Fejér Megyei Történeti Évkönyv 11. (Székesfehérvár, 1977)

Források - Eperjessy Kálmán: Fejér megye katonai leírása II. József korában. I. Az országleírás, mint kútfő. II. Fejér megye az országleírásban. Függelék: Magyarország katonai leírása 1782 – 1785 (Fejér megye) – Militärische Beschreibung von Hungarn 1782 – 1785 (Stuhlweissenburger Komitat)

Ezért látjuk szükségesnek ezt a nemcsak elfeledett, de nem is ismert forrásművet főbb vonatkozásaiban ismertetni. Az Országleírás (Militárische Beschreibung von Hungarn) a II. Józsefféle katonai felmérés néven ismert térképmű leíró része.

1 Az első katonai felmérés (1782—1785) térképszelvényeihez magyarázó kiegészítésül készült. Szerkezetében megegyezik az 1451 szelvényből álló, Erdélyt és a Temesi Bánságot is magában foglaló térképművel. Ahhoz hasonlóan nyugati irányból kelet felé haladva oszlopok (Colonne) és szakaszok (Sectio) szerint foglalja össze a tudnivalókat. Forrásául az Udvari Haditanács által Motzel és Elmpt ezredesek számára készült utasítás szolgált. A térképszelvények szerzőinek személyéről biztos tudomásunk van, nevük és katonai rangjuk a szelvények felső sarkán olvasható, a térképjárók nevéről nincs tudomásunk. Valószínűleg kollektív munkában történt az adatgyűjtés. Egy ember ilyen sokoldalú feladatot nem is tudott volna elvégezni. A szövegben előforduló megjegyzésekből kitűnik, hogy a térképszelvények rajzolója és az országleírási lapok szerkesztője vagy leírója külön személy volt. E megjegyzések arra is utalnak, hogy az országleírási lapok szerkesztői kész térképpel járták be a kijelölt terepet, és a helyszínen gyűjtötték az anyagot jelentenivalójukhoz. Kitűnik ez abból is, hogy a kérdőpontokra adott válaszaikban állandóan hivatkoznak a térképszelvényekre, és különféle kiegészítő, módosító megjegyzéseket is fűznek azok adataihoz. Az országleírási lapokban felsorolt települések száma nem mindig azonos a térképszelvényekével. Ez nyilván abból származik, hogy az ellenőrző munkában résztvevők figyelme a legkisebb szórványtelepülésre is kiterjedt. Előfordult, hogy a térképszelvényen feltüntetett települést, nyilván nyelvi nehézségek miatt, nem tudták azonosítani, vagy megtalálni. Viszont leírnak olyan településrészeket is, amelyeket a térképszelvények nem ábrázolnak. Ez is arra mutat, hogy az országleíró és a térképszerkesztő külön személy volt. Mind a térképszelvényeken, mind az országleírási lapokon találhatók olyan települések, amelyekről már a korabeli, sőt későbbi források sem tudnak. Az országleírás készítőinek az Udvari Haditanács fent ismertetett rendeletének megfelelő utasításaihoz kellett alkalmazkodniok. Az utasítás tehát lakott helyenként a következőkre terjedt ki: 1. A helységnév esetleges (más nyelvű) változataival. 2. A helység távolsága a szomszédos helyektől órákban. 3. A helység szilárd építményeinek és azok tartozékainak felsorolása. 4. A helységben és annak határában található vizek (folyók, patakok, tavak, kutak stb.) adatai (szélesség, mélység, vízbőség, ihatóság stb.). 5. Az erdők (fanemek, sűrűség, járhatóság feltüntetésével). 6. Az utak (irányuk, járhatóságuk, állapotuk leírásával). 7. A helységet uraló magaslat. 8. A helység múltjára vonatkozó történelmi, néprajzi és egyéb adatok. A kéziratból megállapítható, hogy bár az egyes lapok tartalmukat és formájukat tekintve — szerzőik buzgalma és képessége szerint — különböző értékűek, mégis érvényesülnek bennük bizonyos egységes szempontok. Megvan a munkának a maga sajátos stílusa, nyelvhasználata, kifejezésmódja, helyesírása. A feltett kérdésekre adott válaszok szövegében egyes kifejezések, mint pl. az épületek anyagára, az utak járhatóságára, az erdőkre vonatkozóan, a terjedelmes kéziratban változatlan formában, csak-