Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-25 / 71. szám

Rjuidur KOSSUTH 8.20 Hallgassuk együtt! S.oo Harsan a kürtszó! 9.35 Népi zene 10.05 Könyvismertetés 10.25 Zenekari tömzsik* 11.30 A Szabó család 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 14.00 Muszorgszkij: A bábjáték 14.16 Az élő népdal 14.26 Nőkről nőiknek 15.10 OperettdaUvk 15.17 Magyar századok 16.05 Hangdok. a lelszabadulés­ről 16.35 Bartók: Zongoradarabok 16.52 Könnyűzene 18.00 Riport 18.10 Táncdalok 18.20 12 hónap története 18.45 Népi muzsika 19.25 A zene nem ismer határo­kat 20.00 Magyar századok zenéje 21.04 Visszhang 21.34 Operettrészletek 22.20 Könnyűzene 0.10 Bach—Segovia: Chaconne PETŐFI 6.05 Fúvós indulók 8.15 Népi zene 9.00 Zenekari muzsika 11.55 Néhány perc tudomány 12.00 Áriák 12.40 A Falurádió műsora 13.03 Kórusok, hangszerszólók 13.40 Orvosi tanácsok 14.00 Kettőtől — hatig ... Közben: Közvetítés az R. Kragujevac—Bp. Honvéd KK-mérkőzés n. félide­jéről 18.10 Kis magyar néprajz 18.15 Népdalok 18.35 Tatjana levéláriája aa Anyeginből 18.48 Világgazdasági figyelő 19.08 Hangverseny 20.28 A vietnami hályogkováos 20.58 Népdalcsokor 21.25 Muzsikáról fiataloknak 21.47 Riport 22.02 Hangverseny MAGYAR ».00 Don Quijote, vagy Don Quijote? (Tv-jálók) 10.25 Delta 10.50 Riportműsor 16.45 Hírek A szovjet televízió estje: 17.00 A Szovjetunió tájain (Dokumentumfilm) 18.00 Kaleidoszkóp a szovjet művészetről 10.05 Esti mese 19.25 Vak eső. (Játékfilm) 20.00 Tv-hiradó 20.30 Vlrtaea. (Magyarul beszélő szovjet film) 22.IS Tv-hiradó 22.25 A moszkvai Nagy Színház­ban POZSONYI 10.10 Tengeri rejtély (Tv-játék) 18.00 Tv-híradó 19.30 Csehszlovákia—NDK jégkorong -VB 22.00 Tv-hiradó Xfíbin | EGRI VÖRÖS CSILLAG; {Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor. Szemtől szembe EGRI BRODY: (Telefon: 14-02) Az előadások kezdete: tél 6 és fél 8 órakor. Mint a bagoly nappal GYÖNGYÖSI PUSKIN; Fehér apácák titka GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Feldobott kő (Évfordulói filmhetek) HATVANI KOSSUTH: Kalandor csődje (Dupla hely árak!) TpfB ÜGYELET Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Hirdessen a Az utóbbi időbe® több fontos állásfoglalás hangzott el a Legfelsőbb Bíróságom. Egy vidéki ingatlant a ta­nács kisajátított és kártérí­tésül 150 ezer forintot aján­lott fel. A telken volt egy háromszobás. mellékhélyisé- ges. 65 éves, vályogfalú la­kóház is. Az összeget a ház­tulajdonos kevesellte es» pert indított. A városi bírósági tárgyaláson a szakértő véle­ménye az volt, hogy a szó­ban forgó ingatlan irányára négyszögölenként 20—100 fo­rint, forgalmi értéke 300— 350 forint. Így — négyszög­ölenként 200 forintot szá­molva — az egész becsérté­ke 211 700 forintra tehető. A bíróság ezt az összeget meg­ítélte. Fellebbezésre a me­gyei bíróság *- újabb szak­értői vélemény alapján — a tanácsot négyszögölenként 280 forint kártalanítás fize­téséire kötelezte. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bí­róság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú ítéle­tet hagyta helyben. A határozat indoklásában a Legfelsőbb Bíróság rámu­tatott ama, hogy valamely kisajátított telek értékét irányárak alapján kell meg­állapítani, figyelembe véve a település jelentőségét, a köz­művesítés fokát, a telek nagyságát és az értéket be­folyásoló különböző ténye­zőket. A kártalanítási összeg megállapításánál a forgalmi értéknek is jelentősége van, de ezt az irányár szem előtt tartásával, a jogszabályokban kiemelt és esetleg egyéb té­nyezőkkel való kölcsönhatá­sában, összefüggésében kell értékelni. Ebben az esetben a megyei bíróság túlzott je­lentőséget tulajdonított a te­lek forgalmi értékének és az irányárat, valamint a jogszabályokban felsorolt té­nyezőket nem kellően és főképpen nem összefüggésük­ben vette figyelembe. A helyes kártalanítási összeget a városi bíróság állapította meg, s ezt kellett helyben­hagyni. Egy osztályvezető főmér­nök még 1966-ban benyújtott újítását vállalata a követke­ző évben megvalósította. Az újítási díj miatt azonban a mérnök panasszal fordult a vállalat munkaügyi döntőbi­zottságához és 326 ezer fo­rintot (követelt. A bizottság ál­láspontja az volt, hogy a panasz elbírálására nincs ha­tásköre és az ügyet áttette a járásbírósághoz. A járásbíró­ság sem találta magát illeté­kesnek és az iratokat fel­terjesztette a megyei bíró­sághoz. A megyei bíróság az Döntött a LegfefsM Bíróság ügyet érdemben bírálta el. Fellebbezésre a Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet hatá­lyon kívül helyezte és elren­delte az iratoknak újból a vállalat mellett működő döntőbizottsághoz való átté­telét. A végzés indokolása M- mondta: az újítást megvaló­sító vállalattal munkavi­szonyban álló dolgozónak az újítási díjjal kapcsolatos munkaügyi vitájában első fo­kon a vállalati munkaügyi döntőbizottság jár el, ha a megvalósítás 1968. január 1. előtt már megtörtént, vagy a felek a megvalósítási szerző­dést megkötötték, és a dol­gozó igényét 1968. január 1. után érvényesítette. Ebbői következik, hogy ebben az esetben a megvalósító válla­lattal jelenleg is munkavi­szonyban levő mérnöknek az újítási díj iránti követelése elbírálására első fokon nem bíróság, hanem a vállalati munkaügyi döntőbizottság il­letékes, tekintve, hogy a mérnök panaszát 1968. no­vember 11-én terjesztette elő. Az egyik mezőgazdasági termelőszövetkezet mellék­üzemként tasakgyártásra rendezkedett be. A gyártás­hoz szükséges és importból származó polyetil én fóliát az üzemág vezetője egy vegyi­pari vállalatnál rendelte meg 457 ezer forintért Az anya­got átvették, de az ellenér­tékét nem fizették ki. Fel­szólításra azt válaszolták, hogy a vállalat 10 százalék árengedményt ígért nekik, ezen kívül a vámhivataltól is 20 százalék árengedmény­re számítanák. Ezért „szíves türelmüket’’ kérik, és megí­gérik. hogy „pénzügyi hely­zetük megfelelő alakulása” esetén tartozásukat kiegyen­lítik. A vallalat a 10 száza­lék ármérséklést megadta, majd 411 ezer forint meg­fizetéséért pert indított A megyei bíróság a szö­vetkezetei a peresített ösz- szeg megfizetésére kötelezte. Tragikus szerencsétlen­ség történt egy gyárban. Kü­lönleges munkacsoport 52 méteres magasságban szere­lést végzett. A csoportból egy géplakatos, tiltott módon, egy csigára erősített sodrony- kötélen csúszott le. Nem történt semmi baja. de nemcsak a csoportvezetőtől, hanem munkatársaitól is erélyes dorgálást kapott s virtuskodásért Ugyanez a géplakatos később önként jelentkezett bizonyos mun­ka. elvégzésére és ismét fel­mászott az emelvényre. Ami­kor elkészült, 20 méter ma­gasságig szabályosan kú­szott lefelé, ott azonban egy fa méternyire lógó kötél után kapott, s azon lecsúsz­va a földre zuhant Ezúttal azonban olyan súlyos sérü­léseket szenvedett, hogy kórházba szállítás után, né­hány órával később, meghalt. A szerencsétlénül járt ember özvegye és árvája járadék- igényét a kerületi járásbíró­ság elutasította. Törvényessé­gi óvásra a Legfelsőbb Bíró­ság az igényt megítélte. A határozat indoklása szé­lűit a tanúvallomásokból az derült ki, hogy a szerencsét­lenül járt ember a dargáláí hatására szabályszerűen akart lemászni, de megcsú­szott és egyensúlyát vesztve kapott a kötél után. Tehát nem szabálytalankodott, nem virtuskodott, és így történt a halálos balesetet. Hajdú Endre Az egri Gárdonyi Gimná­zium tanulója Nagyidat Im­re, életük jelentős eseményé­ről számolt be levelében. Ün­nepélyes keretek között osz­tották ki a személyi igazol­ványokat. A Heves megyei Rendőr-főkapitányság képvi­seletében Boda József alez­redes, a tanács részéről Ma- csuga Pétemé anyakönyv­vezető vettek részt az ünnep­ségen. Macsuga Pétemé mél­tatta a nap jelentőségét, a személyi igazolvány fontos­ságát és felhívta az új sze­mélyi! gazol vány-tulaj dono- eok figyelmét e fontos ok­mánnyal kapcsolatos tudni­valókra. A személyi igazolványokat Boda József alezredes adta át az első és második osztályos tanulóknak. Az iskola diák­jai megfogadták, hogy szocia­lista emberhez méltóan él­nek és dolgoznak. A szemé­lyi igazolványok átadásának ünnepségén műsor is volt. Az adácsi általános iskola vezetősége és a szülői mun­kaközösség hároméves tan-' folyamot szervezett a szülők részére. E tanfolyam sikeres befejezéséről számolt be Nagyváradi János pedagó­gus. A három esztendő alatt 15 előadást hallgattak mega résztvevők, többek között a szülői munkaközösség helyé­ről és szerepéről, az úttörő- mozgalomról, a korszerű csa­ládi és közösségi nevelésről, a honvédelmi nevelésről, az 16 millió szilvásgombóc l múlt évben felavatott Győri Hűtőház tésztaüzeme. Évente mintegy 16 millió szilvásgombócot gyártanak itt. I (MTI foto) / ifjúsági szervezetek felada­tairól. Az előadásokat érde­kesebbé tették különböző filmvetítések, s az, hogy a részt vevők kérdéseire szak­emberek válaszoltak. E tan­folyam keretében került sor egy ankétra is, melynek ke­retében a „Gyermekünk” cí­mű folyóirat munkatársaival a gyermeknevelés problémáit vitatták meg. Az előadások szorosan kapcsolódtak a gyermek is­kolai és családi nevelésének problémáihoz. A hároméves tanfolyam március 20-án zá­rult, ahpl a szülők előre be­adott kérdéseire a pedagógu­sok és az orvos válaszolt. A taníolyamot elvégző szülők részére okleveleket adtak át. Szűcs Ferenc tudósítónk Hatvanból úttörő-események­ről számolt be. A Tanácsköz­társaság kikiáltásának 51. év­fordulója tiszteletére a hat­vani városi úttörőelnökség kulturális seregszemlét tar­tott. A seregszemlén 23 mű­sorszám hangzott el. A szó­listák közül aranyérmet Cserkúti Mariann és Balázs Ferenc, ezüstérmet Varga Zsófia, Molnár Margit és Vö­rös Gyula, bronzérmet Sza­bó Ferenc és Potencsik Ibo­lya kaptak. A kamarakórusok közül a hatvani 1-es számú iskola kórusa arany-, a heré- di kamarakórus bronzokleve­let nyert. A nagykórusok kö­zül az 1-es számú iskola Megkapták a személy1 igazolványt... Három* éves tanfolyam — szülőknek Úttörők ••• Jó lenne kevesebb zajjal ... Új járatot kérnek ... ezüst-, a 3-as számú iskola bronzóklevelet kapott A kul­turális szemle valamennyi résztvevője emléklapot ka­pott. Bükkszentmártonból Mér­éséi János számolt be arról, hogy összevont ifjúsági ün­nepséget rendeztek az álta­lános iskola nagytermében. Az ünnepségen részt vettek a KISZ-esek, az MHSZ fiatal tagjai, az úttörők és a kis­dobosok is. Az ünnepségen képviseltette magát a hely­beli pártszervezet, a tanács és a tömegszervezetek is. A kedves ünnepség zenés ’klubdélutánnal folytatódott. Az egri Csákány utcai la­kosok nevében Vándort Kál­mán írt bosszúságukról. A Csákány utca lakói mosta­nában, ha akarják, ha nem, korlátlanul szórakozhatnak tánczenével. Időnként fülsi­ketítő hangzavart hoz a Pla­tán Étteremből a zenegép és a zenekar egymást túlharso­gó versenye1 Különösén ak­kor van ez, ha valamilyen társasvacsora vagy rendez­vény van a Platánban. A zajra a legbékésebb alvó Is felébred, s hiába van tíz órá­tól a csendrendelet, a zene­bona éjjel egy óráig tart. Naßi/anifif Izgatottan ment a hivatal­ba. Már éjjel sem aludt ren­desen és, ha el is szende re- dett egy-egy félórácskára, szörnyű álmok gyötörték. Egyszer arra riadt, a főnöke maga elé citálja és szidni kezdi; — Mit képzel maga, Ma-1 riann? Lehet ezt a kimuta­tást így, ilyen hanyagul ösz- saeállítani? Nem kérem, nem lehet! És emiatt önt azonna­li hatállyal elbocsátom.. 5 Amikor fölébredt, bódult volt. és a homlokát kiverte a verejték. Meggyújtotta az éjjeli lámpácskát és olvasni próbált. Háromnegyed nyolckor ér­kezett a hivatalba, percekkel korábban, mint máskor. A takarítónő messziről hangos kezitcsókolomot köszönt, Gaál kartárs, aki mindig morcos volt, még meg is haj­totta magát. A két kartárs­nőjét még nem találta a szo­bában, íróasztalán a kis mű­anyag vázában a tegnapi vi­rágok hervadoztak. Leült a helyére, maga elé tette a kezét és tűnődött. A rézkarcot pillantotta meg a falon, amelyet egyszer név­napjára kapott, azután az ütött-kopott tintatartót, amely harminchét éven át hűséggel szolgálta. — Ezt hazaviszem — gon­dolta. Később mégis úgy döntött, hogy a tintaitartót, a rézkar­cot, a cserepes virágokat is itt hagyja. Csak egyedül megyék.;; Nyolc előtt egy perccel robbant be Joli és Margitka: — Puszilunk, drága Ma­riann néni és arra kérünk, fáradj át egy kicsit az ikta­tóba. Beszélgessetek, azután egy félóra múlva majd roha­nunk érted. Mosolyogni próbált, de a mosoly rosszul sikerült. _ Fél óra múlva! Igen. F él óra hiányzik még a 37 évből. Ebben a pillanatban döbbent rá, hogy tulajdon­képpen régen fél ettől a fél­órától. Amikor a férje meg­halt, nagyon egyedül maradt, megnyugvást csak a munka adott, meg a hivatal, ezernyi örömével, gondjával. A zsör- tölődések, a kacagások, a si­került és rosszul sikerült vic­cek tudták csak feledtetni a szörnyű valóságot. Később, amikor Antika. az unokája megszületett, megint mintha kiderült volna, de ez a szo­rongás, a nyugdíjba vonulás­tól való félelem, változatla­nul kísérte. Felállt, kiment a folyosóra, ahol Józsi bácsi, az öreg fű­tő állt elé. — Ugye ma tetszett utol­jára jönni? Nekem még len­ne egy esztendőim, de az iga­zat megvallva, nagyon nehe­zen bírom. Tizenegy kályha, meg ezek a lépcsőik... Aztán egy csöppet se tessék búsul­ni, mert amúgy is ez az élet rendje. Az öregek mennek, I a fiatalok jönnek:sí i Az iktatóban csupa ünne- i pólyesség fogadta. Mindenki i mondott, kérdezett valamit, de mindenki zavart volt és túlzottan tapintatos. — Hány cukrot tehetek a kávéjába, Mariann — kér­dezte egy deres hajú főelő­adó. aki máskor szórakozot­tan bement előtte az ajtón. Fél óra múlva Joli és Mar­gitka lelkendezve jöttek: — Tessék, tessék paran­csolni! Fáradjatok be a Ma­riann néni szobájába. — Az én szobámba? — tű­nődött magá­ban. — Ne­kem soha sem volt szo­bám . ?. — Foglalj helyet az asz­talod mellett. Az öreg íróasztal megifjodott egy félóra alatt, a tin­tafoltokat • el­borították a virágok és az ajándékok, még egy kó­kuszszőnyeg is a padlóra került. Ügy érezte, mintha álmod­dá. Hirtelen eszébe jutott az éjszakai lidérc, a főnök szi­gorú arca és a felmondóle­vél ... Sári kartárs, az osztályve­zető lépett a szobába és vele együtt legalább tizenöten úgy, hogy alig maradt egy méternyi üres hely az aszta­lsa körug ............. . A beszéd alatt csak Sári kartárs arca maradt nyu­godt és ünnepélyes. Papír nélkül, de szabatosan beszélt, méltatta a búcsúzó munka­társ érdemeit. Egyetlen mon­datot tudott csak megjegyez­ni Sári kartárs ötperces be­szédéből. — Mariann néni a szorga­lom, a lelkiismeretes mun­ka példaképe volt. Szép, de egyben nagyon nehéz is volt ez a délelőtt. Amikor mindenki elment a hivatalból, Mariann néni cso­magolni kezdett. Harminchét év 'után, véglegesen. A kul­csokat a fiókokban hagyta, a ruhafogasát sem vitte magá­val, csak a kapott ajándéko­kat, a virágokat. Kinézett még az ablakon, gondolatban végigsimogatta a rézkarcot a falon, azután gyermekmódra sírni kezdett. Egyedül volt, senki sem látta a könnyeket. . Tíz percre lakott a hiva­taltól, de most talán fél órá­ig is tartott az út. A lakás üres volt, az otthon mégis megnyugtatta. Vázába rakos­gatta a virágokat, azután le­ült. — Nyugdíjba mentem, mondta hangosan önmagá­nak. E határozott kijelentés, a bekövetkezett valóság va­lahogyan egyszerre csodála­tosan széppé változtatta a hi­vatalban eltöltött harminchét esztendőt, és ereje támadt ahhoz is, hogy egészen rész­letesen végiggondolja a inai napot. Megnézegette az ajándéko­kat, kiszámolta az asztalra az ezer forintot, amelyet Sá­ri kartárs nyújtott ált, elol­vasta a köszönőlevelet, ame­lyet az igazgató küldött és még az öreg fűtő szavai sem tűntek már olyan kegyetlen­nek. Csengették. Váratlanul robbant be Antika. — Nagyanyu! Nem tudom megcsinálni a számtant. — Mariann ölébe kapta, de ő ma egyáltalán nem volt ba­rátkozó. — Anyukád miért nem se­gített? Antika az asztalra csapta a füzetet. — Mutattam neki, de dol­ga volt. És különben is, te most már ráérsz. Anyu mondta, hogy ma délben nyugdíjba mentél... Szals>y István 1970. március szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom