Folia archeologica 43.
Viola T. Dobosi - István Vörös: A Kiskevély barlang revíziója
MATERIAL OF THE KISKEVÊLY CAVE 49 szarvú lábfej " maradványa volt. Mivel a barlangban Coelodonta postcranialis maradvány nem került elő, feltételezhető, hogy az Asinus hydruntinus Reg. kis méretű patáját (os ph. III., 4. ábra 1) vélték orrszarvú „lábfejnek". 4., Kiskevélyi barlang, Vértes L. 1957. A „felső" sárga = 3. rétegből előkerült leletekről Vértes L. az 1958-ban megjelent dolgozatában nem tesz említést. 4 5 A Kiskevélyi barlang biosztratigráfiája A barlang régészeti és paleontológiái interpretálása híven tükrözi a két szakterület ismeretelméletének - az elmúlt hetven évben bekövetkezett - változásait. Az egyes fajok, illetve rétegek geológiai korát - a mindenkori ismereteknek megfelelően - a régészeti paleolit iparok, és azok külföldi, elsősorban nyugat-európai párhuzamai (vagy vice versa!) alapján határoztak meg (7. ábra). A régészetileg egységes Magdalenien alsó (I.) emelete sok rénszarvast és arktikus mikrofaunát, és kevés barlangi medvét tartalmaz; a felső (II.) emelete pedig barlangi medve mentes. 4 7 Mottl M. a Kiskevélyi barlang 4. és 3. rétegének faunáját az ún. „újpleisztocén III. faunafejlődési fokozatba" helyezte. A 4. réteg (protosolutréi) faunáját a „javaglaciális" faunákhoz; a 3. réteg faunáját a „későglaciális" Magdalenien I. faunához sorolta. A 4. réteg a W II-III., a 3. réteg a W III időszakában keletkezett. 4 8 A Kiskevélyi barlang pleisztocén rétegsorának 1912-es revideált, valamint az 1948-as, és az 1957-es gerinces faunáit az 1. táblázat tartalmazza. Az 1912-es ásatás természetes és antropogén (emberi vadászzsákmány) „összetett" 4.-2. rétegek faunája tipikus barlangi medvés fajtaegyüttes: Ursus 67%, Equidák 13,3%, ragadozók 6,2%, Cervidák 5,75%, Lepus 3%, Coelodonta 2,7%, Bovidák 1,8%. Az 1948-as INQUA ásatás régészeti kultúra mentes 4-4/3. réteg természetes barlangi medvés faunája fajösszetételében és arányaiban is egységesebb: Ursus 85,9%, Equidák 4,4, ragadozók 4,1%, Cervidák 2,2% (1. táblázat). A Kiskevélyi barlang ősemlős maradványainak anatómiai megoszlása jól mutatja, hogy a barlang különböző időszakában a nagyragadozók, a barlangi medve és az őskőkori ember egymást váltva telepedett meg. A barlang ismert 26 emlős fajából 14 faj tekinthető az ember által is elejtett vadászzsákmánynak (2. táblázat). A vadászzsákmány állatok között maradványainak számát tekintve abszolút dominanciával (73%) a barlangi medve szerepel, de ha csak a fej és fogak nélküli postcraniális maradványok mennyiségét vesszük figyelembe, akkor az Ursus gyakorisága csak 3,75% (2. táblázat). A legfontosabb zsákmányállatok az Equus, a. Rangifer, az Ursus, a Coelodonta és a Bison. A kronológiailag értékelhető 11 nagyemlős rétegenkénti előfordulását a 8. ábra mutatja be. A Kiskevélyi barlang pleisztocén üledékeinek fajegyüttesei a felső pleisztocén Utrechti faunahullámába tartoznak: - az 5. réteg fajai (Canis, Crocotta, Hystrix) a Varbói faunaszakaszba tartoznak, kora - a R - W vége - prae W. 5 3 - a 4. réteg faunája (Asinus, Equus II., Sus, Alces) a Subalyuki faunaszakasz korai,
