegették, míg 1887-ben Stephan Liegard egy erről a vidékről írott tanulmányában mai nevére nem keresztelte. Azóta a francia Riviera — Cote d'Azur. Kiváltságos természeti tája Európának; északról az Alpok óvják, délről a tenger simogatja; az észak felől érkező száraz, perzselő szél, a mistral is csak egykét fuvallat erejéig jut el idáig, hogy az esetleg égen tanyázó, eltévedt felhőket elűzze.

A természeti szépségeken túl, az üdülőiket és a nyaralókat elsősorban lágy, édes klímája vonzza. Nizzától alig egy kamyújtásnyn-a van a tengerparton Beaulieu, szó szerinti magyarsággal —szép hely, ahol az utóbbi tíz évben például összesen háromszor tapasztaltak fagyot és négy ízben ködöt. De végig a tengerparton a leghidegebb januárban is, átlagosan 9—10 fok a hőmérséklet. Nem csoda tehát, hogy az üdülés számára, elsősorban a hideg, esős szigetország, Anglia tisztjei és előkelő urai fedezték fel még a múlt század elején, a napóleoni háborúk után. Amikor pedig egy idős angol generális Viktória királynőt is rábeszélte, hogy látogasson ide, nyomában özönlött az angol előkelőség. A róluk elnevezett nizzai sétányon, a Promenade des Anglais-n ma is állnak azok a luxushotelek, amelyeket ők építettek, és az utánuk jövők.

Aki a tengerpartra érkezik, először ezeket a szállodákat látja meg, a luxusvillákat. A gazdagságot. Egy háromszobás villa egy most épített nyaralótelepen, 15 percre Nizza főterétől, 200 ezer frankba kerül. És ennél még jóval drágább épületek is emelkednek a környező dombokon. Van, amelyiknek ára meghaladja az egymillió új frankot is. (1 új frank bb. 6 forintot ér.)

A szállodai szoba sem nevezhető olcsónak. A Syndi- cat d’tnitiative irodájában — ez a hasznos intézmény szobával és minden felvilágosítással bármikor szolgál — a kisasszony méltányolva bátorságomat, hogy főidényben előzetes helyfoglalás nélkül érkezem, azonnal keresni kezd egy hosszú listán. A papíron mintegy 300 szálloda neve és címe.

— Az Angol sétányon lenne egy kitűnő szobám — mondja végül — a Hotel Royalban.

— Ára?

— Egy éjszakára 110 frank.

Gyorsan átszámítom magamban. Hivatalos árfolyamon 660 forint egy éjszakára. A kisasszony látva a ráncokat homlokomon, rögtön hozzáteszi:

— De uram. A legszebb helyen van. Kilátás a nyílt tengerre. Csodálatos panoráma. Gondolja el, a messzire nyúló kék víz látványa, a

tenger felől érkező hűsítő légáramlat...

— Mégis — szakítottam félbe — a város belsejében egy csendesebb utcában talán jobb lenne.

Máris kész az ajánlattal.

— Hotel Astor. A főútról nyíló mellékutcában. Ara 58 frank egy éjszakára. Szóval háromszáz forint. De lakni kell és olcsóbb lehetőség nem nagyon van.

A szállodai formaságok elintézése után egy kis esti sétára indultam. Öváros, szűk utcácskák, öreg házak. Minden sarkon templom, vagy kápolna. Aztán kocsmák, bárok a sikátorokban. A Jézusról elnevezett, mindössze 50 méter hosszú utcácskában — az Öváros talán legkurtább utcája — ismerősnek tűnő feliratra bukkanok: Le Tzigane. Olvastam már valahol, hogy ez magyar pince. Gazdája is magyar, s konyhájában igazi magyar specialitások készülnek — specialitás hong- roises. Csakhogy az ajtaját

Betűk, paprikás lisztben

Azért szép az élet mert kamrájában végül is mindenki megtalálja a maga ínyességét. Sára néni is, aki például kirekesztetett a szerelmes regények, a krimik, a régi mesék világából. Nem ír, nem olvas, mert a betű oly idegen néki, mint pontynak, vagy kárásznak az emberi beszéd. Nem véletlen ám, hogy e hasonlat a halak világából vétetett, mert Sára néne úgy szereti öreg ínyével a halat, hogy az nem közönséges. Mint Robinsonnak Péntek láttán, úgy fénylik fel az arca, ha halhoz juthat jőve, vagy sülve, mindegy az, csak hal legyen, ha szálkás se nagy baj, mert a hal azért hal, hogy ne csülökcsontja legyen.

Ezt a bölcsességet Sára néne hozza fel indokul többek között a hal iránti nagyszerelme miatti magyarázatul, mert igaz, hogy a betű olyan számára, mint valami soha nem látott, idegen ember, de a világbeli bölcsességet nemcsak a betűkből, hanem a megélt évekből is ki lehet olvasni, néha igen alaposan is. Főzni egyébként nem nagyon szorgoskodik a tűzhely körül, nem is szeret, nem is tud igazán, de a hal, az más...

— Azt nekem kellett mindig megcsinálni. Merthogy édesapáméknál azt senki meg nem ette. Édesanyám meg sikongótt Is, emlékszem, ha halhoz ért, mert hogy az olyan síkos, meg hideg. Nem ennivaló az, aminek se tolls, ss szőre. De m megszerettem. Csakazértból is szerettem. Főzhettem, csinálhattam magamnak, amikor már nagyobbacska voltam... Hát így...

...és Sára néne kupán ha- jintja a halat.

— Micsoda hal ez? — kérdem nagy kíváncsian, mert

ugyan már láttam tengert is, többet is, de a halak világában nem mozgok éppen úgy, mint a francia Cóusteau kapitány uram.

— Ez? Kárász... Látja-e, olyan, mintha egy ötpengősnek ... forintosnak, na... szóval, mintha egy olyan pénznek hirtelen feje, meg farka nőne. Látja-e, hogy olyan?

— Tényleg — helyeslem a dolgot, mert ha nagyon rá- vélckszem, tényleg fejes-farkas ötforintos ez a hal. amely már nem is hal, hanem készülő csemege. Sára néne, aki amúgy, ha tízfajta ételt megfőz, abból is kétfajta a bab,

mármint, hogy leves, meg

erősen rántott főzelék, most nagy szakértelemmel bontja, belezi az olajágyra kerülő kárászhölgyet. Mert Sára néne, honnan, honnan nem, én meg nem mondhatom, de még a hal nemét is tudja. Nemcsak a nevét.

Jár a keze, asztalra kerül a paprikás liszt, a kétágú villa, a másik tányér a sült halnak majd, közben beszél, magyaráz nagy lelkesen a halakról. Arról, hogy a kárász, meg a keszeg, meg a

ponty hogyan járja a vizeket, de nem messze ám, onnan, ahonnan az ikrából kelt, meg hogy miként lebeg mozdulatlanul, mint vízbe esett ezüstnyárfa-ág, a csuka... És egy villanás, már a csuka gyomrában a kis hal. Aztán milyen jó a húsa a törpeharcsának, amely azért maradt törpe, mert szembe mert szegülni a harcsakirállyal. Mondta is a király: légy olyan, mint én szemre, de szégyenkezzen az a halász, aki megfog... Na persze, dehogy is szégyenkezik a horgász meg a halász ... Nem lett igaza a harcsakirálynak. N agyún jó df?. L őriek ii, fájltva is, meg csak úgy, lisztben, paprikában. Mondja, csak mondja a halak nevét, hogyan néznek ki, hogyan élnek, mivel táplálkoznak a vizek alján, vagy a színén, mintha ichtiológus lenne. Pedig hát még ezt a szót sem hallotta soha, nemhogy a hal tudósa lenne.

— Sokat élt víz mellett Sára néni?

— Én? Én, fiam, soha. Én, ha vizet látok, s at nagyobb, mint ez a lavór ott ni, hát én t máris rosszul leszek. Patakot, f azt igen, kicsit, azt láttam, r Ami itt folyik a ház alatt. De hát hol is láthattam volna én, fiam?

— Hát a Duma, vagy a Tisza...

— Az nem, itt folyik. Én oda nem mentem, most meg már nem is megyek soha. Minek is mennék? Mi dolgom nekem a folyókkal. Hogy olyan öregek, mint én?

— De hát akkor honnan ismeri olyan Jól a halakat?

— Honnan-e — kuncog Sára néni... — Hát innen-e — mutat az olajban sercegő paprikás falatra és behunyja egy pillanatra a szemét, hogy jól magába szívja a hal tudományát, azazhogy illatát.

Mi lett volna, ha annak idején az „a”-t, vagy a bot is paprikába, lisztbe lehetett volna forgatni?

zárva találtam. A nádból kirakott ajtón hatalmas lakat.

Először arra gondolok: szabadságon a tulajdonos. De a szomszédos bárban széles karmozdulat, világos beszéd. Nizza egyetlen magyar pincéje csődbe ment. Hja, kérem, itt is, a napfény és a kék szín zavartalan birodalmában sem minden stabil.

Ha már hazai ízeket nem kóstolhattam meg a Le Tzi- ganeban, arra kértem a bár tulajdonosát, hogy valamilyen halkülönlegességet

ajánljon nekem. Gondolkodás nélkül teszi meg az ajánlatát: bouillabaisse. Igazi, provencei haleledel. Rögtön el is mondja, hogyan készül. Apró halak, olívaolaj, hagyma, paradicsommal és jó sok fokhagyma. Majd nagyobb halak, rákok, egy kis sáfrány. Levét átnyomják szitán és fokhagymával bedörzsölt pirított ke- nyórdarabokra öntik. Szóval, halászlé provanoei módra — nyugtázom magamban. De ő még hozzáteszi: ha finomat akar enni, akkor ne itt kérje, Nizzában, hanem menjen el egy közeli kis halászfaluba, ott aztán igazán értik a módját.

Valkó Mihály

Mit tudna, mi mindent tudna a világról Sára néne, aki már az asztalnál bontja szét öreg ujjaival puha fehér húsra, apró szálkára az illa- j tos kárász testét?

Betűk, paprikás lisztben. az kellett volna talán? 1

, üyuntó S™a j

Következik:

Virág és illat

wu. okiúiér 13., saciraa