Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)
Tanulmányok - Kállay István: A székesfehérvári vásári bíráskodás 1688 – 1790
határozat szerint a vásárokra induló vagy onnan érkező mesteremberek vasár- és ünnepnap zajt. botránkozást nem okozhattak. Ezért ünnep előtt, vagy után kellett — kemény büntetés terhe mellett — elindulniok. ill. megérkezniük. A fehérvári vásárok a kelet-nyugati kereskedelmi útvonalnak megfelelően közvetítőként szerepeltek az alföldi szarvasmarhák, lovak Győr—Bécs felé való továbbításában. A Kiskunság és a Tiszántúl állatainak jelentős része a fehérvári vásárokon cserélt gazdát. 10 A fehérvári vásárokon a környező falvak és városok (Buda, Pest, Győr, Veszprém) polgárain és lakosain kívül Ung, Gömör, Nyitra, Pozsony, Szabolcs megyei kereskedők is megjelentek. 11 1736. április 15-én Zichy Imre gróf levélben kérte a városi tanácsot, engedje a palotai szabókat a fehérvári vásárban árulni. 12 A fehérvári vásárok jelentőségét mutatják a magas vásári bevételek: 1733-ban pl. 722 ft 43 d vásári bevételt jelentett a város. 13 Az összegből 512 ft volt a „vásári bevétel", 4 ft származott a mértékek-, 10 ft 40 d a sátrak bérbeadásából. 195 ft 93 d-t a kocsik, lovak után szedtek be. Ilyen körülmények között érthetően fontos volt a tanácsnak a. vásári rend fenntartása, a mértékek, árak betartása, hiszen ez növelte a vásárba jövő kereskedők biztonságát. A helytartótanács leiratban hívta fel a város figyelmét, hogy vásár idején különösen ügyeljen a közrend fenntartására, ,,nehogy verekedés-zavargás legyen, ami a kereskedőket zavarná. 14 A közrend biztosítására hozta a tanács 1770. április 20-i határozatát, mely szerint kávésok és játszók nem jöhetnek a városba, mert kárt okoznak csalásukkal, másrészt orgazdának lenni tapasztaltatnak". 15 A vásárok idején a közrend megszegői feletti bíráskodás, a mértékek és árak felügyelete a vásárbíró (Marktrichter, judex vagy magister fori) feladata volt. A vásárbíró különleges bíró volt, aki az év meghatározott napjain — összesen 12—15 napon — működött. A fehérvári vásári bíráskodás törvényes alapját az 1703. évi városi kiváltságlevél jelentette. E szerint ,,az elöljáróság a száraz és híg termékek mértékeire felügyelhessen és e célból a közönséges fontot, úgy a törvényes mértéket meghatározhassa, legyen joga épp ezért a visszaélőket és csalókat megbüntetni, nemkülönben a közönséges vásárokon a zavargásoknak és erőszakoskodásoknak gátat vetni, az oda jövő kereskedőket, kalmárokat és más ilyen egyéneket megoltalmazni." 16 Amint látjuk, a fehérvári vásári bíráskodás sokkal szélesebb alapokon működött, mint pl. a főleg illetékszedő feladatokat ellátó pesti és budai vásárbíró. 17 Ennek a szűkreszabott hatáskörnek ellentmond azonban az a tény, hogy a két város 1703. évi kiváltságlevelében „a vásárbíráskodás egészítette ki a hőn óhajtott városi joghatóságot". 18 A vásárbírók a vagyonos polgárok közül kerültek ki, társadalmi megbecsülésben állottak. A források alapján 19 a következő vásárbírók nevét ismerjük: Ölbey Péter 1693 Bartal Gergely 1694
