Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Új-Buda

I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK.

fölvette az utolsó kenetet, s míg tudott, folyamatosan imádkozott; majd mikor már a nyelve nem engedelmeskedett, az érette imádkozókat hallgatta, s így készítette, így ékesítette magát az elköltözésre, így gondoskodott üdvösségéről minden tekintetben. Úgy tűnt, inkább akar meghalni, mint élni, s mind az uralkodóknak, mind az alattvalóknak példát szolgáltatott ajó halálra. Az elmúlt március 13-án boldogan költözött el az életből, délután 7 órakor. Holttestét fölravatolozták, majd szokás szerint királyi ruhába öltöztették, majd páratlan és emlékezetes pompával a kegyes emlékezetű Felséges Anna úrnő, szülőanyánk csontjaival együtt Székesfehérvárra, vagyis a magyar királyok koronázási és temetkezési helyére vitték nagy tisztelettel, az összes úr és előkelő kíséretében. Budán azonban előbb megadtuk nékik az őket, mindkettejüket megillető végtisztességet. Székesfehérvárt, március 19-én helyezték őket örök nyugovóra, illő gyászszertartással, ugyanabba a sírba. Az ugyanitt tartott temetésen jelen volt Felségtek mondott követe is. Ennyit gondoltunk, hogy megírunk, Felséges király, felséges atyánk elhunytáról. Mikor mindezek végbementek, tanácsosaink Fehérvárról visszatértek Budára hozzánk, hogy vigasztaljanak minket, s hogy rendelkezzenek azokban a dolgokban, melyek rendünk méltóságára és megtisztelé- sére és országunk védelmére tartoznak. S mikor a Jajca megsegítését illető dolgok elintézését követően a más végvidékeinkről való gondoskodáshoz is hozzá- kezdtünk, igen ellenséges és nagyon-nagyon félelmetes híreket kaptunk alattvalóinktól, kémeinktől és a mellettünk álló szomszédainktól is: ti. hogy a török császár befejezvén az ázsiai háborúkat a tengeren is úgy intézte dolgait, hogy már itt sem okoz néki semmi gondot, s nem kell semmitől tartania. Azt a hadjáratot, melyről azt mondták, hogy Szófia ellen készítette elő, nem Szófia ellen, hanem miellenünk indította; a ravasz kényúr azért fordult ehhez az elképzeléshez, hogy más ellenséget színlelve ílymódon jobban el tudja rejteni ellenünk irányuló kísérleteit, s ilyeténképpen jobban fölkészülve ellenünk, akik óvatlanok s fölkészületlenek lennénk, könnyebben s kisebb fáradsággal támadhasson. Mint mondják, igen erős hadsereget gyűjtött össze, sDrinápoly mellett ütött tábort. Nagy tömeg népet is kiállított nem csak egy részt, mint máskor, személyenként, bárdokkal, kapákkal, ásókkal, fúrókkal és más efféle paraszti eszközökkel, melyek vagy építésre, vagy bontásra alkalmasnak látszanak. Erősen föltette magában, hogy mindenünnen összevont erőit miellenünk összpontosítja, országainkat minél elébb megtámadja, — nem azért, hogy valami kis könnyű portyázást hajtson végre, nem rablásért, nem néhány vár ostromára, hanem az ország elfoglalására szeretkezett föl s készült fel, s elsősorban azért, hogy hacsak tervét később, nem más végvidékeink megtámadására változtatja, a két oláhországi vajdaságot támadja meg, ti. Moldvát és Havasalföldet, mégpedig azzal a céllal, hogy a vajdákat megzavarva azokat a országokat a törökök szokása szerint tartományokra és elöljáróságokra ossza. S hogy annál könnyebben elérhesse, amit akar, a puszta erő mellett cselvetéshez és

170