Evangélikus Őrálló, 1916 (12. évfolyam)

1916-06-24 / 26. szám

202 EVANGELIKUS ŐRÁLJ.0 1916 volna, akkor egyszerűen áívehetnők a református testvéregyház rendszerét. De ezeket tekintetbe véve, szerény véleményünk szerint, nálunk három osztályba kellene a segélyezendő lelkészeket besorozni. Az l-ső osztályba tartoznának s három egységet kapnának azon lelkésztestvérek, a kik városban laknak, esak készpénz fizetésük s kettőnél több gyermekük van és eddig sem nevelési, sem egyetemes, sem kerületi segélyt nem kaptak. R ll-ik osztályba sorozhatok lennének s két egységet kapnának azon városban lakó lelkészek, a kik az első osztályba nem sorozhatok. Továbbá azon falun lakó lelkésztestvérek, a kiknek terménybeli fizetésük egyáltalán nines, családosak s gyermekeiket házon kivül nevelik, de segélyt eddig egyik forrásból sem kaptak. A lll-ik osztályba kerülhetnének és egy egységet kapnának azon falun lakó lelkésztestvérek, akik vagy semmi, vagy csak kevés terménybeli fizetést élveznek, nagyobb családdal és addig semmi, vagy csak kisebb segélyben részesültek. Azon lelkésztestvérek, akik ezekbe az osztályokba nsm srolhatók, vagyis a kik falun gazdálkodva fizetésük nagyobb vészét terményekben és szolgálmányokban kapják, vagy gyermektelenek, ez alkalommal segélyt nem kaphatnának. fízt hisszük, hogy szerény javaslatunkat, a melyet mint emiitettük, igen sok lelkésztestvér helyesnek és méltányosnak ismert el, indokolnunk nem kell, hangosan és félre nem érthetőjmódon indokolja azt maga az élet, azért azt az intéző körök szives jóindulatába ajánljuk. Családkönyvek vezetése, vegyes Siázasgok és itt a gyermekek vallásos nevelésének nyilvántartása, Dunáninneni ág. b. ev. egyházkerületünk egyik, mindjárt az uj 1894 évi egyházpolitkai törvények életbeléptetése utáni időben kiadott utasítása elrendeli már 1895-ik évben, hogy a lelkészek ezentúl az eddig vezetett rendes anyakönyveken kivül vezessenek „konfirmációi, betérési és kitérési anyakönyveket és „családkönyvet." (21. §.) Azt hiszem, nem csalódom, ha azt mondom, hogy az akkor elrendelt „családkönyv" még nincs minden egyházban bevezetve, sőt az egyházak nagy részében a lelkészi irattárakban még meg nem található; még nincsen mindenütt bevezetve. Igy tehát ezen kérdés felvetése s miként való megoldása nagyon időszerű s a családhönyv behozatala ott, a hol még nincs, a lelkészi hivatalok egyik eminens feladata. A háború következtében még nagyobb fontosságot nyer! A családkönyv szerkesztése statisztikai munka; de ez a statisztika véletlenül nem olyan, hogy esak megközelítő adatokat tartalmaz, vagy légből kapott adatokat, mint sok más statisztika; hanem a tényeknek megfelelő s az anyakönyvek adataira támaszkodó igaz és megmásitatlan adatokat ölel fel. Egyházunk létérdeke megkívánja azt, hogy a lelkészek egyházaink családjait alaposan ismerjék s azokat nyilván tartsák nemcsak adózási, de belmissziói szempontból. Tehát nyilvántartási, belmissziói s lelkipásztorkodási szemszempontból a családkönyvek vezetése felette fontos. Népes gyülekezetekben a lelkész alig ismeri híveit; nagy részüket nem ismerheti; nagy városban a lelkész nem is tudja, kikahivei s kik távoztak s kik jöttek az egyház kebelébe. Nem is kívánhatja senki a városi gyülekezetek lelkészeitől, kikre több ezer lélek esik, hogy a családkönyvet ök egyedül és teljesen ingyen készítsék; mert ez roppant terhes és nehezen végezhető munka, mivel nemcsak anyakönyvi adatok kijegyzéséről, de a hívek kereséséről is van szó, mihez több munkaerő kell. Uárosokban a városi bejelentő hivatal is bizonyára készséggel szolgál adatokkal. Kisebb egyházakban — a lelkészek örömest ingyen és minden nehézség nélkül könynyen végezhetik e munkát, meglátogatván híveiket a családkönyv adatait könnyen megszerezhetik — hiszen a tanítók és leikéssek egyéb statisztikai adatokat is kötetesek díjtalanul kiszól-