Fejér Megyei Történeti Évkönyv 13. (Székesfehérvár, 1979)

Záborszky Miklós: Baracs

BARACS Baracs Fejér megye dunaújvárosi járásában fekszik, a Duna mellett. Autóbuszállomása, postája helyben. Vasútállomása: Újvenyim 10 km és Dunaújváros 21 km. Területe 5521 hektár. 1970-ben 3119 lakosa volt, közülük 2828 a beltelken lakó. Nagyobb külterületei Kleinpuszta 60 lakos, Szent István út 47 lakos, Szitányipuszta 82 lakos, Szluhapuszta 31 lakos, Bérestanya 8 lakos, Kornispuszta 9 lakos, Remény-sor 15 lakos, Temető domb 20 lakos, Tóthtanya 3 lakos, Velistanya 6 lakos, Zombaitanya 10 lakos.

1 Az elmúlt évtizedekben az egykor nagyobb község területét jóval csökkentették, így Előszálláshoz csatolták már 1960 előtt Aligvárom és Bánompusztákat, 1960—1970 között pedig a már erősen falusias jellegű Kisszentmiklóst. A község beltelke is pusztákból, tanyákból sűrűsödött össze. A környező helységek közül ma Dunaújváros hatása a legfontosabb, de az egykori Dunapentelével is szoros kapcsolatot tartott. Javarészt sakktábla alaprajzú, falusias település a megye DK-i részén a Duna-völgy közelében. A Dunára nyúló eróziós völgyben fekszik 110 m tengerszint feletti magasságban. A község határa terjedelmes pleisztocén kori süllyedékterület hordalékkúpos felszínére terjed ki. Központi belterületén (325 hektár) kívül nagyszámú külterületi lakott hely is tartozik hozzá. Az ÉNy—DK irányban elnyúló, hosszanti süllyedek terület a jégkorszak folyamán üledékgyűjtő medence volt, s benne több, mint 50 m vastag folyóvízi diluviális és eolikus üledéksor halmozódott fel. Folyóvízi homok, kavics, kavicsos homok, iszap, löszös homok, homokos lösz, agyagos lösz, lösz és futóhomok tölti ki a 4—6 m széles süllyedékterületet. A különböző üledékfajtáknak területenként vízszintesen és függőlegesen is erősen szabálytalanul váltakozó települése a jellegzetes. A jégkorszak végén a süllyedékterület feltöltődése befejeződött, és a nagy kiterjedésű akkumulációs terület hordalékkúp síksággá alakult. A postglaciálist követő meleg, száraz szakaszban az uralkodó ÉNy-i szél a hordalékkúp síkság felszínének jelentős részét „átdolgozta", s a kifúvott homokot tovább mozgatva, részben lepelszerűen szétkergette, részben hosszanti garmadákban felhalmozta. Különösen a községhatár DK-i részét borítja összefüggő futóhomok-takaró, változatos homokformákból. Bár a felszín tagoltsága, relief energiája és tengerszint feletti magassága jelentéktelen, a hordalékkúp síkság arculata mégis változatos és élénk — folyóvízi homokkal és futóhomokkal borított térszintek érintkeznek és szövődnek egymásba löszös homokkal, homokos lösszel, lösszel és deluviális löszös üledékkel fedett területrészekkel. Felszínüket mész-