Fejér Megyei Történeti Évkönyv 5. (Székesfehérvár, 1971)

Tanulmányok - Kállay István: A székesfehérvári vásári bíráskodás 1688 – 1790

Kállay István A SZÉKESFEHÉRVÁRI VÁSÁRI BÍRÁSKODÁS 1688—1790 A szabad királyi és kiváltságolt mezővárosok fontos kiváltsága volt a vásártartás joga, melyet rendszerint a városi privilégium is kifejezésre juttatott, Székesfehérvár város a török kiűzését követően azonnal kísérletet tett vásárjoga visszaszerzésére: 1689. szeptember 15-én már császári bizottság állapította meg, hogy a város minden szerdán-szombaton hetivásárt, évente négyszer pedig éves vásárt tarthat. A négy vásárt már 1690. január 22-én meghirdette a városi tanács. A vásárjogot a város szabad királyi rangját visszaadó 1703. október 3-i diploma is megerősítette. Az évi négy vásárhoz a város 1757-ben 377 rajnai forintért megkapta az, ötödik tartási jogát is.

1 A vásárokat az alábbi időpontban tartották:

2 — Húsvét előtti 6. vasárnap (Dominica Invocavit, febr. 8.—márc. 14. között). — Szent György nap (április 24.). — Szent Iván nap (június 24.), — Szent Bertalan nap (augusztus 24.), — Szent Demeter nap (október 26.). Városi határozat szerint a vásár három napig tartott: első nap marhavásár volt. ..mert különben nem lesz elég helv annyi marhának".

3 A város a vásározás szempontjából előnyben részesítette saját polgárait. A fehérvári városi polgárjog egyúttal vám- és hely pénzmentességet is jelentett.

4 A tanács határozata szerint a vásárban csak purgernek. vagy olyan személynek lehetett sátra, kinek szőlője volt.

5 A fehérvári városi polgárok a helyi vásárókon kívül más vásárokat is látogattak. Az országgyűlési követeknek 1751-ben adott utasításban szerepel a polgárok panasza, amiért más városokban tartott vásárokon vámot fizettettek velük. A szekszárdi vásárban pl. négylovas kocsi után 30 d-, háromilovas után 25 d-t kellett fizetniök.

6 1753ban a oéhbeli kézművesek panaszt tettek, amiért a vásárokra menvén a fuvarosok a kialkudott fizetségen felül még ellátást is követeltek.

7 1760-ban a fehérvári magyar vargák kérésére a városi tanács levélben tiltakozott a paksi uradalmi tiszttartónál, amiért a paksi vásáron a fehérvári vargák ,,eddigi jó helyére himpelléreket raktak". A tanács visszakövetelte a korábbi jó vásári helyeket.

8 A fehérvári városi tanács 1772. szeptember 28-i határozata" arról tanúskodik, hogy a mesteremberek nagy számban és rendszeresen látogattak idegen vásárokat. A