Heves Megyei Népújság, 1967. április (18. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-18 / 90. szám

Salgótarján, 10000 néző, v.t Katona (Cz’r’ák. Bana). SBTC: Csernáti — Szalai, Ferencz, Vertig — Répás, Bán­kúti — Kriskó, Németh, Kmetty, Taliga, Básti. Edző: Mészáros József. S. Dózsa: Papp — Kárpáti. Kiss, Szász — Tátrai, Berán — Faliszek, Zilahi, Sárközi. Kovács, Rajna. Eldző: Szent­mar jay Tibor; Ezen a szép, tavaszi vasár «apón az egri szurkolók százai szállták meg Salgótarjánt, kü- lönvonat, autóbuszok, gépko­csik, motorkerékpárok szállí­tották az érdeklődőket Ká- raiies-alja „fővárosába”. Amer­re elhaladtunk, mindenütt eg­ri csoportokba ütköztünk, a legtöbben a Karancs Szálló környékén gyülekeztek, ahol as E. Dózsa csapata ütötte fel had [szállását. A hangulat — nyilván a Győr elleni bravú­ros győzelem hatásaként — erősen bizakodó volt, s csak kevesen akadtak, akik nem gondoltak a Dózsa győzelmé­re, de legalább pontszerzé­sére _ A fenyvesekkel körülvett tarjáni pályára már az elő- mérkőzés alatt sűrű sorokban érkeztek a nézők, aikik kissé meghökkenve látták a kiko­pott, göröngyös talajt, — bá­non? az egri stadion gyepsző- nyege ösKzehasonlítha tatlarrul jobb állapotban van! A szokásos zászlócsere után óvatos, tapogatózó játék ala­kult ki, a 13. percben a köny- ijyelműsködő Kiss jóvoltából meleg helyzet adódott az egri kapu előtt, s ráadásul Papp meg is sérült. Salgótarján ját­Csődöt mondott az egri támadóser iai^óíarjitn-f^ri Bő%§a IsO (0:0) A meglepetések fordulója ".V ssesa» A megyei bajnokság 5. forduló­jára rá lehet fogni, hogy a megle­petések fordulója volt, hiszen majdcsak valamennyi mérkőzés fel­borította a papírformát. A Heves— FVSC találkozó 1:1 arányú eldön­tetlenre végződött, mig a Gyöngyös- oroszi megszerezte első győzelmét: meglepő biztonsággal, 3:0 arányban győzedelmeskedett a Verpelét fe­lett. Folytatja sikeres szerepléséi a Honvéd Gáspár SE, vasárnap Rö- zsaszentmártonból vitte haza a két pontot. Győzött a Recsk, a Péter- vására, a Mátraalji Bányász és a Bélapátfalva is. A csapatok húsz gólt lőttek, kettővel kevesebbet, mint az előző fordulóban, éppen ezért csökkent a gólátlag Is. Eredmények: Heves— FVSC 1:1, Honvéd Dobó SE—Bélapátfalva 1:3, Abasán—Mátraalji Bányász 1:2. Pé- tervására—Apc 2:0, Gyöngyösoroszi 3 2 ■ —Verpelét 3:0, Rózsaszentmárton.— Honvéd Gáspár SE 0:2, Recsk—Bér- val Vasas 2:1. Egri Spartacus—Eg­ri Dózsa m. 0:1. A bajnokság állása: 1. H. Gáspár SE 2. E. Dózsa Hl. 3. FVSC 4. Mátraalji B. 5. Bélapátfalva 6. Heves 7. R.-márton 8. Recsk 9. Verpelét 10. Gy.-oroszi 11. H. Dobó SE 12. Pétervására 13 .Ape 14. Bervai Vasas 15. E. Spartacus 16. Abasár — 12: 5 3 117:3 2 3 — 10: 7 3 1 1 9: 7 2 6: 4 1 7: 5 2 2 2 2 3 ■ 2 2 3 — 2 1 2 1 1 2 1 2 4: 4 6 8:10 5 4: 6 7: 6 7: 8 2 — 3 7:10 2 — 1 1 — 2 1 — 2 2: 4 3 4: 8 3 3: 7 4 2: 5 Kovács Gy. a fehér mezes tarjáni védők gyűrűjében. Bánkún szabadrúgása levár gódott az egri sorfalról, ponto­san ismét a fedezet elé, aki mintegy 25 méterről, ballal, nagy erejű lövést küldött ka­pura és a labda a felső lécről jutott a gólvonal mögé. 1:0. A gól után Salgótarján vette át az irányítást, Pappnak két Egyénileg Pappnak bravúros védései is akadtak, a gólért nem hibáztatjuk, de ha gyor­sabban mozdul, talán hárítani tudta volna a lövést. Kiss ma­gabiztosan látta el féladatát, de akadt könnyelmű megoldá­sa is. Kárpáti jól játszott, nem lehet azonban panasz Szászra sem — a hátvédhármasról tu­lajdonképpen csak jót mond­hatunk. A fedezetpár bizonyult a legjobb csapatrésznek, Tát­rai és Berán — együtt a salgó­tarjáni Taligával és Bánkútival — kiemelkedett a mezőnyből. Zilahi remekül szedte össze a labdákat, kár, hogy leadásai néha célt tévesztettek. Kovács Gy.-tói láttunk néhány szép cselsorozatot, de ezúttal a ka­pura nem volt veszélyes. Sár­közi visszaesett formájában, s a két szélső is sok hibával ját­szott. Katona jogos 11-estől fosztotta meg az egri csapatot, Vertig kezezése jóval a 16-os vonalon belül történt. Az is igaz azonban, hogy Katona partjelzőjének meghallgatása után vitte ki a labdát a 16-oson túlra. Nyilatkozatok. Mészáros József edző: Az E. Dózsa technikailag jól képzett csapat, támadásszövése azonban átlátszó, körülményes, főleg erőtlen. A csatároktól nem láttam egyetlen lövést sem. Szentmarjay Tibor edző: Csak a mezőnyben nyújtottunk elfogadhatót, a támadósor cső­döt mondott... Katona József játékvezető: Példásan sportszerű mérkőzés, döntetlen is lehetett volna. Somody József A bajnokság állása: 1. FTC 1 7 — —. lß: 3 14 2. Vasas 7 5 1 1 13: 5 11 3. Ü. Dózsa 7 5 — 2 19: 6 10 4. DVTK 7 4 2 1 14:10 10 5. Győr 7 3 2 2 19: 9 8 6. MTK 7 2 4 1 9: 7 8 7. Szeged 7 1 5 1 10:10 7 8. Bp. Honvéd 7 2 2 3 10:13 6 9. D.-újváros 7 2 2 3 7:11 6 10. Salgótarján 7 3 — 4 10:16 6 11. Tatabánya 7 1 3 3 9:i2 5 12. Szombathely 7 2 1 4 9:15 5 13. Pécsi Dózsa 7 1 3 3 3: 6 5 14. Komló 7 2 1 4 10:21 5 15. Egri Dózsa. 7 1 1 5 5:10 3 H>. Csepel SC 7 1 1 5 4:15 3 Bp. Vörös Meteor— Egri Tanárképző 76:40 (40:13) Budapest, NB I-es női kosárlab- da-méhKőzós. Eger: Szarvas, Nyíri — Szarka — Majoros K.. Gulyás. Cs.: Pro­kop. Vágó, Tuba, Majoros Zs. Ed­ző: Galambos János. Az első félidőben a hazaiak tá­madtak többet s már az első per­cektől kezdve biztosan vezettek. A vendégeik a második félidőben jöt- tek fel, de ez nem volt elég a ma­gassági fölénnyel és több váloga­tott játékossal rendelkező Vörös Meteor eilen. Ld.: Triz 21. Rátvay 17, Stefancsik 16, Illetve Szarvas 14. Nyíri 13. Vasárnap az Egri Tanárképző Fő. Iskola csapata Sopronban vendég­szerepéi. További eredmények: Szédsesfe­Nagy magassági fölényben volt a fővárosi csapat hérvári VT Vasas—VM KÖZÉRT 63:36 (33:20), MTK—TFSE 60:56 (24:23), Kecskemét—Bp. Petőfi 66:58 (32:29), DVTK—Székesfehérvári Épí­tők 88:44 (35:23), Bp. Előre—Baja 76:50 (41:29), VTSK—Sopron 80:j0 (38:27). A bajnokság állása: 1. MTK 9 9 — 631:438 18 2. Bp. Előre 10 8 2 686:574 13 3. VTSK 9 8 1 614:441 17 4. Szfvári Vasas 9 8 1 583:473 17 5. DVTK 9 6 3 572:428 15 6. Bp. V. Met. 9 6 3 578:453 15 7. TF 9 6 3 549:476 15 8. Kecskemét 10 3 7 554:536 13 9. Bp. Petőfi 9 3 6 506:519 12 10. Szfvári Ép. 9 3 6 466:582 12 11. Sopron 9 2 7 489:641 11 12. Baja 9 1 8 407:667 lft 13. Eger 9 1 8 453:604 10 14. VM KÖZÉRT 9 — 9 389:645 9 A döntetlen igazságosabb lett uolna SBTC—Egri Dózsa 2:1 (1:0) Salgótarján, NB I-es tártál ék- mérkőzés, 4000 néző, V.: Medvecziki. SBTC: Gillányi — Kálóik, Gecse, Misikolczi — Baranyai, Jávori — Szőlőéi, Csirmaz, Krajcsi, Losonczi (László), Jeck. Dózsa: Tóth (Kovács) — Mészáros, Alaxai, Bóbita (Veres) — Szabó. Hanus, Frommer, CzegÜódi. Tóthi Péczeli. Csizmadia^ A mezőnyben lényegese« job­ban játszott az egri csapat, a tar- jániaiknak viszont több helyzetük volt. A döntetlen igazságosabb lett volna. G.: Szőlősi, Jeck, illetve Prommer. A 75. percben Medvecz- ki játékvezető Alaxait tévesen, min­den különösebb indok nélkül ki­állította. Az egri együttesben Mészáros, Alaxai, Szabó és Hanus nyújtott időnként jó teljesítményt. Harc a labdáért. Balról: Ferencz, Faliszek, Répás, Kovács Gy., Szálú, Rajna. (Gyurkó felvételei) szott enyhe mezőnyfölényben, de. szabadrúgásokon kívül egyébre nem futotta erejéből. A 25. perctől a mezőnyben szé­pen adogató Eger lendült elő­re,; csatárainak tudománya azonban a 16-os vonalánál cső­döt mondott. A félidő utolsó perceiben ellaposodott az amúgy sem valami túl nagy iramú küzdelem, jóformán alig történt említésre méltó ese­mény a pályán. Egy ízben Ta­liga szabadrúgását Papp tetsze­tős vetődéssel hárította. A második félidd egri támadásokkal folytató­dott. Zilahi remek labdájával Sárközi tört ki a bal oldalon, keresztbe lőtt labdájára azon­ban Faliszek késve érkezett, 8 oda lett a helyzet. Rögtön utána Kovács cselsorozata vil- lanyozta fel a nézőket, majd Vertig a 16-oson belül kézzel ütötte le a labdát, Katona já­tékvezető azonban Czirják partjelző megkérdezése után a 16-oson kívülről rúgatott sza­badot! Ebben a játékrészben az egri csapat jelentős mezőny­fölényben játszott, támadói azonban továbbra sem jelen­tettek veszélyt Cserháti kapu­jára. A félidő közepétől foko­zódott az iram, a kiugró Ko­vács elől Ferencz az utolsó másodpercben rúgta el a lab­dát A másik oldalon Taliga nagy erejű, váratlan lövését Papp bravúros vetődéssel ütöt­te szögletre. Sárközi sérülése keltett izgalmat a nézőtéren, aztán a 68. percben eldőlt a mérkőzés sorsa: Néswsw 1S67. április 18., kedd ízben is minden tudására szük­ség volt, hogy előbb Németh, majd Bánkúti lövését hárítani tudja. A vendégek térfelén fo­lyó játékot néhány szórványos ellenakció tarkította, ezek azonban nem voltak gól veszé­lyesek. . Az egri csapat jól felké­szült a várható salgótarjáni rohamok fogadására, alapo­san megszervezte védelmét és pontos labdaadogatással igyekezett megtörni ellenfele lendületét, csakúgy, mint a Győri ETO elleni mérkőzé­sen. Csakhamar azonban ki­derült, hogy az SBTC-nek nincs is lendülete, így szin­te végig a mezőnyben folyt a többnyire unalmas, bár kétségtelenül helyenként szemre szép játék. Az egriek lényegesen többet voltak a labda birtokában, Tátrai, Be­rán és Zilahi szinte uralták a mezőnyt, s a közvetlen vé­delem szóhoz sem engedte jutni a tarjáni csatárokat. Sajnos, az egri támadósor meg sem tudta közelíteni a Győr ellen mutatott jó telje­sítményét, ebbői a sorból hiányzott az átütő erő és fő­leg a lövőkészség! Jellemző, hogy Cserhátinak a 90 perc alatt alig akadt dolga, egyet* len komoly lövés sem veszé­lyeztette kapuját. Amiben az SBTC fölülmúlta az egrieket: játékosai néhányszor távol­ról is bátran lőttek kapura, s — bár kétségtelen szeren­csés körülmények között — egy ilyen távoli lövésből szü­letett meg az egyetlen hazai gól is. Végeredményben a két tá­madósor közötti különbség döntötte el a találkozó sor­sát. Az egriek támadósora ilyen felfogásban nem sok vizet zavarhat az elkövetke­zendő mérkőzéseken sem,_ Dokumentum-regény XXIV. — Hogyan lehet tőlem meg­kívánni, hogy ilyen gyorsan átforduljak? — kérdezte pana­szosan. — Még ha a kommu­nisták jönnek, nekik is szá­molniuk kell a magyar lakos­ság felfogásával és érzelmei­vel. Belőlem nem lesz sem kommunista, sem nemzeti szo­cialista, sem fasiszta, vagyok és maradok nacionalista és jó demokrata.. Az Eskü tér 3. szám alatti épületet jól megépítették, mert nem szakadt le akkor sem a mennyezet, amikor Horthy de. mokrataságát emlegette. A horvátot azonban nem hatot­ták meg Horthynak ezek a szavai sem. Horthy felemelkedett a szék­ről, ezzel jelezte, hogy számá­ra véget ért a beszélgetés. Intett fiának, hogy köves­se, . Bornemisszának pedig, hogy nyissa az ajtót. A kor­mányzó — miközben fiával együtt Bornemissza a föld­szintre kísérte — panaszosan mondta: — Ezekkel nem lehet tár­gyalni! Fiával együtt beült a kocsi­jába, s elhajtatott. Bornemisz- sza pedig megdöbbentőn tért vissza a dolgozószobájába, ahol Modercin búcsúzott, — Nem tartok igényt rá, hogy a kormányzó emberei szállítsanak vissza a határig! — mondta. — Visszajutok ma­gam is. Miijden jót, Bornem­issza űr! Távozott, nem kevésbé fel- dultan, mint néhány perccel előbb a magyar kormányzó. A vezérigazgató pedig kezébe temetett arccal leroskadt a karosszékbe. Milyen szimpati­kus embernek tűnt ez a hor- vát, s most milyen bárdolatlan módon viselkedett! A tárgya­lások, amelyeket nagy nehe­zen sikerült Pejacsevich, illet­ve Petries segítségével létre­hozni, milyen csúfosan szakad­tak meg. Pedig most itt tenne a lehetőség, hogy tegyenek va­lamit. A mindentudó Gestapo, úgy látszik nem tud semmit. Most ki lehetett volna játsza­ni a németeket. Csengett a telefon, a kis Horthy telefonált. — Szerencsésen hazaértünk — csak ennyit mondott Legalább ebben nyugodt le­hetett Bornemissza. A Ge­stapo nem szagolt meg semmit a tárgyalásokról. A kormány­zó és fia biztonságban van. 7. Modercin, a „rettenthetet­len világforradalmár” megle­hetősen félve üldögélt Höttl SS Sturmbannführer dolgozó- szobájában. Aprólékosan, tö- viről-hegyire be kellett szá­molnia Höttlnek a beszélgetés lefolyásáról. A Strumbannfüh- rer először az Íróasztala mö­gött ülve hallgatta, aztán fel­állt, hosszú léptekkel rótta a szobát. Amikor Modercin is fel akart álni, Höttl egysze­rűen visszanyomta őt a szék­re. — Üljön, ne ugráljon ne­kem, mint egy paprikajancsi! Pályafutása egyik legszeb­ben kidolgozott tervét érezte veszélyben. Ez a Dragutin Modercin, alát a belgrádi Gestapo-központ Pavelic usz- tasa hadseregéből választott ki, ahol őrnagyként szolgált, alaposan elrontotta a dolgot. Kioktatták, hogy a kommu­nistát játssza, de miért ilyen ostobán, az isten szerelmére, miért ilyen ostobán?! Végül is teljesen elrémisztette Hor- thyt. Az akció, amelyet olyan gondosan építettek fel, hogy tőrbe csalják a kormányzó fiát, sőt esetleg magát a kormány­zót is, most holtpontra került. Hiszen Modercin nem tudott semmiben megállapodni a kor­mányzóval. Dehát persze, hogy nem tudott, ha az öreg totya- kos előtt olyan világiorradal- márt játszik, aki alig várja, hogy Horthyt felhúzhassa az első fára, vagy legalábbis ki­kergesse a királyi Várból. Mo- dercinnek olyan partizánt kel­lett volna játszania, aki lega­lábbis reményeket kelt a kor­mányzóban, hogy ezen az úton átmentheti magát és uralmát. De ez az ostoba horvát min­dent elrontott: — Mondja, miért olyan mar­ha, maga szerencsétlen? — kérdezte a remegő horváttól Höttl. Modercin pedig, aki olyan ékesszólóan szónokolt az Eskü téren, most, itt a Dísz-téren hallgatott. S átkozta magát azért, mert vállalkozott erre a feladatra. Pénzjutalmat, s elő­léptetést remélt, s iám, mit kap érte cserébe. És még örül hét, hogy ha ennyi goromba­sággal megússza a dolgot. A németek nem tréfálnak, s ér­tenek ahhoz, miként kell meg­büntetni az ügyetlen, hibát kö­vető ügynököket. — Beszéljen végre, beszél­jen! — dühöngött tovább Höttl. Az egyébként nyugodt természetű fiatalember régen nem borult ki ennyire. — Meglepett, hogy miket mond a kormányzó, — nyög­te ki végül Modercin. — Azt hittem, olyasmiről fog beszélni, hogy békét akar, ki akar ugra­ni és közvetítsünk. Erre biztosí­tékokat kért, hogy a helyén maradhat. Az érdekelte, mi­lyen lesz a háború után a vi­lág Délkelet-Európában. Mit mondhattam volna neki? — Mindenesetre valami oko­sabbat — mondta most már higgadtabban Höttl. Hiszen magában elismerte, Modercinnak nem volt könnyű helyzete ezen a megbeszélésen. S talán ők, akik felkészítettéi: erre a tárgyalásra, szintén hi­báztak. Nem jól elemezték Horthy jellemét. Mindenre számítottak, csak arra nem, hogy a kormányzó a szomszéd népek barátjának és demok­ratának fogja magát monda­ni. Nem oktat­ták ki Moder- cint, hogy erre miként reagál­jon. A horvát képességeit pe­dig, úgy lát­szik, meghalad- ia. hogy ilyen helyzetben ön­állóan csele­kedjék. Még szép, hogy nem nevette el ma­gát! Höttl nem volt híján a hu­morérzéknek, s akármilyen bosszúságot is érzett, szépen felépített terve veszélyeztetett­sége miatt, nem minden de­rültség nélkül gondolta végig a szituációt. Micsoda színház! Vagy inkább cirkusz! Moder­cin szerepet játszik, a Gestapo által elképzelt szöveggel, illet­ve attól némiképpen, kénysze­rűségből eltérve a világforra­dalmár szerepét. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom