Fejér Megyei Történeti Évkönyv 17. (Székesfehérvár, 1987)

Farkas Gábor: Igar

A birtokon volt egy kastély, 2 tiszti lakás, 12 cseléd lakás, 9 istálló, 2 magtár és 2 műhelyépület. 1927-ben a Strasszer gazdaságban 65 pár aratómunkást alkalmaztak, akiknek a keresete a learatott termény 10 %-a volt. Egy-egy aratópár összes keresete 1927-ben 12 mázsa gabona volt. Átlag 80 idénymunkást foglalkoztattak a gazdaságban, május 1-től november l-ig főleg cukorrépa és szőlőmunkákra. Az idénymunkások havi 40 pengőt és ellátást kaptak a gazdaságban. Az idénymunkásokon kívül további napszámosok alkalmazására is szükség volt. 1927-ben mintegy 5 ezer napot dolgoztak a napszámosok a gazdaságban. A napszámbér napi 2 pengő volt. A gazdaságban a termésátlag a következő volt 1929-ben: búza 9, rozs 8, zab 6, árpa 9, csöves tengeri 22 mázsa. A gazdaságban 6 aratógép, 2 gőzeke, 3 traktor, 2 cséplőgép volt. A harmincas években a pusztán még nincs villanyvilágítás.

109 A Strasszer gazdaság a harrnincas években a Vacuum Oil Company Rt. tulajdonába került. A részvénytársaság gazdaságát Vitái Sándor intéző vezette. Az 1930-as évek elején a község határa 7150 kat. holdból állott. Ennek körülbelül 50 %-a volt a kisbirtokosok tulajdonában. A határ hullámos és dombos, minősége jó. A földek nagyobb része III. osztályú és 16 koronás kataszteri tiszta jövedelemmel bírnak. A kisbirtokok egynegyed telkekre vannak osztva, amelyek a község határában három részen voltak. 1920-ban Vörös Katalin örököseinek 1200 kat. holdas birtokát a Földhitelintézet parcellázta, de a vásárolt birtokrészeket nem egy helyen mérték ki az új tulajdonosoknak, hanem a sík, a dombos, hullámos részekben egyenlő arányban. Az úrbéres telkes gazdák 278 egynegyed telket bírtak. Az egynegyed telek állt 7 hold szántóföldből, 300—400 négyszögöl páskumföldből, 20—25 négyszögöl káposztásföldből, 200—300 négyszögöl kenderföldből, és 2/278-ad rész legelőilletőségből. Az úrbéres telkek legnagyobb része az 1930-as évek elején még egy tulajdonos kezében voltak. Egy hold föld ára 1927-ben 1000—1500 pengő között mozgott. A kisbirtok gazdálkodása a hármas vetésforgó szerint folyt. Fekete ugart a gazdák már nem hagytak, ezt a területet takarmánynövények termesztésére használták fel. A kisbirtok egyharmad részét búzával, egyharmadát tavaszi kapásokkal, egyharmadát pedig árpával, illetve takarmánynyal vetették be. Fő termény a búza és a kukorica volt. A búzát három szántás után kb. 50 %-os megoszlással kézzel és géppel vetették. A búza zöme még a régi magyar fajta volt, és csak kismértékben fordult elő a kisgazdaságokban a Székács-féle minőségileg jobb, bővebben termő búza. Kukoricából a „lófogúnak nevezett fehér és sárga fajtát" termesztették. A földeket 2—3 évenként trágyázták, katasztrális holdanként 80—100 mázsa istállótrágya jutott. A kisbirtok a húszas évek közepén kezdett rátérni a műtrágya felhasználására, de a harmincas évek elején szinte teljesen felhagytak alkalmazásával. Az 1926—1927. gazdasági évben valamivel több mint 500 mázsa műtrágyát használtak fel a kisbirtokosok, de 1932-ben már nem alkalmazták. Ennek oka a gazdasági regresszió volt, s a termények árának alacsony szintre való zuhanása. A kisbirtokosok maguk aratták le a gabonát. A gazdag parasztok azonban részesaratókat alkalmaztak, akik a nagybirtokon szokásos aratórészt (a learatott gabona tizedik részét) adták az aratómunkásoknak munkabér fejében. A gabonakereszteket 14 kévéből rakták. A cséplést az