Evangéliumi Világszolgálat, 1955 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

2 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT mi igazságosságot és rendet hoz létre, mely ki­zár minden szegénységet és mindenki részére egyenlő anyagi, társadalmi, szórakozási, politi­kai és nevelési lehetőségeket biztosit. Ugyan­­igy az ő gondolatainak és lelkének elfogadása irt ki minden háborút és az azok következtében járó fogságot és elnyomatást. Az emberi agyak Jézus gondolatára való átformálódása hozza meg a bűnözések megszűnését és a börtönöknek iskolákká alakítását is. Minden vonatkozásban a gondolat, az esz­me, isteni valóságában mondva az Ige képes belülről átformálni a világot és valóban Isten kegyelmének paradicsomává változtatni. Éppen ezért lett Jézus az Isten igazságai­nak (parancsainak, törvényeinek, rendeletéinek, tanitásainak, szabályainak, utasításainak, taná­csainak) hirdetőjévé, propagálójává. Igen, mo­dern szót használva: Jézus ideológiailag akar­ta átformálni, átalakítani az emberek agyát, szi­vét és lelkét. Ebben az ideológiai hadjáratá­ban pedig — hogy megint mai, bár most rossz értelemben használt szót mondjunk — meg akarta mosni az emberek agyát: értelmét, szi­vét, lelkét. A helyzet az, hogy a mai bolsevista-kom­munista érdekszövetség a maga téves és meg­tévesztő tevékenységében és világuralmi céljá­nak érdekében, a maga romboló módján, Jézus­nak mind a két meglátását elsajátította és alkal­mazza, anélkül, hogy Jézus tanítását, az Igét el­fogadná. A kommunisták legerősebb fegyvere a gondolat. Kina százmilliónak a kommunista ér­dekszférába beleszoritása, egyéb sajnálatos té­nyezők mellett, elsősorban annak tulajdonítha­tó, hogy a hatalmas birodalom meghódításához elégséges kínai agyába tudták belebeszélni, be­lepropagálni, bele-“prédikálni” alapvetően téves és ennélfogva végső eredményben romboló alap­elveiket. Másutt is igy történt és történik. Ezt pedig az “agymosás” eszközének a maguk mód­ja szerint való használatával tették és teszik másutt is mindenütt. Jézus ezt a módszert használta, isteni igazságai érdekében. Tanítvá­nyai agyát három éves állandó tanítással és példaadással mosta ki a téves gondolatoktól, melyek helyébe az Igét plántálta. “A Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűntől”; “Szükség néktek újonnan születnetek... ha valaki nem születik víztől és lélektől, nem mehet be az Isten országába”, — ezek a kifeje­zések erre a megmosatásra utalnak, mely elő­készíti a helyét Isten ama gondolatainak az emberben, melyek gyümölcseiket “az Ur jóked­vének esztendejében”, az “Urnák kedves esz­tendejében” hozzák meg. Abban az egész világot sorsdöntőén átfogó ideológiai háborúban, mely az istentagadó ma­­teriálisták és az Isten lelkének emberei (sajnos aránylag csak kevés keresztyén ilyen) között ma folyik, feladatunk az, hogy mi naponta fü­­rödjün meg, mosódjunk meg az Ige tiszta vizé­ben, tisztuljunk meg a Lélek tisztitó tüzében és “propagáljuk” az Ur valóban felszabadító, szegénységtől, elnyomástól megszabadító igaz­ságát. Amilyen szorgalmasan, odaadóan és áldo­zatosan (!) igyekszik minden kommunista az emberek agyát mosni és átalakítani az ő gon­dolataik lakóhelyévé, olyan, sőt határozottabb szorgalommal, odaadással és áldozattal (!) kell minden megragadható alkalommal hirdetniük és megvalósítaniuk Isten gondolatait a keresz­tyéneknek, hogy végbemenjen az “Urnák ked­ves esztendeje”, a Jézus királyságának korszaka. Bármi történjék is az idén vagy azután az ideológiai háború kapcsán, egy dologról egé­szen biztosak lehetünk, amint arról Jézus egé­szen biztos volt, amikor az idézett Esaiás-i részből kihagyta az utolsó mondatot, azt hogy “hirdessem Isten bosszuállásának napját”; biz­tosak lehetünk afelől, hogy ha az emberi buta­ság, gonoszság és tévedés miatt ki is tör valami rettenetes háború a népek között, az nem az Isten bosszuállásából fog történni. Az az Isten, akit mi Jézuson át ismerünk, nem a bosszuállás és rombolás Istene, hanem olyan Atya, aki a Kelet és Nyugat embereinek egyaránt jókedvet, kedvességet, szeretetet: életet kínál fel. Ezt hirdeti meg Jézus. Meghirdeti! Nem reánk kényszeríti. Olyan ez, mint mikor pályá­zatot hirdetnek egy állásra, munkára, tételre, ösztöndíjra. A pályázat mögött ott van a kezes­ség, hogy a nyertes megkapja a dijat. De sem a pályázathirdetés, sem a dij, a biztosíték nem ér semmit annak a számára, aki nem él a pá­lyázás lehetőségével. Rajtunk, embereken múlik sok dolog. Te­remtő lehetőség van a kezünkben, rendelkezé­sünk alatt. Nagy mértékben rajtunk múlik az, hogy mindent, mi magunkat is elnyelő szörnye­teget teremtünk-e, vagy a Lélektől nyilván támogatva olyan dolgot tudunk teremteni, hogy mint mikor Isten teremtette a földi világot és mindenre rámondta, úgy mi is tudjuk alkotá­sainkra vele együtt rámondani: “Imé, minden igen jó”! Kétségtelenül: gondolatainktól függ sor­sunk és az emberiség sorsának alakulása. Gon­dolataink helyessége pedig attól függ, hogy Jé­zus gondolataiban “agymosást” rendezünk-e magunk és mások számára elég gyakran, mie­lőtt az egész világ és benne mi is arra jutnánk, hogy a kommunisták kezdjék mosni a mi a­­gyunkat. A lelki felfegyverkezés nagyon ala­pos munkát és állandó ilyenirányú törekvést igényel. Mivel pedig a legnagyobb és kimerít­hetetlen igazságokról van szó az Isten szerint való életfolytatásban és teremtő együttmükö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom