Folia archeologica 38.

Viola T. Dobosi - István Vörös: A Pilisszántó I. sz. kőfülke revíziója

A PILISSZÁNTÓ I. SZ. KŐFÜLKE REVÍZIÓJA A pilisszántói I. kőfülkében először 1912-ben Kadic O. majd 1914— 15-ben Kormos T., 1951-ben Gábori, M. és Jánossy D. végeztek ásatásokat. A régi érte­lemben vett „postglaciális", „Magdalenien" kori időszaknak a pilisszántói I. kőfülke mindmáig az egyetlen legteljesebb, leggazdagabb magyarországi lelő­helye. A kőfülke speciális "paleoethnologiai" eszközkészlete, valamint a magyar­országi késő felső-pleisztocén leggazdagabb madár- és emlősfaunája mind a pa­leolit, mind a paleontologiai kutatásnak először standard típusává — más lelő­helyek valós, vagy vélt előképévé — majd egyre inkább egyik neuralgikus kérdé­sévé vált. A kultúra, a kronológia; a környezet-fauna és -flóra alapján történő rekonst­rukciójának, valamint az alsó és a felső rétegcsoport faunájának az ellentmondá­sai — az újabb kutatások eredményeiként — felerősödtek, ezért újra értelmezésük szükségszerűvé vált. Kormos T. megfigyelései szerint a feltűnően kevés (az 1914— 15-ös ásatáskor mindösszesen 38 db!) kőeszköz a kőfülke LLG:6/a rétegétől a MLG-n keresztül az ULGIDJ rétegéig mindenütt előfordult. A kevés és egyoldalú ismeretanyag nem tűnik elégségesnek ahhoz, hogy ezek alapján új kulturális egységet (akár kultúrát, akár csoportot) körvonalazzunk. A kőfülke régészeti ipara nem egy (csak 2 fő eszköz típusból álló) önálló „komp­lett' kultúra hagyatéka. A tompított hátú mikro penge- és pengehegy a legkorábbi pengés iparoktól az epipaleolitikum végéig széles földrajzi elterjedésben megtalál­ható. Más lelőhelyek eszközkészleteiben e két típus aránya és megmunkálásának minősége változó. A Pilisszántói I. kőfülkéhez hasonló kizárólagos eszköztipus­összetétel más lelőhelyről ezidáig nem ismert. A szélsőségesen szűk eszköztípus előfordulása a kőfülkében speciális emberi tevékenység következménye. A pilisszántói I. kőfülke a gyűjtögető és rénszarvas­vadász népcsoport időszakos megtelepedése idején — a paleontológiái leletek tanulsága szerint — hús és prém depot volt. Az elejtett állatoknak már csak a „kicsontozott" húsos részeit és a prémjeit hozták fel a kőfülkébe. Hogy a kőfülke vadászai rendelkeztek és használtak is más funkciójú és mé­retű kőeszközöket is — közvetve — a nagy állatcsontok vágási, darabolási nyo­mai is jól bizonyítják. A két mikrolit feltételezhetően egy új (vadász?) szerszám tartozéka lehetett, amelynek egyik korai megjelenése a pilisszántói I. kőfülke LLG:6/a rétegében van. A két mikrolit a Dunazug-hegység barlangjainak és kőfülkéinek; valmint a Duna-völgy II. teraszán feltárt nyíltszíni vadásztanyák eszközanyagával mutat szoros kapcsolatot. Tágabb földrajzi régiók közül az alsóausztriai Willendorfian és a Morva Pavlovian telepek mikrolitjaival mutat rokonságot. A Duna-kanyar­ban a Pilismarót-Pálrét vadásztábor helyén talált hegyi-kristály nyersanyag, vala­mint a rénszarvas migráció szintén É-Ény-i kapcsolatokat mutat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom