Fradi műsorlap (1984/85)
1984-1985 / 3. szám
2 Fradi műsorlap TEKÉZNI NEHÉZ de legalábbis nem olyan könnyű, mini azt sokan gondolták... A töké zést az emberek jelentős része — mondjuk meg őszintén — még ma is csialk afféle sörözés melletti kedélyes, könnyű kocsmai szórakozásnak tartja. A sportsajtó is tehet erről egy kicsit, mert a tekével kapcsolatban jobbára csak az eredmények közlésére, azok rövid kommentálására szorítkozik, magával a játékkal, a felkészüléssel keveset foglalkozik. Amikor most beszámolunk a BKV Előre tekecsarnokában a Duna Kup>a küzdelmein tett látogatásunkról, kicsit azzal a céllal is tesszük ezt, hogy az ott látottak, hallottak alapján megpróbáljuk eloszlatni a fenti tévhitet. Az eredmények ismertek, öt ország, Csehszlovákia, Ausztria, NSZK, Jugoszlávia és Magyarország férfi és női csapatai mérkőztek a Duna Kupáért. A mezőny talán már jövőre Romániával és Bulgáriával bővül. Az FTC férfi együttesének a Bundesbahn Wien (osztrák), a Spartak Trebic (csehszlovák), a KK Brodosplit (jugoszláv) és az SKV Mörfelden Olympia voltak az ellenfelei. A mieink egyébként az elmúlt bajnokságban kivívott második helyük alapján szereztek jogot az indulásra. Az első két napon az öt csapat selejtezőket vívott, s a Ferencváros, valamint a Trebic került a döntőbe. A vasárnapi döntőben azután a csehszlovákok bizonyultak jobbnak 5191-5153 arányban. Csekély, 39 fás különbséggel ugyan, de győztek. A három nap során volt alkalmunk szót váltani a szakosztály több vezetőjével, versenyzőjével a sportág sajátosságairól, a szakosztály helyzetéről faggattuk őket. Válaszaikból — melyek sejtetik a feltett kérdéseket — villantunk most fel egy csokorra valót. SALLAI MATYASNÉ (14 éve az FTC versenyzője, 24-szeres válogatott, 5 magyar bajnoki címet, 1 BEK ezüstöt, 2 bronzot mondhat magáénak): Mi most nem veszünk részt a Duna Kupán, hiszen ehhez a második helyen kellett volna végeznünk az elmúlt bajnokságban. A mostani szezonban elég jó rajtot vettünk, megpályázzuk az I—II. hely valamelyikét. A SZEOL és a DÉLÉP, továbbá a BKV Előre lesznek a legnagyobb riválisaink e törekvéseinkben. A baj az, hogy kevesen vagyunk: 6 nő alkot egy csapatot, s nálunk 7 felnőtt nő van összesen. Ha tehát valaki megsérül, vagy más miatt kiesik, nehéz a pótlás. Sokat jelent, ha két, szülési szabadságon levő versenyzőnk, Tóth Lászlóné és Sallainé Hankó Zsuzsa újra csatasorba áll majd. Addig is építenünk kell tehetséges fiataljainkra, szerencsénkre vannak! Felvetődhet, hogy én meddig csinálom, hiszen néhány évet eltöl- töttem már a zöld-fehér színekben. Most a házirangsorban Szenczi mögött még a második vagyok, ha 4—5 csapattársam is jobb lesz nálam, akkor nyugodt szívvel hagyom abba a játékot. GERZSI ÉVA (8 éve tekézik, 6 éve az FTC versenyzője, 2 magyar bajnoki címmel, 1 BEK bronzéremmel büszkélkedhet): amikor elkezdtem tekézni, férfi ismerőseim közül többen kicsit megütközve néztek rám, mert az emberek többségében a teke csak valamiféle férfias dologként él. A mai fiatalabb lányoknak talán már nincs ilyen gondja. Ügy látom, hogy a lányok körében kicsit népszerűbb lett a tekézés, talán a pesti szállodákban nyílt tekepályáknak köszönhetően divatos elfoglaltság lett belőle. így B. Tóth László edzőnk megfelelő utánpótlásból építheti a jövő csapatát. Az esetleges hiedelmekkel ellentétben nem úgy kezdjük, mondjuk a bajnokságot, hogy az első verseny előtt jövünk csak össze, s kedélyesen legurítjuk a 100 dobást. Az aki kirpóbálja, rájöhet, hogy nem is olyan könnyű mindez. A bajnoki rajt előtt alaposan felkészülünk, egyhetes edzőtáborozást is tartunk. Sok futás, súlyzózás, medicinlabda, ugrókötél, kiegészítő játékok szerepeinek a programban, és természetesen a sportág technikájának javítása, a stílus csiszolása. A ver- senyidőszakban heti 3 edzésünk van, ennyit biztosít a munkaidő- kedvezmény. Az edzések felépítése: 10—15 p>erc egyéni bemelegítés utána irány a pálya, felváltva 30 teli, majd 30 tarolás következik. A teli azt jelenti, hogy az automata minden dobás után újra felállítja a 9 bábut, tarolásnál pedig a dobás után állva maradt bábukat kell lehetőleg minél kevesebb kísérletből ledönteni, s ezután kezdődik minden elölről'. Minthogy versenyen 4X25, azaz 100 gurítás van, felváltva teli és tarolás, az edzés fő részében kb. 120 dobást hajtunk végre. A hiányosságait természetesen mindenki az edző segítségével igyekszik kijavítani. Az edzés levezető része 10—15 perces; futás, ugrálókötelezés, játék szerepjel benne. Fontos még, hogy a teke nem súlyemelés, már abból a szempontból, hogy a nők és férfiak is ugyanakkora golyóval dobnák. Tálán ebből is adódik, hogy a férfiak relatíve is jobbak (ott 4X50, azaz 200 gurí'tásból áll a verseny), hiszen a golyó sebességének nagy szerepe van az eredményességben. SÜTŐ LÄSZLÖ (38 éves, Lovásziból került hozzánk, 1972 óta az FTC versenyzője, 73-szoros válogatott. összesen 13 rrjagyar bajnoki címet szerzett, 5-szörös Duna Kúpja győztes, a BEK-ben 1 arany, 3 ezüst és 1 bronzérme van, VB ezüst és bronz éremmel dicsekedhet. Jelenleg a versenyzés mellett a férfi csapat edzői tisztét is ellátja): nem vagyunk valami könnyű helyzetben. Szűk keretből állíthatjuk össze a csapjaiét, s ráadásul, most még Bencze is abbahagyja, és sajnos, egyelőre nincsenek tehetséges ifijeink. Ez pjedig nagyon lényeges, mert a bajnoki kiírás szerint a felnőtt csapjaiban 2 ifit kötelező szerepeltetni. Legnagyobb riválisunknak a BKV Előrének, most egyébként is jobb a játékosállománya, ráadásul nagyon ügyes ifikkel rendelkeznek. Reálisan így a bajnokságban a második hely megszerzésében bízhatunk. Nem könnyű az ifik mesterének, Mészáros edzőnek a feladata. Kevés fiút érdekel igazán a teke. Az én időmben még nem voltak automaták, s minket gyerekeket „fogadtak fel” a bábukat állítani. Eközben megkedveltük a sportot, ellestük a fogásait, s belőlünk lett az utánpótlás. Ma Pesten amúgy is szűkösek a pályavi- szonyok, mi is a BHG csarnokában edzünk, versenyzőnk albérletben. A szállodákban pjedig olyan borsos a beléptidíj, hogy egy tekézni vágyó fiatal azt nemigen tudja megfizetni. Az igazság az, hogy nagyon nagy teher nehezedik világklasszis versenyzőnkre, Csányi Bélára. Neki minden mérkőzésen a maximumot kell nyújtania, kisegítve így a csapatot. Érdekes, hogy még mindig megbízhatóságáról híres szakosztályvezetőnk, Matiszlovics Tibor is, aki azonban már elmúlt 50 éves. Ügy látszik, a teke és a tenisz ebben a vonatkozásban hasonlítanak egymáshoz ... Számomra is nagyon sokat jelent a teke, addig csinálom, amiig csak a lábaim bírják ... CSÁNYI BÉLA (a sportág magyar extraklasszisa, bajnoki érmeinek, kisebb trófeáinak száma alig felmérhető. Négyszeres világbajnok): Napjainkban stílus tekintetében a románok lehetnek a követésre méltó p>élda. Nagyon szépen, harmonikusan gurífanak, ez eredményeikben is jelentkezik. Rengeteget kell gyakorolni, csiszolni a stílust ahhoz, hogy valaki állandósítani tudjon egy magas eredményességi szintet, de az az érzésem, hogy az korán eldől — az adottságokból következően —, hogy valakiből lesz-e jó tekéző, vagy megreked egy bizonyos szinten, bármennyit gyakorol is. Az én stílusomról annyit, hogy egészen sajátos, senki más így nem gurít. Annak idején szerencsére nem próbáltak erőszakosan alakítani rajta, talán ennek is köszönhető eredményes pályafutásom. Izgalmas kérdés a teke technikájának, stílusának oktatása. Bár módunk lenne több fiatalnak átadni ismerteinket, tapasztalatainkat. A jelenlegi pályagondok miatt azonban erre nincs lehetőség. Ha egyszer az Üllői úti stadion mellett épülne egy tekecsarnok, nézőtérrel, egy kis sörözővel, azt hiszem, hogy szurkolók, versenyzők is nagyszerűen éreznék magukat. A mi szakosztályunknak Debreczeni István személyében, aki a Kőbányai Sörgyár vezérigazgatója kiváló szakosztályelnöke van. Rengeteget köszönhetünk neki, s látod most is itt buzdít minket a versenyünkön! Ha a segítségével egyszer megvalósulna ez az álmunk, azt hiszem a Fradi tekézői aranyba foglalnák a nevét. Zárszóként, Csányi Béla utóbbi mondatához csak annyit, hogy a betűkhöz szükséges aranyhoz a magunk szerény eszközeivel mi is hozzájárulnánk ... M. Z. Birkózóink „törököt fogtak” Isztambulban, de csak a küzdőtérén Nyelvünkben akkor használjuk a „törököt fog” kifejezést, ha valakivel, valamivel kapcsolatos elképzeléseink nem válnak be, csalódásban van részünk. Nos, birkózóink fogtak ugyan törököt isztambuli látogatásuk során, de csak verseny közben, a birkózószőnyegen. Egyébként szakmai és egyéb szempontból is nagyszerűen sikerült az utazás, amelynek részleteiről Giczy Jenő szakosztályvezető számol be lapunk olvasóinak. — Kik alkották az utazó csapatot? — A csapatvezető és technikai vezető bázis vállalatunk, a Fővárosi Sütőipari Vállalat két igazgatója. Nádas István és Gáspár Ferenc voltak (utóbbi szakosztályunk edzője is), Kruj Iván vezetőedző, Kiinga László edző valamint Dr. Szilágyi György orvos tartott még a 21 főt számláló csapattal, magam pedig versenybíróként ténykedtem. A versenyzők közül természetesen legjobbjaink utazták, így Gáspár, Bállá, Nagy B., Fodor és Nádasi. — Isztambul nincs közel, hogyan történt az utazás? Balról jobbra: Tóth, Kiinga, Kruj, Nagy, Kiss, Bállá, Fehér, Biró, Erdei, Szőnyi, Giczy Elől: Közép, Bálint, Rescnik, Fodor — A Fradi autóbuszával keltünk útra Szeged—Belgrad—Nis—Szófia—Plovdiv érintésével. Szegeden és Plovdiv mellett tartottunk pihenőt. Visszafelé ugyanezen az útvonalon jöttünk, azzal az eltéréssel, hogy csak egy helyen. Szófiában szálltunk meg. — Szakmai szempontból volt jelentősége ennek az utazásnak? — Az Ihtisas Istanbul Güres Klub vendégei voltunk. Ez a klub az egyik legrangosabb a nagytekintélyű török birkózósportban. A versenyen kiváló mérkőzéseket vívtunk velük, s a két vezetőedző megállapodása szerint a jövő évtől két-kéthetes közös edzőtábort szervezünk Budapesten, illetve Isztambulban. Ügy véljük, ez jól segíti majd a csapatbajnokságra történő felkészülést, de általában is jelentős haszna, szakmai értéke leszennek. Elsősorban a szabadfogásban, amely a törököknél az erősebb fogásnem. Török barátaink erejére jellemző egyébként, hogy a minket vendéglátó klub két versenyzővel is képviseltette magát Los Angelesben, az olimpia birkózóversenyein. — Beszéljünk most néhány szót arról, milyen körülmények között folyt a verseny ... — Az Ihtisas és az FTC közötti párosversenyen a várakozásnak megfelelően, jól szerepeltünk. A mieink számára szokatlan, de érdekes volt a helyszín. Szabadtéren, egy domboldalon épült régi arénában versenyeztünk. Körülbelül kétezer fanatikus szurkoló övezte a küzdőteret, tudni kell ugyanis, hogy Törökországban a birkózás az elsőszámú sport. No meg a Fradi is nagyon népszerű ott, de erről még szólok. Irigylésre méltó volt látni, érzékelni, micsoda lelkesedéssel buzdítják az ottani szurkolók birkózóikat. Egy-egy török győzelemnél majd szétszedték a lelátót, pedig az kőből épült! — Volt valamilyen sajtóvisszhangja a találkozónak? — Igen. Nem is akármilyen! Vendéglátó klubunk ugyanis az ottani rendőrség csapata, a fő patrónus pedig Szadet-in-Tamtam, Isztambul legendás rendőrfőnöke. Bármerre jártunk, mindenütt tudták, kinek a vendégei vagyunk, s mindenütt megkülönböztetett tiszteletben volt részünk. A versenyről, ott-tartózkodásunkról így a helyi lapok részletesen beszámoltak. Ez persze a Fradi ottani népszerűségének is köszönhető. Jártunkban- keltünkben sokan megállítottak bennünket, s például Albert Flórit keresték közöttünk. A híres bazársoron a „George” nevű bazárban Cérnái Ekines, a Fenerbahcse egykori kapusa üdvözölt minket — magyarul! Üzletében Fradi zászlók, relikviák fogadtak, s a Fradi műsorlap egy kiragasztott példánya. Benne a Fradi és a Cooptourist korábbi görög-török társasutazásáról szóló útibeszámoló, melyben Nagy Béla Cemal Ekines bazárjáról is megemlékezik. Az egykor neves kapus ezért mindenkinek büszkén mutogatja lapunkat. — Mit látott a csapat Isztambul nevezetességeiből? — Volt szabadidőnk, amikor mindenki kedvére bejárhatta az érdeklődési körének, vérmérsékletének megfelelő látnivalókat. Mindemellett vendéglátóink szerveztek egy yachtkirándulást a Boszporuszon, s ez valóban maradandó élmény volt. A yacht különben a klubot támogató néhány milliomos egyikéjé volt, ahogy mondani szokták, „keleti kényelemmel” berendezve. — Az elmondottakból ítélve, kitettek magukért a török sportbarátok ... — November 28. és december 2. között fogadjuk őket Budapesten, s bizony nehéz lesz viszonozni azt a kedves, figyelmes, nagyvonalú vendéglátást, amiben részünk volt. Minden estére rendeztek a tiszteletünkre valamilyen összejövetelt. A versenyen jelen volt a város polgármestere is, a záróbankettre pedig meghívták Ankarából a magyar követet, aki a nagy távolság ellenére is vállalta az utazást — feleségével, kollégáival együtt! — Valami érdekes eset, történet az útról? — Egyik este egy teniszklubban adtak fogadást a számunkra, s ott az egyik hölgy, hallva, hogy magyarok vagyunk, török népdalok éneklésével kedveskedett nekünk. Természetesen illett viszonozni ezt a kedves gesztust, s ennek kapcsán orvosunk, Szilágyi dr. kiváló énekesi képességekről tett tanúbizonyságot. A János vitézből, a Hunyadi Lászlóból énekelt részleteket, s olyan sikerrel, hogy híre ment, s minden további banketten — közkívánatra — énekelnie kellett. Miután a záróbanketten vezérletével elénekeltük a Bánk bánból a Hazám, hazám-at, a magyar követ csak ennyit mondott: „Nagy öröm volt számomra találkozni a Ferencváros birkózóival, igazi sportemberek, a szónak abban az értelmében is, hogy jó közösséget alkotnak, s megnyerő volt hazaszeretetüket is érzékelni.” Magyar Zoltán
