Pákh Károly: Az Iglói Ág. H. Ev. Főgymnasium története (Igló, 1896)

A helybeli tanári és tan. özvegyi segélyalap alapítása

ságnak tagjai ezek voltak: MÜNNICH ADOLF (1868 szept. 26-ik óta) első, SCHOLTZ GUSZTÁV másod iskolafelügyelő, GLÓS JÁNOS egyházi felügyelő, FÁBRY JÁNOS lelkész, SZONTAGH EDE, KLEIN JÁNOS SÁMUEL. PÁKH LAJOS, LANGSFELD EDE, ÚJLAKI JENŐ, JANTNER BERNÁT, továbbá a tanárok és tanitók. Jegyzője Ρ AVER JENŐ tanár volt. Az nj egyházi rendezet életbeléptetése előtt lépett le isk. felügyelői állásáról SZONTAGH EDE, ki 27 éven át (1841—52-ig mint második, 1852—68-ig mint első isk. felügyelő) nagy érdeklődéssel és a tiszakerületi Szontaghoknál hagyományos protestáns buzgósággal vezette a helybeli iskolák ügyeit, (f 1882. apr. 29.) Egy évi igazgatói működése után dr. Tavasi Eajos a hivataltól felmentését kérte, s egyszersmind indítványozta, hogy az utána választandó igazgatónak heti tanórái legalább is 3—4 órával kevesbíthessenek. A presbyterium most már a tanári testület hozzájárulásával a következő 3 évre ismét PÁKH KÁROLY tanárt választá igazgatóul. Az uj tanév változott szervezetben találta a gymnasiumot, mert az egyházi közgyűlés az isk. bizottság indítványára 1868-ik augusztus havában az alreáltanodai tanfolyamot a négy alsó osztályban megszüntette, miután több évi tapasztalás azt bizonyította, hogy az iglói alreáltanulók átlépése más reáliskolákba rendesen csak a végzett osztálynak ismétlése mellett történhetett. Az egyház anyagi ereje nem volt elegendő arra, hogy mindkét intézetet oly mérvben gyámolithassa, a mint azt az előrehaladott kor szelleme megkívánta volna. Nehezité alreáltanodánkban a haladást még az a körülmény is, hogy abba rendszerint a leggyengébb tehetségű növendékek léptek, kikkel az illető tanárok legjobb törekvésük mellett sem mutathattak valami örvendetesb eredményt. Az alreáliskola tehát tulajdouképen csak tengődött, s nem bírt sem a helybeli, sem a vidéki közönségnél nagyobb hódítást tenni. A gyenge alreáliskola megszűnése által egyébiránt a főgymnasium csak erősbült, minthogy az ott működött tanerőket is egészen a gymnasium számára lehetett felhasználni. Különben ezen intézkedésekből világosan kitűnt az is, hogy a fentartó egyház tagjai nagyobb súlyt fektetnek a gymnasiumi képzésre s ezt akarják minden erejökből támogatni; a gymnasiumokat azért tekintették elsőrendű culturalis tényezőknek, mivel a gymnasiumi tanulók sorából kerülnek ki idővel a polgári és egyházi ügyek vezetői és kezelői, s ezeknek értelmi erejétől és