Fradi forint füzetek
3. szám
12. FRADI FORINT FÜZETEK SAJTÓFIGYELŐ EMLÉKEK SZÁRNYÁN... „Három gólos hátrány után diadal a KK-középdöntőjében!" - írta a Magyar Nemzeti Sport 1937. július 26-i száma. És én, mint a mérkőzés 22 000 nézőjének egyike, itt ülök most a Hakoah Sport Klubban a ma 78 éves Polgár Gyulával - Drumival aki az 1937. július 25-i, Üllői úti mérkőzés sztárja volt. „Drumi” a Ferencváros nagyhírű, majd minden poszton játszó futballistája volt, aki 26-szor viselte a magyar válogatott Szent Koronás mezét, és ezüstérmese az 1938-as olaszországi labdarúgó vb magyar válogatottjának.- Apám vállán ültem azon az emlékezetes mérkőzésen, amikor a zöld-fehérek ripityára verték az osztrákokat (Ferencváros-Ausztria 6:1). A B-lelátó alatti B-középen kantáltuk ütemesen: „Hajrá, Fradi! Radírozd le Drumi!" - értvén ez alatt, hogy te, Drumi bátyám - engedd meg, hogy így szólítsalak mint a Fradi középfedezettje, kiválóan semlegesítetted Sindelart, a híres osztrák válogatott csatárát.- Igen... Az említett mérkőzés a Ferencvárosnál eltöltött 11 évem legszebb emlékei közé tartozik. Előtte egy héttel Bécsben 4:1-re vert minket Ausztria. S már leírtak bennünket a kupából, de akik reménytelennek látták a Fradi továbbjutását, azok elfelejtették a Fradi-szívet. Tudod, a Fradi egy nagy család volt! A vezetők, a játékosokba szurkolók szíve együtt dobogott. És nem ismertünk lehetetlent! Az Üllői úti KK-középdöntőben Ausztria ellen így álltunk fel: Fláda - Tátrai, Korányi - Hámori, én, Lázár - Tánczos, Kiss, Sárosi dr. - az a Sárosi Gyurka, akinek neve abban az időben minden rongylabdát kergető pesti srác ajkán volt - Toldi, Kemény. Es behoztuk a 3 gólos hátrányt, kiharcoltuk a KK-döntőbe jutást! Az első félidőben Kemény Tibi remek fejesgólt szerzett, majd Kiss lövésébe Sárosi Gyurka tette be a lábát, s máris 2:0-ra vezettünk. Kissé megrémültünk, amikor a félidő utolsó percében Sindelar, vagy 20 méterről, Háda hálójába bombázott, de aztán a második játékrészben gondoskodtunk arról, hogy Sindelar ne érjen a labdához. És mindezt a játékszabályok szerint, nem úgy, mint most csinálják! Abban az időben nem „nyírták ki” az ellenfél csatárát, vagy ahogy beszámolóidban te szoktad írni, nem „paszírozták a gyepbe” a másik csapat játkosát. Nos, a második félidőben olyan bíztatást kaptunk a Fradi-szurkolóktól, hogy szinte repültünk a kapu felé. Kiss bombafejese után Kemény durrantott Zöhrer hálójába, s máris 4:1-re vezettünk. Behoztuk az osztrákok előnyét. Sárosi Gyurka a kifutó kapus mellett tette be az ötödiket. A B-közép hangorkánjától egymás szavát sem hallottuk a pályán! Aztán Tánczos viharzott el a szélen és forintos beadásából Toldi Géza fejelte be hatodik gólukat. Könnyes szemekkel ölelgettük egymást az öltözőben. S dacára annak, hogy gólszerzőink voltak az ünneplésre méltók, minket is, Tánczost meg engem is éljeneztek, mert mi ketten tettük ártalmatlanná Sindelart, aveszéles góllövőt. E hatalmas győzelem után jött a kupadöntő, ellenfelünk az olasz Lazio volt. Otthon 4:2-re győztünk. Rómában így álltunk fel: Háda - Tátrai, Korányi - Magda, én, Lázár - Tánczos, Kiss, Sárosi dr., Toldi, Kemény. Félelmetes volt az olasz pálya hangorkánja! Mégis, mi vezettük 2:1-re, mikor Piola - ki ne emlékezne erre a névre! - megvadult és mesterhármast lőve az eredmény 2:4 lett. A Lazio kiegyenlítette a budapesti vereséget. De Toldi hamarosan 3:4-re szépített, sfelcsillant a remény. Mikora svájci bíró 11-est ítélt ellenünk - jogosan, hiszen Kemény kézzel ütötte le a labdát a kapunk előtt -, Piola büntetőrúgását Háda ragyogóan kiütötte! Ez volt a meccs fordulópontja. A Fradi-szív ellenállhatatlan volt. Sorozatos támadásaink, szögletrúgásaink negyedik gólunkat eredményezték: Kiss lövése az egyik olasz védőt is érintve átdöcögött a gólvonalon. Itt már miénk volt a Közép-Európa Kupa. De Sárosi Gyurka, az olasz kapunak háttal állva, még szebbé tette győzelmünket: csodálatos góljával 5:4-re vertük az akkori legjobb olasz csapatot, a Laziot. • Polgár Gyula 11 év alatt 370 alkalommal vette fel a híres zöld-fehér mezt. „Életem legszebb éveit töltöttem a Fradi- családban"- hangsúlyozza a nagynevű játékos, aki hat poszton is klasz- szis volt. Az Üllői útról meghívás érkezett: a Ferencváros jövőre hazavárja messzire szakadt fiát, Polgár Gyulát. Jó utat, Drumi bátyánk! Lejegyezte: Bányay László (Magyar Élet - 1991. VI. 20.) Közülük ma már heten - hetven éven felüliek! Balról: Dimény Lajos edző, Tátrai, Lukács (1920. VII. 2.) Polgár (1912. II. 8.), Lázár, Fin- ta, Gyetvai (1918. XII. 11.) Onódi II, Sárosi dr. (1912. IX. 16.), Elöl: Csikós (1913. IV. 15.) Kiszely (1913. XII. 21.), Sárosi Ili (1919. VII. 15.)
