Folia archeologica 15.
Bánkuti Imre: Gazdasági irányítás és centralizáció a Rákóczi-szabadságharcban (1703-1711)
166 BANKUTI IMRE Sem létszámuknál fogva nem voltak alkalmasak a gazdasági ügyek megoldására, sem a központi hatalom akaratának végrehajtóivá nem váltak. Szerencsés esetben kiindulópontjaivá lehettek volna egy hosszú s a központosításhoz vezető fejlődésnek, így azonban egymással össze nem működő, laza konglomerátumot alkottak, gyakori hatásköri összeütközéssel, ami sok zavar forrásává vált. 3 4 Munkájuk elvégzésében az érintetlen hatalommal rendelkező nemesi vármegyékre kellett támaszkodniok. 3 5 Az állami centraUzáció hiánya így jelentkezett legfőbb negatívumként a gazdasági irányításban is. A legjelentősebb gazdasági hivatalt, a Consilium Oeconomicumot nem is a központi hatalom hívta életre, hanem a szécsényi országgyűlés, az átszervezést pedig az ónódi gyűlés hajtotta végre. Az utasítások azonban mindig a fejedelemtől jöttek, s ő teremtette meg a többi, szakreszortokat ellátó commissáriusi tisztségeket is. A fejedelem döntött a legfontosabb, általános érvényű kérdésekben, gyakran azonban kisebb ügyekben is hozzá fordultak. 3 6 Az ő, illetve Bercsényi személye pótolta tehát a hiányzó centralizációt, helyettesítve a legfőbb gazdasági irányító hivatalt. De ennél a problémánál is helyesebb, ha inkább a pozitívumot emeljük ki: évs^á^adok óta Rákóczi volt első magyar uralkodó, aki megtette a^ első lépéseket a központi irányítás alatt álló gazdasági ve^etőapparátus kiépítése terén. Érdekes jelenség, hogy a különféle gazdasági irányító munkákban szinte csak a birtokos nemesség vett részt, a GT tagjai pl. szinte teljes egészükben közülük kerültek ki. A hazai polgári fejlődés elmaradottsága tükröződik abban, hogy a gazdasági ügyekkel foglalkozók között polgári származású csak elvétve akadt. További kutatásokat kellene végezni, hogy a birtokos nemességnek melyik rétege vállalkozott erre az újszerű munkára; több esetben (pl. Lányi Pál) nyilvánvaló, hogy az árutermelő nemesség kapcsolódik be a gazdasági szervezésbe. Ez egyébként összefügg azzal a kelet-európai jelenséggel, hogy itt a centralizáció támogatója az árutermelő, tehát bizonyos mértékig polgári funkciót ellátó nemesség. Azon súlyos fogyatékosságok ellenére, melyekkel a Rákóczi szabadságharc különféle gazdasági szervei küzdöttek, munkájuk mégis pozitív volt, különösen az 1703—1707 közötti években. Hozzájárultak ahhoz, hogy a kuruc hadsereg 8 éven át harcolni tudott s egyes egységei megközelítették a modern nyugateurópai hadseregek színvonalát. Később azonban a szabadságharc társadalmi problémáinak növekedésével és a katonai vereségekkel párhuzamosan a gazdasági vezetésben is egyre súlyosbodó bajok figyelhetők meg. Előrelépésről, fejlődésről nem beszélhetünk, sőt 1708 óta ezen a téren is egyre nagyobb lett a zűrvar és a visszaesés. 3 7 3 4 Az egyes" hadsereg-részek commissariusai gyakran olyan ügyeket is intéztek (pl. ruházat, felszerelés, fegyver előteremtése), ami egy-egy országos főcommissarius szakreszortja lett volna. Vagy egyes anyagokra, posztóra, pénzre a kiutalás a fejedelem, Bercsényi, a főcommissarius részéről is megtörtént, ami fejetlenséghez vezetett. ArRá V. 74, 491—492, stb. 3 5 1707 januárjában a rozsnyói szenátusi ülés magukra a vármegyékre bízta a kereskedelemmel, árakkal, pénzforgalommal kapcsolatos munkát, eltiltva attól a GT tisztjeit. ArRá II. 17. Az adó kirovását, beszedését is a vármegyei apparátus végezte. Rákóczi is tisztában volt a vármegyék jelentőségével, ezért 1707 elején külön biztosokat küldött a vármegyékhez, a gazdasági ügyek megtárgyalására. ArRá II. 12—14. 3 6 Rákóczi irányító tevékenységének értékelése: Heckenast G., Rákóczi tevékenysége . . . 120. 3 7 Uo. 118. Bercsényi gúnyos megjegyzését a „Kotkodácsoló Tanácsról" 1. ArRá V. 604. Rákóczi elítélő nyilatkozatát a consilium politikai magatartásáról: uo. II. 475. 1708-ban ismét kemény bírálatban részesíti a fejedelem a GT-ot a bányászokkal szemben tanúsított rövidlátó magatartásáért.
