Evangélikus Élet, 1944 (12. évfolyam, 1-42. szám)

1944-03-04 / 10. szám

mKflllMELET .Tízévi munka — Érdekes részletek a délszabolcsi missziói egyházközség életéből. — Istentiszteletek: 10 év alatt 2442 al­kalommal hirdettük az Igét: összesen 21 gyülekezetben. Ezek között több olyan helyen, ahol evangélikus lelkészt még nem láttak. Igyekeztünk minden helyre elvinni Isten üzenetét, s meg­szólaltatni a kegyelem örömhírét. Vol­tak helyek, ahová 2 hetenként (Geszte- réd, Kálmánháza, Nyírszöllős, Vadas) rendszeresen kijártunk, voltak helyek, ahol havonként egyszer (Mezőssy- tanya, Nagykálló, Nyírbátor, Sóstóhegy, Oros, Borbánya, László-tanya, Érpatak, Űjfehértó, Butyka, Csanak-tanya) for­dulhattunk meg, de voltak olyanok is (Nagyhalász, Kótaj, Balkány, Napkor, Apagy, Nyírpazony), ahol évente csak egyszer, vagy kétszer mutatkozhattunk. Volt hely, ahol tömött iskolák és há­zak fogadtak, de volt olyan hely is, ahol csak 2—3 lélek gyűlt össze az Igét hallgatni. Ha az istentiszteleteket néz­zük és tekintetbe vesszük azt, hogy az első esztendő csonka esztendő volt, akkor azt mondhatjuk, hogy egy vasár­napra átlag 5 istentisztelet esett. Egy- egy ünnepnapon 5 különböző helyen hirdettünk Igét. Volt azonban olyan eset is, amikor egy lelkészre esett egy napra 5 istentiszteleti szolgálat. Leg­több istentisztelet volt Nyírszöllősön: 377. Kálmánházán 260 és Borbányán 166. Legkevesebb azp újonnan, csak az elmúlt évben meglátogatott szórvá­nyokban: Apagyon és Napkoron: I—1. Belmisszió: A belmisszió valamennyi formája helyet és útat talált egyház- községünkben. Eleinte a belmissziói munka inkább csak a hívek látogatá­sára, felkutatására, házi áhítatok, csa­ládi bibliaórák tartására szorítkozott, de már ekkor az első időben is meg­Az egyház világhelyzete: A svéd egyház arca — Stockholmi munkatársunktól. — II. A kívülről egységesnek tűnő svéd egyházi ólet belülről a külön­féle kegyességi irányzatok színes gazdagságát mutatja. A svéd egy­háznak mai arcán ezek a vonások sokszor igen élesen tűnnek fel. Történeti tényezők hatottak ennek kialakításában. Mindenekelőtt a svéd ébredések kegyessége található meg. Erről általában keveset tudunk, s a magyar keresztyénség sokkal többet hallott a finn ébredések történetéből. Legújabban Giertz Bo egyik könyvének magyar fordítása ezen a ponton is gyarapíthatta ismere­teinket. Az ebben emlegetett, Schartau Henrik nevéhez fűződő ébredés a nyugati svéd tengerparton (a göteborgi és lundi egyházkerületekben) gazdag hagyományokkal mindmáig él. Jellemzője a szigorú egyházias- ság. Istentisztelet, hat hetenkénti úrvacsora (a teljes gyülekezet járul az úrasztalához minden hatodik vasárnapon!), gyónás, házi áhítat, kon­firmációi oktatás, lelkipásztori beszélgetés (amelyre a hívek maguktól jönnek) ezekben a gyülekezetekben eleven értékek. Az egyik jelleg­zetes szokás az, hogy az úrvacsoraosztást megelőző vasárnapon, isten- tisztelet után az egész gyülekezet együttmarad „kátévizsgára’', amelynek feladata, hogy a lelkész meggyőződjék a felől, hogy az Űr szent, vacsorája felőli kellő ismeret nélkül senki nem fog a szentséghez járulni. Egy szemmellátható fogyatkozása van ezen irányzatnak, s ez az, hegy a tiadícionális formákhoz való ragaszkodás miatt az egyházi munka modern formái (ifjúsági munka, egyesületi élet) teljesen h’ány- zanak. Tény azonban, hogy ezt nagyrészt pótolja az a kegyességi élet, amely a családokban folyik. Ennek bizonysága az is, hogy a tiszta lutheri tanítás a lehető legteljesebb mértékben közkincse az egész gyülekezetnek. Az evangélikus testvéregyházak iránti érdeklődés is itt található meg legjellemzőbben. Múlt századi ébredés eredménye a mai svéd egyházban található „Evangeliska Fosterlandstiftelsen”, amely Rosenius Károly Olof ne­véhez fűződő ébredés hagyományait őrzi. Az egyházi hagyományoktól szabadabban működő vallásos egyesület képét mutatja. Ifjúsági mun­kája és missziói felelősségérzete példaadó. Az egyházon belül alkot történt a további és későbbi belmissziói munkák alapjainak lefektetése. Nagy szerepet, játszott gyülekezeteinkben a házi áhítatok, családi bibliaórák tar­tása. Igen áldásosak és bensőségesek voltak ezek. Ezeken az alkalmakon is­merte meg a pásztor az ő nyáját és a nyáj is a* pásztorát. Itt kerültek egy­mással abba a bensőséges testvéri kap­csolatba, amely a további munkának, nagyobb erőfeszítéseknek, áldozatok­nak alapja lett. Házi áhítataink még ma is egyes kisebb helyeken megvannak. Időnként a nagyobb gyülekezetekben is felújítjuk azokat, helyüket azonban a nagyobb gyülekezetekben (Borbánya, Kálmánháza, Nyírszöllős, László-tanya, Vadas) az iskolai bibliaórák foglalták el. Ezek is áldásosak és kedvesek, de már nem annyira családiasak és ben­sőségesek. A családi áhítatoknál a ven­déglátó család mindig szent kötelessé­gének érezte a hívek összetoborzását, s bizony sokszor szűknek es kicsinynek bizonyultak a tanyai házak. Ezért tér­tünk az iskolai bibliaórák tartására át, bár ezzel fel kellett áldoznunk az ott­honnak Jcedves melegét s az egyes családok szent felelősségét. Házi áhíta­tainkat elmélyítették és kiszélesítették azok a gyülekezeti napok, amelyeknek emléke éveken keresztül végig kíséri a szíveket. Még ma is csillogó szemekkel emlegetik azt a gyülekezeti napot, amelyen a templomépítések elhatáro­zása és az első megajánlások jegyzése történt, de meleg szeretettel gondolnak közösségeket, amelyekben kétségtelenül gazdag evangéliumi élet lüktet. Ily módon azonban egyazon gyülekezet területén két úrvacsorái kö­zösség is lehet. Az egyházhoz való kapcsolata igen ingadozó. Az általam ismert gyülekezetekben a gyülekezet legjobb híveti közé tartoznak, bár többen rámutatnak arra, hogy ez csupán a vezetőiktől függ, akik ugyanis a svéd egyház lelkészei. Az egyesület azonban prédikátorokat, laikus gyülekezeti munkásokat is képez ki s ahol ezek kezébe kerül az egyesület tagjainak irányítása (pl. Észak-Svédországban), ott gyak­ran mutatkozik feszültség a „hivatalos” egyházzal szemben. A múlt világháború szociális forrongása, egyházellenessége között indult meg egy, az egyház iránti romantikus szeretetből .táplálkozó, ifjú-egyház.mak nevezett mozgalom, amelynek élén teológiai profesz- szorok, püspökök és lelkészek állottak s „amely csakhamar elterjedt egyetemista és pedagógus körökben. Főleg komoly kultúrális munkája (népfőiskola), valamint egyházi munkások kiképzése és önkéntes muh- kaerőkként a gyülekezet szolgálatába állítása biztosít fontos szerepet az egyház életében. Munkájának középpontja a Sigtuna-ban levő hatal­mas belmissziói intézmény.* A legújabb mozgalom Giertz Bo lelkész nevéhez fűződik. A szó legszorosabb értelmében vett egyházi ébredésnek nevezhetnénk. Fel­eleveníti igyekszik ugyanis mindent, ami a múlt ébredéseiben mara­dandó értéknek bizonyult a kegyességi életben. E mellett pedig az egyházhoz való legbensőbb kapcsolat jellemzi. Belülről akarja meg­újítani az egyház életét a híveknek az ige, és szentségek állandó használatához való elvezetése által. Erre a célra felhasználja az egye­temes keresztyén egyház kegyességi életének, s főleg egyházi életének minden gazdagságát (úrvacsora ismét a központban, házi áhítat, litur­gikus imaóra, gyónás, ez egyház tanítói munkássága igehirdetésben és * y. ö. • Keresztyén Igazság, 1942. évf. okt. számát. 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom