Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

Gyérey-féle nagydádi vagyonváltságos földeket 151, a megváltott ingatlanokat 192, a Strasszer birtokot (Fűzvölgyben) 49 parcellára tagolták és 392 személynek juttatták. A földreform rendelkezései szerint a megváltott ingatlanokra nézve jött létre megállapodás a földbirtokosok és a juttatottak között. A megállapodást már a pénzügyi stabilizáció után kötötték. Eszerint a földek ára kataszteri holdanként egységesen 800 pengő; az 1923-ban osztott házhelyekért 280; az 1926 évben juttatott házhelyekért pedig 160 pengőt kellett fizetni. A törlesztés azonban a juttatották alacsony szociális helyzete miatt még a harmincas évek közepén is csak az elején tartott. A húszas évek végéig mindössze három juttatott tudta az ingatlan árát teljesen kifizetni, de a többieknél is megvolt a föld megtartására való törekvés. Ezek az éves törlesztést rendszeresen fizették. Ugyanakkor akadt egy jelentős réteg, amely a fizetési kötelezettségét teljesíteni képtelen volt, sőt még az adót sem tudta az ingatlan után megfizetni. Ezek teljesen nincstelen napszámosok voltak, akik igaerővel nem rendelkeztek, és csak juttatott földjük volt. Ezt saját erővel megművelni nem tudták, és „diszkréció szolgálatra" voltak kényszerülve. Ez alatt azt értették, hogy az igaerővel rendelkező birtokos megművelte a napszámos földjét, de ennek fejében kézinapszámot kellett teljesítenie a gazda földjén. Ezt a ledolgozási rendszert másutt is ismerték, így az egész országban, sőt a kelet-európai államokban is. A vagyonváltság címén a gazdaságok által leadott földek a lehető legrosszabb adottságúak voltak a határban. A gazdaságok olyan hegyoldalakat adtak át, melyeket művelni rendkívül nehéz volt. Voltak olyan részek, amelyeket felszántani nem is tudtak, csupán kapával, ásóval lazították fel a talajt. A juttatással tehát a napszámos réteget nehéz helyzetbe hozták, így állandósult a juttatott ingatlanok elhagyása, a hatóság előtti lemondás. A kiosztásról az Altruista Bank nem készített műszaki nyilvántartást, így a lemondott ingatlanok számát, cseréjét, új juttatását a hatóság sem tudta követni. Tény viszont, hogy minden parcellát megműveltek, csak a föld hasznának élvezőjét nem sikerült több esetben azonosítania a hatóságnak. Jogszabály rendelkezett arról, hogy az eladásra kerülő nagybirtokot első ízben az illetékes község lakosságának kell megvételre felajánlani. Ha a községi közgyűlésen határozat született a birtok megvásárlására, akkor idegennek azt nem lehetett eladni. 1926-ban Nagydádpusztát Gyérey Richárd ozorai birtokos eladta Bottlik Istvánnénak és Török Sándoménák (Jovanovics Stefánia és Zsófia). Az adásvételi szerződést 1926. február 3-i községi közgyűlésen be is mutatták a tagságnak. Ekkor kimondták, hogy Igar községnek a birtok megvásárlásához alapvető érdekei fűződnek, így teljesítik mindazokat a feltételeket, amelyeket az eladó és vevő nagybirtokosok egymással kötöttek. Kérték a vármegye Közigazgatási Bizottságát, hogy az adásvételi szerződést semmisítse meg. Két képviselő-testületi tagot az Altruista Bankhoz küldtek, hogy folyósítson kölcsönt a birtokot megvásárolni kívánó gazdáknak. 1929. március 2-án jelentették be a községi közgyűlésen, hogy a nagydádi birtok újra eladó. A Nagyatádi nevével fémjelzett földreform lezajlásakor a következő birtokkategóriák alakultak ki Igaron a kisbirtokosok körében: 0—2 kat. holdas gazdasága volt 201 családnak, 2—10 holdas kisbirtok volt 169, 10—20 holdas 74 20—25 holdas 22, és 50 holdon felüli gazdaság kettő volt. A családoknak majdnem 43 %-a volt agrárproletár a birtokkal rendelke-