Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-06 / 1. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. január 6. *■ 3 Bajor püspök egyházunkban Bajor evangélikus egyházi delegáció járt hazánkban december 19. és 21. között. A küldöttségnek tagja volt dr. Heinrich Bedford-Strohm, a bajor tartományi evangélikus egyház püspöke (képünkön koszorúval a kezében), illetve Michael Martin egyházfőtanácsos és Ulrich Zenker egyháztanácsos is. A vendégek többek között az oktatás és a diakónia kérdéseiről, valamint a további együttműködésről tárgyaltak egyházunk vezetőivel, és felkeresték a Deák téri gimnáziumot is. Bedford- Strohm püspök december 19-én délután az Evangélikus Hittudományi Egyetem szimpóziumán tartott előadást a nyilvános teológia témájáról, másnap pedig a Parlamentben Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével folytatott megbeszélést. ■ Adámi Mária felvétele Józsefvárosi előkarácsony Előkarácsonyi koncertet adott december 23-án a józsefvárosi evangélikus templomban a Boyzless Voice kamara-énekegyüttes. Az egyházunk női missziói szolgálata és a KÖSZI (Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért) által meghirdetett alkalmon az elhangzott gospelek, szvingdalok mintegy keretet adtak Szeverényi János igehirdetésének. Az országos missziói lelkész Zakariás történetét idézte fel a templomot megtöltő népes hallgatóság előtt. ■ Szilvási Zsófia felvétele Emléktábla Brocskó Lajos tiszteletére ► Az Országos Protestáns Árvaház egykori igazgatójának, Brocskó Lajosnak a tiszteletére avattak emléktáblát december 18-án a Magyarországi Evangélikus Egyház Budapesti Kollégiuma karácsonyi ünnepségének keretében. Az emléktáblát Lestyán-Goda János szobrász, a képzőművészeti egyetem tanára - aki nem mellesleg a Városligeti fasorban található Reformációi emlékpark tervezője is - készítette, és a Brocskó Lajos Közhasznú Alapítvány állította. Brocskó Lajos (1851-1932) ötvennyolc éven át, 1874-től 1932-ig volt az árvaház vezetője. A főváros legrégebbi felekezeti alapítású árvaházából több mint kétezer árvát indított el gondosan előkészített életútra. Úttörő volt a koedukáció, a technikatanítás (szlöjd), az életkezdésig tartó folyamatos nevelés terén. Munkásságát életében is elismerték: királyi tanácsos, a Magyar Érdemrend és a Ferenc József Lovagrend tulajdonosa volt. Egész életében puritán módon élt családjával. Az egykori Országos Protestáns Árvaház épületében ma a budapesti evangélikus kollégium működik. Az emléktábla-avatón az itt lakó diákok műsorral szolgáltak, Fabiny Tamás püspök pedig áhítatot tartott. ■ Kiss Tamás felvétele Józan helyzetfelmérésre van szükség Beszélgetés Adorjáni Dezső Zoltánnal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspökével- Átlépve az óév küszöbét az ember összegez, és értékeli a maga mögött hagyott utat. 2012 élményekben és eredményekben gazdag évnek bizonyult az egyházi munka tekintetében. Visszatekintve az elmúlt évre azonban sokkal „izgalmasabbak’’a közélet és a politikai élet történései, melyek erős hatással voltak mind egyházunk, mind pedig az erdélyi magyar nemzetközösség életére. Hol és mivel kezdődött az egyházunkat és közéletünket befolyásoló történések sorozata?- A történet május 7-én kezdődött, amikor kormányváltás következett be Romániában. A jobboldali, Mihai Rázván Ungureanu miniszterelnök vezette kormány április 27-én megbukott, és május 7-én az államelnök, Traian Básescu Victor Pontát, a baloldali Szociálliberális Szövetség (USL) elnökét bízta meg kormányalakítással. Ezzel a tavaszi kormányváltással úgynevezett „balliberális” fordulat következett be az országban. De csak úgynevezett fordulat, mert a romániai pártok ideológiai és politikai alapja teljesen képlékeny és kérdéses, az időjárási viszonyokhoz hasonlóan roppant változékony. A kormányzással megbízott Szociálliberális Uniót olyan pártok és platformok alkotják, melyek között eredetileg fényévnyi ideológiai távolságok vannak. Fő a hazafias érdekszövetség, megfér itt konzervatív, szocialista, liberális, keresztyén, fajvédő, jogvédő, mert a fő szempont a hatalom. A kormányváltással nemcsak politikai, hanem radikális szemlélet- és irányváltás is bekövetkezett. Ez pedig sajnos negatív hatással volt a kisebbségi egyházakra, közöttük a magyar történelmi egyházakra, így egyházunkra is, hiszen számos folyamatban levő tervünket felszámolta, meghiúsította. Az első megrázkódtatásban rögtön a kormányváltás után részünk lehetett. Történelmi, műemlék templomaink restaurálása érdekében évek óta folyamatosan pályáztunk. Egy ilyen pályázatnak a megírása körülményes és költséges, rengeteg erőt, energiát, szaktudást igényel. A kormányváltást követően azonban sajátos módon tudatták velünk, hogy az elfogadott és jó úton járó pályázatainkra nem lesz támogatási keret, ugyanis ilyen „dolgokra” mint a kisebbségi egyházak templomainak restaurálása, bizonnyal nem lesz pénz. Úgy tűnik, Romániában is listázás indult, csakhogy fordított előjellel, azaz mi nem felkerültünk a listára, hanem lekerültünk róla. Ezzel meghiúsult az 1160-ban épült halmágyi templomunknak és a központi, kolozsvári barokk templomunknak a restaurálása, illetve számos történelmi épületünk restaurálásának elfogadott terve. Lekerültünk a listáról, és ez nagyon érzékenyen fogja érinteni egyházunk, gyülekezeteink további munkáját, hiszen nagyon értékes ingatlanokról van szó, amelyek sürgős beavatkozást igényelnek. Az év másik fájdalmas eseménye volt a restitúciós botrány. Nagyon nehezen, döcögősen halad Romániában az egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása, magának a kártérítésnek az egész folyamata. Jelenleg úgy néz ki, hogy ez a folyamat megrekedt, Csipkerózsika-álmát fogja aludni, ameddig meg nem érkezik a királyfi, hogy felébressze. Attól félek, hogy erre évtizedeket kell majd várni, mert szintén ennek a neodemokratikus politikai tendenciának a következményeként furcsa és fonák listázás zajlik: a magyar nemzetközösség, egyházak visszakapott ingatlanainak listára vétele, amelyeket csavaros jogi úton szeretnének visszaállamosítani. Erre nagyon szomorú precedens a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Református Kollégium esete. Egy harmadik nagyon komoly problémánk a „két választás” Erdélyben - kicsit mikszáthiasan fogalmazva. A romániai helyhatósági és az országos parlamenti választásokra gondolok, melyeket - mint lelkész és a közösség vezetője - kudarcként éltem meg. Szomorúan kell konstatáljam a két választás kapcsán, hogy a lezajlott magyar-magyar verseny a politikai propaganda ellenére sem mobilizált, nem motiválta szavazásra az embereket, hanem éppen az ellenkezőjét váltotta ki. Erdélyben demoralizált, sokakat eltérített a szavazás szándékától, lehangolta, pesszimizmusra sarkallta az embereket. Egyfajta letargia vett erőt a magyar közösségen, míg máskor a román többséghez képest nagyon szép számban szavaztunk. Míg a parlamentbe késhegyen táncolva jutott be az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség), a másik rivális, az úgynevezett jobboldali néppárt (Erdélyi Magyar Néppárt) a parlamenti küszöböt sem érte el. A versengés következtében nem megfelelő arányban jutottak be képviselőink a parlamentbe, ennek pedig a magyar érdekképviselet fogja a kárát látni. A román politikai retorikában és médiában pedig már finoman jelentkeztek a magyarellenes megnyilvánulások, mintegy előszeleként az elkövetkező négy évnek. Azonban mindamellett, hogy politikailag kudarcot vallottunk, magyar érdekképviseletünk megtépázódott, tapasztalható egy másik, morális kudarc is. Ugyanis a választások után a magyar pártok megnyilatkozásaiban semmiféle alázatot, reális helyzetfelmérést, önkritikát nem láttam, csak továbbra is ostoba dicsekvést. A vesztes a veszteséget győzelemként könyveli el, a megtépázott győztes pedig dicsfénybe állítja magát, a kudarcot úgy tünteti fel, mint a lehető legnagyobb elért eredményt. Amit hiányolok, az a józan helyzetfelmérés, a sikertelenségnek az elismerése. Az a minimális alázat, amelyet egy 21. századi művelt képviselőtől az ember elvárt volna: ne politikai kliséket, üres frázisokat pufogtassanak, hanem igenis mérjük fel a lehetőségeinket, helyzetünket, és induljon meg egy pozitív folyamat, építés.- Sorozatos nehézségeket, kudarcokat élt meg az erdélyi magyarság és éltek meg egyházaink az elmúlt évben, mindez pedig előreláthatóan folytatódik. Mi lehet ebben a helyzetben az egyház üzenete, illetve mi volt az elmúlt évben az egyház józan, tisztességes szerepe a közélet alakításában?- A változások közepette végig azt az álláspontunkat közöltük az anyaországi és erdélyi politikai szereplőkkel, hogy az összefogás előrevisz, a széthúzás pedig káros. Kisebbségi helyzetben morális kötelességünk egy sajátos, közös politikát kialakítani. Erdélyben nem engedhetjük meg magunknak azt ÉGTÁJOLÓ a luxust, hogy önző érdekek felülírják a nemzetközösség közös érdekeit. És én pontosan ennek az álláspontnak a következetes és kitartó kommunikációjában látom az egyház józan és tisztességes szerepvállalását. Keresztyén emberekként pedig valljuk és hisszük, hogy a jövő Isten kezében van. A nehézségek, kudarcok ellenére mégiscsak tekintsünk azokra a sikerekre, amelyeket az egyház a maga missziójában elért, amelyeket közösségünk építésében pozitívumként tudunk elkönyvelni, hiszen Isten kegyelme sokszor rejtetten, mégis érezhetően és rendkívül hatékonyan működik. Ezt a kegyelmet tapasztaltuk meg az elmúlt évben is, és ez a kegyelem sokkal több, mint az a kudarc, amelyet az emberi ostobaság, vakság, kishitűség okoz. Bármilyenek a viszonyok körülöttünk, Isten kezében vagyunk, és ott vagyunk a legjobb helyen! ■ Kálit Eszter Adorjáni Dezső Zoltán püspök Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház
