Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)
1944-03-04 / 10. szám
mKflllMELET .Tízévi munka — Érdekes részletek a délszabolcsi missziói egyházközség életéből. — Istentiszteletek: 10 év alatt 2442 alkalommal hirdettük az Igét: összesen 21 gyülekezetben. Ezek között több olyan helyen, ahol evangélikus lelkészt még nem láttak. Igyekeztünk minden helyre elvinni Isten üzenetét, s megszólaltatni a kegyelem örömhírét. Voltak helyek, ahová 2 hetenként (Geszte- réd, Kálmánháza, Nyírszöllős, Vadas) rendszeresen kijártunk, voltak helyek, ahol havonként egyszer (Mezőssy- tanya, Nagykálló, Nyírbátor, Sóstóhegy, Oros, Borbánya, László-tanya, Érpatak, Űjfehértó, Butyka, Csanak-tanya) fordulhattunk meg, de voltak olyanok is (Nagyhalász, Kótaj, Balkány, Napkor, Apagy, Nyírpazony), ahol évente csak egyszer, vagy kétszer mutatkozhattunk. Volt hely, ahol tömött iskolák és házak fogadtak, de volt olyan hely is, ahol csak 2—3 lélek gyűlt össze az Igét hallgatni. Ha az istentiszteleteket nézzük és tekintetbe vesszük azt, hogy az első esztendő csonka esztendő volt, akkor azt mondhatjuk, hogy egy vasárnapra átlag 5 istentisztelet esett. Egy- egy ünnepnapon 5 különböző helyen hirdettünk Igét. Volt azonban olyan eset is, amikor egy lelkészre esett egy napra 5 istentiszteleti szolgálat. Legtöbb istentisztelet volt Nyírszöllősön: 377. Kálmánházán 260 és Borbányán 166. Legkevesebb azp újonnan, csak az elmúlt évben meglátogatott szórványokban: Apagyon és Napkoron: I—1. Belmisszió: A belmisszió valamennyi formája helyet és útat talált egyház- községünkben. Eleinte a belmissziói munka inkább csak a hívek látogatására, felkutatására, házi áhítatok, családi bibliaórák tartására szorítkozott, de már ekkor az első időben is megAz egyház világhelyzete: A svéd egyház arca — Stockholmi munkatársunktól. — II. A kívülről egységesnek tűnő svéd egyházi ólet belülről a különféle kegyességi irányzatok színes gazdagságát mutatja. A svéd egyháznak mai arcán ezek a vonások sokszor igen élesen tűnnek fel. Történeti tényezők hatottak ennek kialakításában. Mindenekelőtt a svéd ébredések kegyessége található meg. Erről általában keveset tudunk, s a magyar keresztyénség sokkal többet hallott a finn ébredések történetéből. Legújabban Giertz Bo egyik könyvének magyar fordítása ezen a ponton is gyarapíthatta ismereteinket. Az ebben emlegetett, Schartau Henrik nevéhez fűződő ébredés a nyugati svéd tengerparton (a göteborgi és lundi egyházkerületekben) gazdag hagyományokkal mindmáig él. Jellemzője a szigorú egyházias- ság. Istentisztelet, hat hetenkénti úrvacsora (a teljes gyülekezet járul az úrasztalához minden hatodik vasárnapon!), gyónás, házi áhítat, konfirmációi oktatás, lelkipásztori beszélgetés (amelyre a hívek maguktól jönnek) ezekben a gyülekezetekben eleven értékek. Az egyik jellegzetes szokás az, hogy az úrvacsoraosztást megelőző vasárnapon, isten- tisztelet után az egész gyülekezet együttmarad „kátévizsgára’', amelynek feladata, hogy a lelkész meggyőződjék a felől, hogy az Űr szent, vacsorája felőli kellő ismeret nélkül senki nem fog a szentséghez járulni. Egy szemmellátható fogyatkozása van ezen irányzatnak, s ez az, hegy a tiadícionális formákhoz való ragaszkodás miatt az egyházi munka modern formái (ifjúsági munka, egyesületi élet) teljesen h’ány- zanak. Tény azonban, hogy ezt nagyrészt pótolja az a kegyességi élet, amely a családokban folyik. Ennek bizonysága az is, hogy a tiszta lutheri tanítás a lehető legteljesebb mértékben közkincse az egész gyülekezetnek. Az evangélikus testvéregyházak iránti érdeklődés is itt található meg legjellemzőbben. Múlt századi ébredés eredménye a mai svéd egyházban található „Evangeliska Fosterlandstiftelsen”, amely Rosenius Károly Olof nevéhez fűződő ébredés hagyományait őrzi. Az egyházi hagyományoktól szabadabban működő vallásos egyesület képét mutatja. Ifjúsági munkája és missziói felelősségérzete példaadó. Az egyházon belül alkot történt a további és későbbi belmissziói munkák alapjainak lefektetése. Nagy szerepet, játszott gyülekezeteinkben a házi áhítatok, családi bibliaórák tartása. Igen áldásosak és bensőségesek voltak ezek. Ezeken az alkalmakon ismerte meg a pásztor az ő nyáját és a nyáj is a* pásztorát. Itt kerültek egymással abba a bensőséges testvéri kapcsolatba, amely a további munkának, nagyobb erőfeszítéseknek, áldozatoknak alapja lett. Házi áhítataink még ma is egyes kisebb helyeken megvannak. Időnként a nagyobb gyülekezetekben is felújítjuk azokat, helyüket azonban a nagyobb gyülekezetekben (Borbánya, Kálmánháza, Nyírszöllős, László-tanya, Vadas) az iskolai bibliaórák foglalták el. Ezek is áldásosak és kedvesek, de már nem annyira családiasak és bensőségesek. A családi áhítatoknál a vendéglátó család mindig szent kötelességének érezte a hívek összetoborzását, s bizony sokszor szűknek es kicsinynek bizonyultak a tanyai házak. Ezért tértünk az iskolai bibliaórák tartására át, bár ezzel fel kellett áldoznunk az otthonnak Jcedves melegét s az egyes családok szent felelősségét. Házi áhítatainkat elmélyítették és kiszélesítették azok a gyülekezeti napok, amelyeknek emléke éveken keresztül végig kíséri a szíveket. Még ma is csillogó szemekkel emlegetik azt a gyülekezeti napot, amelyen a templomépítések elhatározása és az első megajánlások jegyzése történt, de meleg szeretettel gondolnak közösségeket, amelyekben kétségtelenül gazdag evangéliumi élet lüktet. Ily módon azonban egyazon gyülekezet területén két úrvacsorái közösség is lehet. Az egyházhoz való kapcsolata igen ingadozó. Az általam ismert gyülekezetekben a gyülekezet legjobb híveti közé tartoznak, bár többen rámutatnak arra, hogy ez csupán a vezetőiktől függ, akik ugyanis a svéd egyház lelkészei. Az egyesület azonban prédikátorokat, laikus gyülekezeti munkásokat is képez ki s ahol ezek kezébe kerül az egyesület tagjainak irányítása (pl. Észak-Svédországban), ott gyakran mutatkozik feszültség a „hivatalos” egyházzal szemben. A múlt világháború szociális forrongása, egyházellenessége között indult meg egy, az egyház iránti romantikus szeretetből .táplálkozó, ifjú-egyház.mak nevezett mozgalom, amelynek élén teológiai profesz- szorok, püspökök és lelkészek állottak s „amely csakhamar elterjedt egyetemista és pedagógus körökben. Főleg komoly kultúrális munkája (népfőiskola), valamint egyházi munkások kiképzése és önkéntes muh- kaerőkként a gyülekezet szolgálatába állítása biztosít fontos szerepet az egyház életében. Munkájának középpontja a Sigtuna-ban levő hatalmas belmissziói intézmény.* A legújabb mozgalom Giertz Bo lelkész nevéhez fűződik. A szó legszorosabb értelmében vett egyházi ébredésnek nevezhetnénk. Feleleveníti igyekszik ugyanis mindent, ami a múlt ébredéseiben maradandó értéknek bizonyult a kegyességi életben. E mellett pedig az egyházhoz való legbensőbb kapcsolat jellemzi. Belülről akarja megújítani az egyház életét a híveknek az ige, és szentségek állandó használatához való elvezetése által. Erre a célra felhasználja az egyetemes keresztyén egyház kegyességi életének, s főleg egyházi életének minden gazdagságát (úrvacsora ismét a központban, házi áhítat, liturgikus imaóra, gyónás, ez egyház tanítói munkássága igehirdetésben és * y. ö. • Keresztyén Igazság, 1942. évf. okt. számát. 2