Evangélikusok lapja, 1927 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1927-10-16 / 42. szám
340. EVANGÉLIKUSOK LAPJA 1927. Fölösleges munkát végezünk, amikor a régi csapáson haladunk tovább anyait ön y veink vezetését illetőleg. Helytelen is az eljárásunk, mert olyan munkát végezünk, amelyről tudjuk, hogy nem pontos, nem teljes, nem egész, nem tökéletes. Célszerűtlen is a munkánk, mert tisztán egyházi jellegű anyakönyveinkből híveinkre és azok családi állapotára vonatkozólag tiszta és teljes képet nem nyerhetünk. A mai hiányos anyakönyvek mellett nyilvántartási segédkönyvekre van szükségünk, a melyekbe az egyházi szertartásokat mellőzök tájékoztatás, megadóztatás, lelki gondozás stb. szempontjából bevezettetnek. A ma vezetett anyakönyvek alapján híveinknek, azok családi állapotának, vallási érzésüknek, egyháziasságuknak áttekintése és ismerete felette nehéz, nagy egyházakban csaknem lehetetlen. Ha valamelyik család népességére s viszonyaira vonatkozólag hű képet akar magának szerezni a lelkész, az összes anyakönyveket át kell néznie, feljegyzéseket tennie s csak hosszantartó munka után juthat annak tudatára, hogy népesség, vallási és egyházi szempontból milyen a kérdéses családnak az állapota. Kis gyülekezetben ilyen módon még talán alkothat magának gyülekezete családjairól a lelkész; de nagy gyülekezetben a mai anyakönyvezési forma mellett a lelkésznek ily nemű tájékozottsága ki van zárva. Pedig a gyakorlati cél most a fontos. Ha anyakönyveink törvényes, hiteles jelleggel nem bírnak, legalább gyakorlati célt szolgáljanak; ez azonban a mai vezetés módja mellett lehetetlen. Cé’szerütlen is tehát anyakönyveinknek a régi alakban való fenntartása. Mit tegyünk tehát? Hogyan reformáljuk ezt a régi, mindeddig a legnagyobb kegyelettel és megbízhatósággal végzett munkát? Elmondom röviden, amit én ez ügyben gondolok és a mit a jövendő anyakönywezésre nézve szükségesnek, helyesnek és célszerűnek vélek. Javaslom, hogy eddigi anyakönyveink helyére az »Evangélikus Egyházi Családkönyv« lépjen. Äl’itsuk össze megrele’ő rovatokkal ellátott Családkönyvet. Vezettessék abba be mindenekelőtt a családapa, anya neve, vallása, születési, keresztelési, konfirmálói, esketési, esetleg, elhalálozási adatok és foglalkozásuk. Azután írassanak be a gyermekek a születésükre, keresztelésükre, konfirmálásukra vonatkozó adatok bejegyzésével. Ha a gyermekek nem lennének megkeresztelve, vagy konfirmálva, erről megfelelő rovatban megjegyzés történjék. A esaládalapitó vegyes házasoknál megfelelő rovatba beíratnak, hogy gyermekeik vallására nézve egyességet kötöttek-e vagy nem. Kikérték-e vagy mellőzték az egyházi áldást, külön rovatban nyerne megörökítést az is, hogy az elhalt egyházi szertartással temettetett-e el, vagy nem. Én a család vagyoni állapotának jelzésére is vennék fel rovatot. Nagy* hasznát venné ennek a lelkész akkor, amikor előforduló esetek alkalmával áldozatot kérni, vagy adni kell; tudna jótékonycélra első sorban kitől kérni s tudná, hogy hivei közül kik szorulnak leginkább támogatásra. A jegyzetrovatban helyet találna a vagyoni állapot jelzése, nem különben a családra vonatkozó mindennemű jellemző és ismertető vonás, pl. hitbúzgó, egyházias, áldozatkész stb. A családkönyvben minden egyes családnak külön lapja lenne. A családkönyv betüsoros jelzéssel, külön szám és névmutatóval könnyen kezelhető, köny- nyen áttekinthető, teljes és hű képét adná az egyházközség összes családjainak s az egyes egyháztagoknak. A gyakorlati célnak teljesen meg:feleine, az egyház, érdekeit szolgiálná s a lelkészt hivei állapotáról teljes mértékben tájékoztatná s ezáltal a lelki gondozás munkájában, nagy hasznát lehetne venni. Annyi rovat készíttetnék, a mennyi alapos meggondolás után szükségesnek mutatkozik. Tegyék lelkésztársaim e kérdést megfontolás tárgyává s egy akarattal azon legyünk, hogy az »Evangélikus Egyházi Családkönyv« mennél előbb elfoglalja helyét az evangélikus lelkészi hivatalokban; eddigi anyakönyveinket pedig kegyelettel tegyük félre. A múltban megbízható, pontos, segítőtársai voltak a lelkésznek; mint kedves emléket megőrizzük a jövendőben is. A családkönyv bevezetésekor a családok összeírása venne igénybe nagyobb gyülekezetekben több időt és nagyobb fáradságot; de azután sokkal könnyebb és kevesebb lenne a munka, mint a mennyi az eddigi anyakönyvek vezetésével van s az az igen nagy előnye lenne a családkönyvnek, hogy egy lapon a családra, vonatkozó összes adatok egy csoportban lennének feltalálhatok. Ez ügyben indítványt terjesztettem be az egyházkerületi közgyűléshez, kérve, hogy indítványomat elfogadva, yigye az egyetemes közgyűlés elé abból a célból, hogy egyetemes intézkedés történjék arra nézve, hogy megfelelő Evangélikus Egyházi Családkönyvnek valamennyi egyházközségünkbe bevitele és használatba vétele elrendeltessék; -régi anyakönyveink vezetése pedig szűnjék meg. A családkönyv pontos vezetése kényszerítő hatással volna ránk lelkészekre, hogy az állami anyakönyvben hétről-hétre pontosan utána nézzünk az ott bejegyzett adatoknak s a családkönyv esetleg hiányzó adatait onnan kiegészítsük, pótoljuk s az esetleg egyházi szertartásokat meliőző egyéneket felszólítsuk vallási kötelességüknek pótlólag történő teljesítésére. A lelkész a végzett cselekményekről mun-
