Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ennek válasza lelkierőről s hitről tanúskodik. vajon nem jut-é eszedbe, hogy annyi embert tudok kebelemből elküldeni, a- mennyivel csak hatalmaddal háborúba bocsátkozhatom-, s mint nagyságodnak elébe is adtam, sok országom van, melyeket uralmam és hatalmam alávetettem. De tekintsd csak meg a te országodat ! Másokhoz képest, akiket leigáztam, olyan, mint egy istálló. De hogy végre ne cifrázzam: hadsereged tönkrevertem és elpusztítottam, BUDÁT minden félelem nélkül nagy erőkkel el akarom foglalni és megsemmisítem, s hogy rendre utasítsalak, hitedet is el akarom hallgattatni; nem vagyok hajlandó félni a te rám haragvó istenedtől sem, és elhájasodott (b.) főembereid, szolgáid fejét igába akarom hajtani, és hitedet, melyet veled együtt tartanak, teljesen el akarom venni tőled, mígnem rostélyon a tűzbe vetem s karóba húzom őket és így emésztelek el bennteket. Nem csak téged, hanem másokat is, akik birodalmaddal együtt vannak. Nevüket — akik németek — tudomásodra is hozom, s mint téged, vagy még inkább meglátogatom őket. Jelenleg nem akarok mást írni neked, mit szándékozom tenni véled és másokkal. Kelt Belgrádban, 1524. február 20-án." Nem tudom, mi más lenne ez, mint hadüzenet az élő Istennek, és a Legszentebb káromlása. Még Szanhériben (c.) is túltett szájának s szándékainak gonoszságában. Amaz ugyanis Jeruzsálemet s Júdea többi városát, ez viszont széles e világot szánta rablásra, az egész kereszténységet meg máglyára és akasztófára. Megérdemelte volna, hogy Szanhérib sorsával jusson pusztulásra, de a mi gonoszságunk és számtalan sok vétkünk megakadályozta ebben. LAJOS pedig olyan választ adott a zsarnoknak, amivel egyrészt rettenthetetlen lelkierejének, másrészt a megtartó Istenben vetett bizodalmának adta tanúbizonyságát. ,,LAJOS, Isten kegyelméből Magyarország és Csehország királya, Bensgemuth török szultánnak üdvözletét küldi. Mindenféle fenyegetéssel teli leveledet követeidtől megkaptuk, s ezekből könnyen megláthattuk, hogy milyen indulattal viseltetsz irántunk. Annakokáért, nem kell annyira tetszelegned azzal, hogy a múlt nyáron, megszegve a szerződést, mit atyáddal kötöttünk, s ráadásul a béke ürügyén — ennek ügyében tárgyaltak ugyanis követeid minálunk — megtámadtad végvidékeinket, s Belgrádot nem a te hadi erényed, hanem az enyéim árulása révén, mégis hadsereged nagy veszteségei mellett elfoglaltad. Egyébként mint mindig, úgy akkor is megismerhetted volna, hogy mennyit érnek a fegyvereink, ha nem idős császár módján, hanem mint egy rabló, sürgősen nem húzódtál volna vissza székhelyedre. Majd meglátjuk, hogy milyen hadsereget küldesz ránk kebeledből, és azt is, hogy milyen sorsra bízod azt. Meggondolhatnád az őseiddel e- sett dolgokat: majd’ nyolcvan éve öntözték vérükkel országunkat, valahányszor arra vetemedtek, hogy harcba bocsátkozzanak velünk. Ami aztán azt illeti, hogy föltett szándékod szerint a világ egyik végétől a másikig kiterjeszd uralmad határait, kétlem, hogy meg tudnád tenni. Hátra vannak még az olaszok, hispánok, németek, franciák, dánok, angolok és még számtalan más keresztény, Istennek igen erős népei, s ha az ő fegyvereiket kipróbálod, bizonnyal sokkal inkább megelégedtél volna a saját határaiddal, nemhogy a világ határaival. . b. ) A magyar előkelők fényűzésére céloz. c. ) Erről az Isten és az emberek iránt gonosz emberről ld. Királyok 4. könyve 18,3 skk., Krónikák 2. könyve 30,1, Ézsaiás 36,1 skk. 32
