A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

320

György (sz. 1741) veszprémvármegyei főszolgabíró és Tallián Teréz unokája, az 1752 június 19-én nemesi bizonyságlevelet nyert és 1754/55-ben Veszprém vm. igazolt R. Pál (sz. 1710) és Könyves Magda szépunokája.)

998. RÓSA ADOLF.

Született 1817 Arad. 1834 október 31-től hadapródaltüzér, 1835 május 1-től tüzér, 1836 július 16-tól pedig bombász a 2. tábori tüzérezredben. A testőrségnél 1837 március 1-től 1838 január 18-ig szolgált Csanád vármegye ajánlatára, mikoris leköszönt. Utóbb belépve a hadseregbe, a

6. (Wallmoden-Gimborn) vértes lovasezrednél 1840-ben önkéntes, 1842-ben káplár, 1843-ban alhadnagy. Résztvett az 1848—49 évi olasz- országi hadjáratban és 1849-ben főhadnagy, 1850-ben II. kapitány. Majd

1851- ben azonos rangban a 11. (Württemberg) huszárezredhez került, hol

1852- ben I. kapitány volt. 1859 január 1-én nyugállományba vonult.

(A gárdista, a nemességét 1827-ben Arad vm. kihirdető Rr József és Vizer Ágnes fia.)

999. báró ROSENFELD ANDRÄS-GYÖRGY (Rosenfeldi).

Született 1741 január 28 Nagyszeben. A polgári életből vétetett fel a testőrséghez Erdélyből, hol 1760 augusztus 11-től 1764 szeptember 13-ig szolgált. A gárdától. az erdélyi helytartótanácshoz került, hol 1775-ben jegyző, majd lajstromozó. 1784-ben már főispán Sze ben székben, 1786-ban pedig tanácsos a fellebbviteli bíróságnál. Még ez évben mindkét állásától felmentve, először Ung, majd 1787-ben Bereg, Ugocsa, Szatmár és Máramaros vármegyék administrátora, végül királyi biztos a munkácsi kerületben. Ezen megbízatásaiban oly sikeresen működött, hogy az uralkodó legteljesebb elismerését elnyerve, 1788-ban titkos tanácsos lett. 1790-ben első tanácsos az erdélyi udvari kancelláriánál és fogarasi főkapitány (főispán). 1791-ben udvari tanácsos, 1795-ben pedig erdélyi tartományi főbiztos. Meghalt 1808 február 3.

(Címeresnemeslevél 1697 április 30. A ROSENFELD néven 1794 november 6-án magyar bárói rangot nyert gárdista, R. János (1713—1789) és nemes Bauszner Katalin (1716—1787) fia, az 1722 november 3-án „Rosenfeldi“ előnéwel újított címeresnemeslevelet szerző CZEKELIUS András- Mihály (1680—1770) és Geiselin Ágnes (sz. 1689.) unokája.)

1000. ROSTY PÁL (Barkóczi).

Született 1742 Ják (Vas vm.). A polgári életből vétetett fel a test- őrséghez Vas vármegye ajánlatára, hol 1763 december 10-től 1769 március 8-ig szolgált. Ez idő alatt 1764-ben beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától főhadnagyi rangban a 6. (D’Ayassassa) vértes lovasezredhez helyeztetvén, 200 forint fel- szerelési átalányt kapott. Utóbb belekeveredvén a Martinovics-féle perbe, fogságba került. Minthogy csak az volt a vád ellene, hogy a tiltott káté egy példányát megtalálták nála, Pesten a servita zárdában töltendő egy évi fogságra ítéltetett. Később vasvármegyei táblabíró volt.

(Újított címeresnemeslevél 1632 október 31. Adománylevél 1694 június 21. A gárdista, az 1754—55-ben Vas vm. igazolt R. Ferenc (t 1790)