Evangélikus Élet, 1941 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1941-01-11 / 2. szám
— Most te engedd meg, hogy közbevágjak. Mit értesz te tulajdonképpen az ,,Egyház”-on? — Természetesen a hivatalos Egyházat. — így most már rögtön jobban értlek. Látod, itt van a fő nézet- eltérésünk. Mi az a „hivatalos Egyház”, amitől te olyan függetlenül tudsz beszélni? — A papok, meg a többiek, akik minket képviselnek. — Hol képviselnek ezek titeket? Isten, vagy az emberek előtt? Lehet a keresztyéneket képviselni? Látod, így gondolkozik nagyon sok „keresztyén”. Szerintük van egy „hivatalos Egyház”, ez felelős a ke- reszyténségnek a világban való szerepléséért, ők maguk pedig élvezik a hivatalos Egyház ügyes helytállásánák gyümölcseit. Csakhogy mi- nálunk nincsen ilyen felelős „klérus” és mellette felelőtlen ,,laikus” tömeg, hanem azt valljuk, hogy a keresztyénség minden tagja hivatva van arra, hogy egész életével, magatartásával, cselekvő hitével vegyen részt a keresztyénség világmissziójában. — Na, most én fogtalak meg! Szóval mégis van a keresztyénség- nek világmissziója?! — Persze, hogy van. A keresztyénség Isten követségében jár a földön, s az Egyház arra való, hogy benne az emberek megbánják a bűneiket s megtalálják az ő bűnbocsátó Istenüket, akivel csudálatos életben együtt élhetnek élvezve az Ige, a szentségek, az imádság, a hívő közösség áldásait, s akitől végül üdvösséget nyerhetnek. — Ez világmisszió? Mi köze ehhez a világnak? Mi haszna van a világnak, ha én, vagy te megbánjuk a bűneinket, bibliát olvasunk, olyan misztériumokban veszünk részt, mint az úrvacsora, imádkozunk, templomba járunk? Ettől még senkinek sem'lesz kenyere, nem lesz vége a háborúnak, s nem múlik a világválság. — Az Egyház világmissziója nem arra van, hogy benne a világ megtalálja a hasznát, hanem arra, hogy benne Isten dicsősége növekedjék. — Mit ér nekünk Isten dicsősége, ha közben a világ tönkre megy? Az Egyház sikere az lenne, s azt hiszem, az lenne Isten dicsősége is, ha az Egyház el tudná végezni a világ újjáépítését, vagy legalább is hozzá tudna ahhoz járulni. — De honnan tudod te, hogy Isten újjá akarja építeni ezt a világot, mondjuk éppen a keresztyén nyugaton? Hátha a mostani háborúk, nyomorúságok, mind azok a bizonyos apokaliptikus „jelek”, amikről Krisztus beszélt, s amik után jön a vég, ami mindnyájunk vége? — De hát mire való akkor az Egyház? Hogy örüljön a világ romlásán? — Nem. De örüljön a maga megmentetésén. Arra való, hogy „mindvégig állhatatosan megtartsa”, aki hisz a hitben, hogy egy is el ne essen, mindvégig kitartson és üdvözöljön mindenki, aki csak meghallja egy korhadó világ pusztító zajában Isten hozzá szóló hívását. — Jó. De ha mégis tervbe vette Isten a mi keresztyén nyugati világunk újjáépítését, mi akkor az Egyház feladata? — Kérdésben a felelet. Ha Isten ezt a világot fel akarja építeni, akkor a keresztyének lesznek az építő kövek ebben az új világban. Órájuk fog épülni az új élet. — Jelenleg pedig az Egyház tétlenül nézi a világválság lavinájának zúdulását? — Az Egyház imádkozva nézi a bűn kérlelhetetlen logikájú pusztítását. Maga nem avatkozik bele a világkataklizmába, mert nem tud és nem kell neki fellépni, mint egy pártnak, szervezetnek, vagy világhatalomnak. Az Egyház nem tétlen, de azt cselekszi, hogy az ő eredeti munkaeszközével, az Igével igyekszik megtartani az embereket az Isten tervei számára. — És mit csináljak, mondjuk én, személyes keresztyén ember az én keresztyénségemmel? Tegyem félre, jobb időkre? — Nem. Te vigyázzál és imádkozzál, hogy kísértésbe ne essél, légy engedelmes tűrője a büntető Istennek, aki most a bűn következményeiben beszél a világhoz, ne akard megváltani a világot, csak engedd magadat megváltani s ez a „passzivitás” lesz a te „aktivitásod”. Csak ez a hit tud olyat cselekedni, amire szüksége van a világnak. Dezséry László. FILMKRITIKA Árvíz Indiában J. Bicmíield híres regényének film- változata nem mondható sikerült alkotásnak, mert nem tudja megfogni és mindvégig lebilincselve tartani a nézőt. A regény igen nagy gondolatokkal birkózik: Anglia megújhodásával. Ranchipaur-ban, India egyik maharadzsájának székhelyén találkozik össze Anglia társadalmának keresztmetszete. Az iszákos lord, aki művész, festő és gentleman, a hiszterika lady, aki mindenkit el szeretne csábítani; a lady gazdag férje, akit csak a lovak érdekelnek igazában; az előkelőség után futó amerikai misz- szionárius-feleség s annak színpad után epekedő s merész lépésektől sem visz- szariadó csitrilánya; az egyszerű, derék missziói tanító, meg a felesége és a modem India a csendes maharadzsával, cigarettázó és nagy tervekkel teli kemény maharánival és Saíti-xal, az előkelő kaszLból származó, fiatal indiai orvossal. Tipikus, fülledt és romlott flört- keveréknek indul az egész, amikor megindul az árvíz és elsodor, tönkretesz mindent. A gazdag lordfériet éppúgy, mint az öreg maharadzsát. Az újjáépítés munkája pedig egészen átformálja a szereplőket. A hiszterika lady pestisese- ket ápol, csak hogy az orvos közelében lehessen. Az iszákos lord és az amerikai csitri keményen szerveznek, a misz- szionáriusék mentenek és nevelnek. A jövő rózsaszín hajnalára azonban tragikus árnyat von, hogy az utód nélkül maiadt maharadzsa trónjára a modern Indiát képviselő orvosnak kell fellépnie s emiatt a szerelmes ápolónővé nemesedett ladynak el kell szakadnia tőle. Egy vigyázatlanul, pestissel fertőzött pohárból ivott korty oldja meg a nehéz kérdést. A lady meghal, az orvos indul a trón felé, az iszákosságból és sznobságból gyógyult lord pedig családot alapít a „nagy élet" ábrándjaiból gyógyult csitrivel. Anglia megújhodása a tét. De ez a megújhodás nem bévülről, hanem kívülről támadt, nem annyira előidéző, mmt kényszerítő okokra épül. így nem bír felgyújtani, meggyőzni és lelkesíteni. Ha Anglia csak úgy fogja fel a maga dolgát, hogy a „külső szerencsétlenség", mondjuk „a háború vak, romboló árvize" megújhodásra kényszeríti, akkor nagyon messze jár az igazi megújhodás erőforrásaitól s még messzebb attól, hogy mi mindnyájan, akiket szintén érintene a megújhodott Anglia élete itt Európában, bízni merjünk ebben az úju- lásban . . . Rövid véleményünk az egészről: sok árvíz, sok Anglia, sok angolamerikai barátság, de kevés India. Pedig India valóban érdekelt volna bennünket ... A. B. Kinevezések. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter dr. Bánkúti Dezsőt, a Deáktéri leánygimnázium igazgatóját, az Országos Evangélikus Tanáregyesület elnökét tanügyi főtanácsossá nevezte ki. A főigazgatók státusában dr. Simon László, a hatvani állami gimnázium igazgatója a szombathelyi tankerület fő- igazgatója lett. Dr. Hittrich József budapesti állami gimnáziumi tanár igazgatói címet, dr. Lux Gyula tanügyi főtanácsosi címet kapott. 7
