Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár haszonvételei 1688 – 1790 között

1750-es évektől kezdve jelentős emelkedést mutat: 1757-ben már 4111 ft volt. Korszakunkban a város bevételeinek átlag egyharmada, egynegyede származott bormérésből.

7 Városi bort ittak a polgárok tanácsválasztáskor is. 1718-ban azt olvashatjuk a jegyzőkönyvben, hogy ,,a polgárság bort kapott a városi pincéből". 1722-ben Jdger Jánosnak bocsánatot kellett kérnie a polgárságtól és a tanácstól, mivel azokat, akik a választáskor a város borából ittak, ,,kutyák"-nak nevezte. 1760-ban a választáskor újból városi bor fogyott. A pozsonyi kamara észrevételezte, a császári leirat elnézte a városnak a „per communitatem civium" elfogyasztott 11 akó bort.

8 1713-ban a ferencesek egy vödör, 1715-ben két vödör városi bort kaptak alamizsnaként.

0 Néhány évben a bormérést a város bérbeadta. Ez történt 1693

J ban, mikor Veres Gergely 32 ft-ért, és a következő évben, mikor Hiemer Mihály és Paerli András 30 Ft-ért vette bérbe a kocsmáitatást. 1725-ben a városi bormérést Krismanics helyett Miltermayr Mátyás kapta meg „hű szolgálataiért". 1782-ben a Sárvíz-csatorna ásásánál a bormérést árverés útján Papp Mihály vette bérbe. Akónként 35 d bérleti díjat és a behozott bor után akónként 20 d accisát fizetett.

10 A fehérvári polgároknak nemcsak a városi szőlőhegyen, hanem idegen határban is volt szőlőjük, így gyakran került idegen bor a városba. 1739-ben. a járvány idején, azért panaszkodott a tanács, mert a zárlat miatt a polgárok nem tudták balatoni szőlőiket megművelni. 1784-ben az urhidai, csókái, pátkai szőlőhegyen termelt borukat a c c i s a fizetése nélkül akarták a fehérvári polgárok behozni, mivel az alacsony borárak miatt úgysem tudták a városban eladni. Ebben az évben a városi területen termelt bor nem elégi tette ki a helyi szükségleteket.

11 A tanács általában tiltotta idegen bor behozatalát a városba, ha a helyi termés a szükségletet kielégítette. A behozatali tilalom tehát a fehérvári termés szerint váltakozott. 1703-ban pl. tilos volt idegen helyről mustot és bort behozni. 1721-ben sem engedte a tanács a borbehozatalt, „mivel a helybeli bort sem lehet eladni. Ez pedig a porció- és tizedfizetésre rossz hatással lenne" — írták. Ugyanez évben a polgárok a Vicenti-rféle házban gyűltek össze és követelték a tilalom feloldását. A tanács azonban hajthatatlan maradt, mindössze a szószólónak, Klössl Pálnak engedélyezte két akó behozatalát.

12 1722-ben karácsonyig, 1723-ban Márton-napig nem volt szabad idegen bort és mustot behozni a városba. A határidő után is vödrönként két garas taxát szedett a város. 1724-ben a tanács — a polgárság követelésének engedve — teljesen feloldotta a tilalmat, a két garas bortaxa megtartása mellett. Az „idegen bor vizsgálója" a Belvárosban Keil András és Neubauer Mihály, a Budai-külvárosban Ekh Gáspár és Schedel János, a Palotavárosban Mittermayr Mátyás és Varga Mihály volt.

13 1726-ban maguk a fehérvári szőlősgazdák kérték a tilalom újbóli bevezetését, mivel ,,a városban még sok a régi bor". A következő évben a tanács engedélyezte, hogy a kimérésre behozott bor tizedrésze mentes legyen a vödrönkénti egy dénár taxa alól. 1727-ben három