Hetikiadás, 1933. január-december
1933-01-03 / 1 [1519]
VIG YÁZNI KELL A BESZÉIRE !. A eredeti tarsája Hegy idegenben is mennyire kell vigyázni arra, mit mond az ember, azt réfezben saját káromon, részben más kárán tanultam meg. A háború alatt, bolgár földön, két olyan esetnek voltam szemtanuja, melyet nem egyhamar fogok elfelejteni, Az első 'egy luna-menti kis "bolgár városkában történt. Az oláhok egyik nap csendben maradtak, nem lődöztek át a lunán a másik oartra. Ezen az estén végre nyugodtan sétálgathattunk a gyéren kivilágított főutcán, A hajóparancsnoksághoz csak kevesen voltunk magyarok beosztva, igy aztán nagyon összetartottunk, Mindenhová együtt mentünk. A mozi elé érve, azt uxndja Y/inkler barátunk:' - Menjünk be! - Attól függ, mit adnak. - szóltam - Akármit nem érdemes megnézni! - Ne okoskedj, gyerünk be, akármit adnak is! - vetet be ellene Kovarc Kornél, a fess hajóskadét. - Hisz már megpenészedünk az unalomtól. Erre az ellenérvre én is beadtam a derekamat, lementünk.. Odabent vágni való füsttel keveredő kesernyés sörszag fogadott. Heg kell érteni, hogy a rczi nagyon patrirkálisan volt berendezve, mint az egész bolgár közélet. Szabad volt dohányozni és pir.wér szolgálta fel aa italt. Minden pad támlája m«gé deszkát szereltek fel, arcn tartották a vendégek a poharakat, üvegeket, meg egyéb szórakozási eszközeiket. Ha már mindenki dohányzott, mi sem maradtunk kivételek. Elővettük cigarettatárcáinkat, kiraktuk a deszkára és kegyetlenül füstöltünk. Mialatt a lepedőn - izgalmas kalandok közepette - talán már hatodszor Öltözött át Rccambole, a cimeres gazember, azalatt szép csendesen mellém telepedett egy bolgár főhadnagy. Némán tisztelgett s mi ugyanolyan némán viszonoztuk az üdvözlést. Tovább nem is törődtünk vele. Nagyon lekötött a film* Rocamtole épen most készült elkövetni valamilyer ujabb ha kieresztő gaztettet, A látogatók lélekzetet visszafojtva lestek minden mozdulatát. Szomszédom, a bolgár tiszt, ebben a pillanatban kinyújtotta kezét a deszka* felé, hogy tárcájából friss cigarettát vegyen ki. Eltévesztette az irányt s a következő percben a földön feküdt az egész cókmók. Ahány cigaretta csak volt a tárcában, annyi felé gurultak, a lábunk alá, szanaszéjjel. Kötelező udvariasságból lehajolt m, hogy segitségére legyek, de^közben meg nem állhattam, hogy jc hangosan kifejezést ne adjak méltatlankodásomnak. - Hogy lehet valaki,ilyen ügyetleni Ép most zavar meg, amikor olyan érdekes a kép! - Ilyen hólyag! - tóditotta Winkler, mert neki is segitenie kellett. Kovarc csak egy szót dörgött a szerencsétlen áldozat felé: - Bivaly!.., A bolgár tiszt mozdulatlan arccal vette át az összeszedett cigarettáikat és illendően megköszönte, mondván ékes bolgár nyelven: , * - Blagodarja! Továbbiakban már nem is akartunk őkelmere hederiteni, de majdnem leestünk a székről, amikor egy cigarettát véve két ujja közé, udvariasan felém fordult és megszólalt a legtisztább magyarsággal: - Kérek egy kis tüzet! ,.,A Rocamtole film végét nem vártuk meg!... Á másik eset Szófiában, a kies bolgár fővárosban zajlott le. Hivatalosak voltunk valamilyen bolgár nemzeti ünnepélyre, melyet előkelő közönség jelenlétében a Nemzeti Színházban tartottak. Molnár barátommal ketten képviseltük a magyarságot. Földszinti ülőhelyet kaptunk, közel a szinpadhoz. Nagy áhítattal hallgattuk a tüzes szónoklatokat, magasan szárnyaló szavalatokat, de - sajnos nagyon keveset értettünk belőle. Szünetben azzal szórakoztunk, hogy a díszes publikumot nézegettük és kritizáltuk. Mindenkire volt megjegyzésünk, hasonlatunk. Mi tarés-tagadás, nem nagyon válogattuk meg a kifejezések módját. Egyszerre megakadt a szemem egy csinos, barna leányz:n. Titokban megböktem Molnár barátomat: . 0 - Nézd azt a barna szépséget! . \
