Bödő István – Czetz Balázs – Dakó Péter: Kisapostag története - Fejér Megyei Levéltár közleményei 33. (Kisapostag, 2013)

Bödő István, Czetz Balázs, Dakó Péter: Kisapostag, a „hídfalu”

Kisapostag, a „hídfalu” négyfíilű tál és öt hamvveder került elő. Utóbbiak közül a legbecsesebb egy 33 centiméter magas, fehér, vonalas peremmel díszített mészbetétes urna, valamint egy ötven centiméter magas urna volt. A kerámia és bronztárgyak mellett talál­tak csontból és kagylóból készült ékszereket is. A lelet érdekessége, hogy ennek a kagylófajtának a legközelebbi előfordulási helye az Adriai tengerben található, vagyis kereskedelem révén került Kisapostag környékére.15 Az első feltárás sikere után, 1935 márciusában újabb ásatást kezdtek meg, ekkor 19 umasírt találtak. A régészek segítségére volt Gergely Béla állami taní­tó, aki a leletek összegyűjtésében és a kutatás előkészítésében játszott tevékeny szerepet. Az ásatás során összesen 19 umasírt találtak, amelyek nem túl mélyen voltak eltemetve, ezért a szántás során a legtöbb urna megrongálódott. Az urnák mellékleteként különböző bronz tárgyakat, ékszereket is találtak. A két ásatás kö­zött 1934-ben a szegedi egyetem is szervezett feltárást a Zsellér-dűlőben Bálint Alajos vezetésével, aki további sírokat tárt fel és a leleteket a bronzkor második periódusába sorolta.16 Az 1930-as évek ásatásai során Kisapostagon összesen negyven korai bronz­kori umasírt tártak fel gazdag melléklettel, az urnák majdnem kivétel nélkül tál­lal voltak letakarva. A mellékleteket részben az urnákban, részben mellette találták meg.17 A kisapostagi bronzkori temető előkerült tárgyi emlékeit Mozsolics Amália régész dolgozta fel, aki a leletek első előfordulási helye után kisapostagi kultúrá­nak nevezte el az azokat előállító népességet. A kerámiák közül különválasztotta a tekercselt pálcikás mészbetétes edényeket a többitől, előbbieket a kisapostagi, utóbbiakat a nagyrévi kultúra termékének tartotta. A kisapostagi kultúrát, amelyet a harang alakú edények kultúrája folytatásának tekintett, a bronzkor első periódusába keltezte, valamint a kultúrán belül is két szakaszt különített el. A kultúra népessége a korai bronzkorban, az i. e. 2. évezred elején élt. A kisapostagi leletek kevered­tek a nagyrévi kultúra leleteivel, ami miatt egyes kutatók (például Bándi Gábor a mészbetétes kerámia kultúrája kezdeti szakaszának tartotta) megkérdőjelezték a kultúra önállóságát. A félreértés oka, hogy az első lelőhelyként ismert Kisapostag a kultúra elterjedésének keleti peremén található, de a felfedezés idején ez a tény még nem volt ismert.18 A kisapostagi kultúra népe a Dunántúl nagy részén elterjedt, Duna menti megjelenésükkel az itt élő nagyrévi kultúra népességével keveredve egy olyan folyamatot indítottak el, amelynek eredményeként kialakult a vatyai kultúra. A két népesség találkozása valószínűleg békésnek mondható, mert a nagyrévi tele­peken nem mutatható kijelentős változás. A kisapostagi kultúrából eredeztethető a Mezőföldtől nyugatra kialakuló mészbetétes edények népének kultúrája, azok kerá- miaművessége egyértelműen a kisapostagi kultúrából vezethető le. A Mozsolics Amália által két periódusra osztott kultúrában Torma István el­különített egy harmadikat is, amely átmenetet jelentett a dunántúli mészbetétes edények kultúrája felé. A kultúra eredetére vonatkozóan is több felvetés született. 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom