Evangélikus Élet, 2014. január-június (79. évfolyam, 1-26. szám)

2014-02-02 / 5. szám

Evangélikus Élet »PRESBITERI« 2014. február 2. » 13 »EGY VÉRBŐL VAGYUNK, TE MEG ÉN« Véletlenek nincsenek, csak isteni gondviselés Beszélgetés Krász Lőrincné Krémer Margit amatőr családfakutatóval p- Úgy kezdte az általános iskolát, hogy egy szót sem tudott magyarul. Családja szor­galmas volt a munkában és hite gyakor­lásában, így igen erős identitást kapott, azt sohasem kellett sem felfedeznie, sem ke­resnie. Őseit annál inkább. Persze ez sem volt kényszer. Krász Lőrincné Krémer Margit most úgy érzi, mindig a Jóisten te­relgette arrafelé, hogy meglelje azt a há­zat, ahonnan ősapja az 1700-as évek ele­jén Magyarországra indult.- A családfakutatók kész nyomozók lehetnek.- Ebben sok igazság van. Én inkább amolyan gyűjtögetőnek mondanám magam - emléke­ket, emléktárgyakat és barátokat gyűjtök. Szü­lőfalumban, Kismányokon számosán éltünk egy fedél alatt. Dédszüleim sokat meséltek a csa­ládról, az életükről, szokásaikról. Mivel mese­szerű volt, amit mondtak, hát persze, hogy ér­dekelt, de igazán nem gondolkodtam a mon­dottakon, több mindent meg sem jegyeztem. Hiába, kisgyerek voltam akkoriban. Aztán ahogy nőttem, úgy kezdett egyre in­kább foglalkoztatni a múlt. Akkor már dédiké­­ék nem éltek, a kismányoki szokásokról a szomszéd néni mesélt tovább. Hihetetlen me­móriája volt Kratz Györgyné Heinemann Mar­git néninek. Pontosan tudta, hogy melyik es­küvőn milyen igét mondott a pap. Az evangé­likus lelkésznél szolgált, aki jegyzetelt, króni­kát vagy ha úgy jobban tetszik: naplót vezetett a mindennapi eseményekről. S hát be kell vallani, Heinemann néni lopva rendszeresen be­­le-belenézett ezekbe az irományokba, s amit egyszer elolvasott, azt többé nem felejtette el.- Később forrásként hozzá fordult, amikor a kismányoki lagzis és keresztelői szokásokat kutatta és dolgozta fel?- Igen, ő mesélte el nekem többek között azt, miként választották ki a keresztszülőket, azok­nak mi volt a dolguk, kik tarthatták a csecse­mőt keresztvíz alá, milyen mulatsággal zárták a keresztelő napját. Igazi kincsestár volt ő ne­kem - kilencvenhárom évet élt meg teljes szel­lemi frissességben.- Kismányok pici falu, a Tolna megyei Völgység gyöngyszeme. Pár tucat gyermekének tartottakfenn iskolát?- Alsó tagozat működött az én időmben. A felsőbb osztályokat már a szomszédos telepü­lésen, Nagymányokon végeztem. Templomba jártunk vissza szülőfalumba gyalog, a hegyen át. Persze csak nekem tűnt a domb hegynek, de hát egy tízéves gyereknek minden nagy.- És minden idegen, még a magyar nyelv is.- Igen. A korosztályomból többen kezdtük úgy az iskolát, hogy nem beszéltünk magyarul. Érdekes volt a módszer, ahogy mégis haladni tudtunk tanulmányainkban: végigültük délelőtt az órákat, figyelmesen hallgattunk, aztán dél­után a tanító elmondta nekünk németül is, hogy mit magyarázott magyarul. Nem volt ez olyan hosszú procedúra, pár hónap múlva már elég szépen beszéltük a magyar nyelvet. Szüleimmel tízéves koromban, 1959. szeptember 10-én át­költöztünk Nagymányokra.- Az iskoláit kijárva hogy alakult az élete?- Pedagógus lettem, az emlékek mellett gyerekeket gyűjtöttem magam köré. Meg egy férjet is. Férjem katolikus, ezért katolikus es­küvőnk volt. A hivatásom miatt nem látogat­hattuk a templomot, hitünket a család közös­ségében éltük meg. Egy fiunk és egy lányunk született, háromszoros nagyszülők vagyunk. Nelliék két gyermekükkel pár évvel ezelőtt Wer­­nauban telepedtek le. Béla fiunk a közelünk­ben él családjával.- Hitük gyakorlásában a nyolcvanas-kilenc­venes évek fordulója változást hozott.- Igen, akkortól újból nyíltan vállalhattuk hitünket. Olyan áldás ért bennünket, hogy 1994 áprilisától Nagymányokon is járhatunk evangélikus templomba. Felépültéig a szülő­falumba mentünk vissza minden héten leg­alább egyszer.-A gyülekezetben különféle tisztségeket visel.- A kezdetektől pénztárosként szolgálok, második ciklusomat töltöm mint presbiter, s úgy általában mindenes vagyok.- Időközben nyugdíjba vonult. Azt mondják, egy nyugdíjasnak sosincs annyi ideje, mint egy aktív dolgozónak. Hihető, ha tudjuk, Ön mi mindennelfoglalkozik: népszokásokat gyűjt és dolgoz fel, tolmácsol, ha szükséges, testvérváro­si kapcsolatokat ápol, egyházi feladatokat lát el, hagyományőrző egyesület aktív tagja, anya, nagymama, feleség. Ebbe miképp fér bele még a családfakutatás is?- Olykor magam sem tudom. Úgy kezdő­dött, hogy egy nap felhívott a férjem kereszt­anyukájának a veje Budapestről, hogy Szekszár­­don van dolga, lehozná a keresztmamát, gar­díroznám-e. Természetesen vállaltam; azt is, hogy meglátogatom azt a rendezvényt, amelyre ők a megyeszékhelyre érkeznek. Ez pedig nem volt más, mint a Magyarországi Németek Családfakutató Egyesületének - Arbeitskreis ungarndeutscher Familienforscher, AKuFF, amelynek a vő, dr. Hunyady László is tagja volt - soros rendezvénye. Dr. Tóttős Gábor magá­val ragadó előadása szintén hozzájárult ahhoz, hogy a régóta érlelődő tervből valóság legyen: beléptem az egyesületbe. Ennek hat éve. S kö­zel ennyi ideje vagyok a Magyar Családtörté­net-kutató Egyesületnek is a tagja. Egyik kolléganőmet módfelett érdekelte a té­ma, ezért elhívtam Hadilfalvi Istvánné Mányo­­ki Elzát, hogy keressük együtt az őseinket. Na­gyon jó, hogy nem egyedül járom az országot. Az egyesületek által szervezett programokon általában ott vagyunk, négy-öt van egy évben, s ilyen módon és apropóból az ország minden szegletébe eljutunk.- Tartalmas hat év lehetett, hisz végül meg­találta azt, amit keresett: az őseit.- Amit most elmesélek, az még a magam számára is alig fölfogható; olyan szépen kerül­tek helyükre a mozaikdarabkák, hogy hiszem, ezt csakis a Jóisten rendezhette így. Kutatgat­­tam-kutatgattam, de nem mentem sokra. Az egyesületi gyűléseken láttam, hogy mindenki hosszú slejfnivel rohangál fel-alá, nekem meg csak egy kis papírdarabka volt a kezemben. Édesapám mesélte, hogy nagyapja és két bátyja Izménybe jártak búcsúba, ahova aztán a két báty nősült. Talán érdemes lenne ott is ke­resgélni. Megfogadtam a tanácsát, s lön: a test­vérek nyomán megtaláltam az egész famíliát. A családtörténet-kutatóknak hozzávetőlege­sen hatszázötven kötetes könyvtáruk van, olyan könyvekkel, amelyekkel máshol nem találkozhatunk. Itt akadt a kezembe dr. Mül­ler György izményi származású történész Iz­­ményről készült családkönyve. Ebben leltem meg az őseimet a 17. századig.- Sokszor nem kis meglepetésekkel szembe­sülve.- Valóban. Bár nekem talán más a kedves a történetünkben, mint a kívülállónak. A krono­lógiában haladva az 1700-as évekhez érve rábuk­kantam egy ősmamára, aki Dwight D. Eisen­hower amerikai elnöknek is az ősanyukája volt. Persze, akkoriban Eisenhauernek írták a nevü­ket. Elisabeth Eisenhauer 1696. október 19-én született, hat testvére közül négy pár napos vagy hónapos korában elhunyt. Édesanyjuk Apollo­nia Rausch, Hans Fleck özvegye, édesapjuk a szintén megözvegyült Hans Jörg Eisenhauer volt, az ő születési dátuma is ismert: 1652. április 22. Házasságkötésük ideje pedig 1694- november 20. Nekem nem ez volt a legmegrázóbb élmé­nyem, mindenesetre nagyon érdekes és akár to­vábbgondolható ez a kis életdarabka.- A saját ága érthetően közelebb áll a szí­véhez.- Természetesen. Szép pillanat volt, amikor a házassági anyakönyvi kivonat másolatát a ke­zembe vehettem. Már csak azért is, mert ahogy említettem, minden meseszerű volt. Amikor tudtam már, hogy kik voltak az ősök, és honnan származunk, jött a nagy kérdés, hogy merre keressem Németországban Ober Gersp­­renzet. Tűnődésem idején fogadtunk vendége­ket Reichelsheimból, Nagymányok testvérvá­rosából. Velük is megosztottam örömömet és tanácstalanságomat. Erre szinte felkiáltottak, hogy hisz Ober Gersprenz - és Unter Gersp­renz - Reichelsheim része lett az idők folyamán, talán ezért nem bukkantam a nyomára. Mi ez, ha nem a Jóisten keze? Innen már felgyorsultak az események. Kedves barátaink felajánlották, hogy a helyi le­véltárból elküldik a házassági anyakönyvi kivo­natok másolatát, ha megtalálják a családot. Pár hét múlva izgatottan nyitottam ki a borítékot, és meghatódva olvastam, hogy Hans Krämer özvegye, Margaretha Nagel - született 1664- üj ben - házasságot kötött Philipp Krämer fiával, Anthonius Krämerrel, vagyis elhunyt férje testvérével 1691. március 5-én. A frigyet nyolc gyermekkel áldotta meg az Úr. Barbarát nyolc * évesen szólította magához; a többiek: Johann = Philipp, Conrad, Margaretha Elis, Apollonia, “ Johann Peter, Anna Catharina és Johann LU z Adam valószínűleg megérték a felnőttkort. Johann Philipp biztosan, mert ő lett az édesapám közvetlen felmenője, s aki az anya­könyv szerint Magyarországra távozott. Mucs­­fán telepedtek le, innen az 1740-es években köl­töztek át Kismányokra. Nem tudom, hogy miért pont a legidősebb fiú -1692. április 20- án született - kelt útra. Általában ők azok, akik öröklik a földet, egyéb gazdaságot, ingóságot, akik szülőhelyükön maradnak. Nagyon izgal­mas és rejtélyes Johann Philipp története.- Végül a valóságban is megpillanthatta az ősei házát.- Nemcsak az anyakönyvi kivonatot kaptam meg barátainktól, hanem egy üzenetet is: áll még az őseim háza, és szeretettel várnak, néz­zem meg magam is. Csodálatos érzés volt meg­tekinteni az otthont, ahol négyszáz évvel ezelőtt világra jött idősebb Philipp Krämer, s talán az ő elődei is. Azt az érzést pedig le sem tudom írni, ami elöntött, amikor beléptem abba a templomba, amelyben Johann Philipp és Ka­tharina kimondta az igent. Még a padlózat mo­zaikjai is eredetiek. Könnyes szemmel imádkoz­tam, és mondtam köszönetét ezért a hatéves utazásért, amelyet lélekben és a valóságban is megtettem.- Gyermekei, unokái közül van, aki érdeklő­dik a múlt, a család múltja iránt?- Mindenki örömmel vette kutatásaim ered­ményét. Tizenhat éves Martin unokám aktívan is segített - amihez számítógép használata kel­lett, abban ő volt a mester. Talán-talán részben ennek is tulajdonítható, hogy történész szeret­ne lenni. Gerda, aki egy évvel idősebb öccsénél, szíve szerint az újságírást választaná hivatásá­ul, de még nem tudjuk, mit hoz a jövő.- Pál apostolt idézve: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam..!’ Most már talán nyugodtan hátradőlhet, eggyel kevesebb feladata van.- Nem egészen. Továbbra is járjuk Elzával és az erre a szép elfoglaltságra nemrégiben rá­kapó nyolcvanöt éves Koller Henrikné, Mári né­nivel a családfakutatók rendezvényeit. Leg­utóbb, október 19-én Szakadáton voltunk, ahol Krémer György, a Tolna Megyei Német Ki­sebbségi Önkormányzatok Szövetségének tit­kára tartott nagyon érdekes előadást. No és be­lefogtunk egy újabb családfa felkutatásába - fér­jem őseit keressük. Isten segítségével meg is fogjuk találni őket! ■ V. Gänszler Beáta KIEGÉSZÍTÉS -BŐVÜLT A KÉPZÉSI LEHETŐSÉG! Hitoktatók képzése az EHE-n Az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) a 2014/15-ös tanévben többféle képzést indít hitoktatói oklevelek megszerzésére. 1. Katekéta -lelkipásztori munkatárs alapszak (BA) Képzési idő: 6 félév • Megszerzendő kre­­ditek száma: 180 • A képzés Budapesten, nappali és levelező tagozaton folyik. A képzés célja olyan felkészült gyüleke­zeti hitoktatók, illetve lelkészi munkatár­sak képzése, akik gyülekezeti lelkész vagy hittanár felügyelete mellett önálló hitokta­tói szolgálatot láthatnak el, illetve segíthe­tik a lelkész adminisztratív, lelkigondozói, gyülekezetépítési munkáját. 2. Hittanár-nevelőtanár mesterszak (MA) Képzési idő: 5 félév • Megszerzendő kredi­­tek száma: 150 • A képzés nappali tagoza­ton, az EHE és az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem Pedagógiai és Pszichológi­ai Karának (ELTE PPK) közös képzése ke­retében Budapesten történik. A mesterképzés azoknak nyújt továbbta­nulási lehetőséget, akik katekéta - lelkipász­tori munkatárs vagy kántor alapszakon vé­geztek, továbbá akik rendelkeznek főiskolai hittanári oklevéllel, egyetemi szintű teológus­lelkész oklevéllel vagy valamilyen más, egye­temi szintű vagy BA végzettséggel. A jelentkezésnél feltétel nélkül elfogadott a katekéta - lelkipásztori munkatárs BA ok­levél. A jelentkezéshez feltétellel elfogadott ok­levelek a következők: ♦ Teológus-lelkész egyetemi oklevéllel, főiskolai szintű hittanár/hitoktató oklevél­lel és kántor BA oklevéllel rendelkezőknél előfeltétel 10 kreditnyi pedagógiai-pszicho­lógiai modul elvégzése, amelyet szükség esetén az ELTE PPK biztosít. ♦ Más alapszakokról való jelentkezés ese­tén a belépés feltétele legalább 50 kredit megszerzése az alábbi ismeretkörökből: ala­pozó rendszeres teológiai és/vagy filozófi­ai ismeretek, történeti teológiai ismeretek, biblikus teológiai ismeretek, gyakorlati teológiai ismeretek. 3. Osztatlan, egyszakos hittanár-nevelőtanár képzés Képzési idő: 10 félév ♦ Megszerzendő kre­­ditek száma: 300 ♦ A képzés az EHE-n, nap­pali tagozaton folyik önmagában, más ta­nári szakpártaggal való párosítás nélkül. 4. Osztatlan, közismereti szakpártaggal párosított hittanár-nevelőtanár képzés Képzési idő: 10 félév ♦ Megszerzendő kre­­ditek száma: 300 • A képzés nappali tago­zaton, az EHE és az ELTE közös képzése keretében Budapesten folyik az alábbi szakpárokkal párosítva: ♦ angol nyelv és kultúra tanára ♦ biológia­­tanár (egészségtan) ♦ ének-zene tanár ♦ fi­zikatanár ♦ földrajztanár ♦ francia nyelv és kultúra tanára ♦ informatikatanár ♦ kémia­tanár ♦ latin nyelv és kultúra tanára ♦ ma­gyartanár ♦ matematikatanár ♦ német és nemzetiségi német nyelv és kultúra tanára ♦ német nyelv és kultúra tanára ♦ természet­ismeret-környezettan tanár ♦ történelemta­nár és állampolgári ismeretek tanára További információk az EHE honlapján (te­­ol.lutheran.hu) találhatók. Az 1. és 2. esetben a mellékletekkel ellátott, kitöltött saját jelentkezési lapnak, valamint a piros postautalványon feladott 4000 Ft felvé­teli eljárási díjnak február 15-ig kell az EHE Rektori Hivatalába beérkeznie (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.; telefon: 469-1051, fax: 363- 7454, mobil: 20/824-9263). A 3. és 4. esetben azonban a jelentkezés a központi felvételi eljáráson keresztül tör­ténik, tehát a központi jelentkezési lapot kell az Oktatási Hivatal részére elküldeni (1380 Budapest, Pf. 1190), szintén február 15-ig. « V X

Next

/
Oldalképek
Tartalom