Esztergom és Vidéke, 2000

2000-05-25 / 21. szám

2000; május 25, Esztergom és Vidéke Nemzetiségeink ünnepén (Folytatás az 1. oldalról) A rendezvény díszvendégei, megyénk településeinek polgármesterei, az egyházak, a nemzetiségek és etnikumok képviselői ezután a szentgyörgymezői Honvédtemető szomszédságában kialakított Millenniumi Emlékparkba vonultak, melynek felavatását is erre a napra időzítették a rendezők. Itt is, mint a Szent István téren, a környék egyesített nemzetiségi fúvósegyüttese adott rövid műsort, majd Lázár Mózes a megyei, Meggyes Tamás a városi önkormányzat, dr. Doncsev Toso pedig a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal nevében méltatta az emlékpark jelentőségét A résztvevők ezután településük, egyházuk nemzetiségük nevében jelképesen elültettek egy-egy fát az emlékparkban (fotónkon Lázár Mózes). A faültetés tényét nagyméretű márvány emléktáblán örökítették meg. (Szomorú tény, hogy vandál kezek az emlékparkhoz vezető fasor facsemetéiből csaknem húsz darabot az ünnepséget megelőző napokban derékba törtek. A kitört fákat ugyan pótolták, de az okozott kár jelentős.) Az emlékpark avatóünnepsége után többen betértek a Szentgyörgymezői Olvasókörbe, ahol a Magyar Lovas Kör Kézműves szakágának kiállítását nézhették meg az érdeklődők. (Erről bővebben a 2. oldalunkon és a következő számunkban olvashatnak.) Az ünnepi gála 21 óráig tartott a Szent István téren. (Harmincnyolc együttes lépett fel a bemutatón. Külön ki kell emelni közülük a méhkereki román tánccsoportot és a felsőszölnöki szlovén nemzetiségi együttest mely tréfás kalapos táncával megmulattatta a közönséget Szintén nagy közönségsikert aratott a budapesti Martenica Táncegyüttes, mely bolgár táncokat mutatott be csodálatos népviseletben. A pomázi szerb Opánke Táncegyüttes makedóniai táncbemutatója is fergetes sikert hozott.) Az est záróakkordjaként Varga Miklós félórás műsorában (erről szóló írásunk a 6. oldalon), majd a pompázatos tűzijátékban gyönyörködhettek városunk lakói és vendégei. Emlékezetes, szép nap volt! Szába Lázár Mózes ünnepi köszöntője a Szent István téren Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Vendégek! Hölgyeim és Uraim! Erdélyben egy székelykapun a következőt olvastam: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!" Kell e méltóbb gondolat a mai ünnephez, amikor a Magyarországi Nemzetiségek Napjára gyülekeztünk ide, Esztergom városába? Úgy gondolom, nem! Kell-e méltóbb hely ehhez a millennium esztendejében, mint a szeretett Duna partján fekvő ősi városunk. Úgy gondolom, nem! Itt Esztergomban államiságunk ezeréves kőtömbjeit látjuk szinte mindenütt, amelyek Szent Istvánról, utódairól és az érsekprímások pásztorlásáról mesélnek. Az államiság és a kereszténység ezer esztendejét fogja össze ez a város. Első szent és nagy királyunk fiához, Imréhez intézett intelmeiben mintha már előre megjövendölte volna, hogy mi itt, a Kárpát-medencében, befogadó nemzet leszünk, és az együttélő nemzetiségek történelmét fogjuk ími. Bölcsen adta át utódjának, hogy csak akkor maradunk meg e hazában, csak akkor tudunk békességben élni, ha a vendégeket, akülönböző tájakról ideérkezőket a más anyanyelvűeket gyámolítjuk, segítjük, befogadjuk, mert ezáltal színesebb, díszesebb lesz országunk és lelkünk is gazdagodik. Ha visszatekintünk hosszú évszázadainkra, sajnos beláthatjuk, hogy ezt a nemes gondolatot, ezt a szép gesztust nem gyakoroltuk mindig, nem fogadtuk meg teljes mértékben. Súlyos árat fizettünk érte, gyötrelmes volt a megtapasztalás, hogy István örökérvényűt írt nemcsak fiának, hanem nekünk is. Ezredév után nemhogy megkopott volna, mint azok a bizonyos kövek, hanem fényesebb mint valaha Nem akkor leszünk magabiztosak, ha mindig igazunk van, hanem akkor, ha nem félünk a tévedésektol. Lássuk be, sokszor tévedtünk nemzetiségeinkkel kapcsolatosan. Éljünk magabiztosan, de Szent István intelmei szerint! Mai rendezvényünkkel is - mely egy rég megkezdett folyamat fontos állomása - hitet teszünk amellett hogy meg akarjuk őrizni, tovább akarjuk adni utódainknak valamennyi nemzetiségünk kultúráját, anyanyelvét, szokásait, hogy ezáltal is maradjon színes és gazdag e föld. Mindannyian ismeijük a történelmi tényt, hogy a magyar nemzet határai kívül esnek a magyar állam jelenlegi határain. A környező országokban testvéreink ugyanúgy kisebbségben élnek, mint azok, akik a mai találkozóra elhozták nekünk őseik tradícióit. Ezért emlékezzünk meg méltó módon azon testvéreinkről is, akik Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, a Délvidéken és Burgenlandban élnek. Ha mi itt, az anyaországban teljes méltóságot adunk a nemzeti kisebbségeknek, akkor ezzel követendő példát szolgáltatunk szomszédainknak, és akkor teljes joggal váijuk el, hogy ők is tegyenek hasonlóképpen a határontúli magyarokkal. Akkor és csak akkor. Egy közösségben egy ember sugárzó szenvedélye elég ahhoz, hogy a többiek akaratát megsokszorozza. Egy ember megszállott hite elég ahhoz, hogy mindenki szárnyakat kapjon. Higgyünk tovább is soknemzetiségű hazánkban, és adjunk egymásnak kölcsönösen szárnyakat Kezdjük Szent Istvánhoz hasonlatosan az újabb évezredet, hogy fiaink, utódaink továbbra is a békésen együttélő nemzetiségek országában nőjepek fel. „Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!" Meggyes Tamás beszéde a Millenniumi Emlékparkban Tisztelt Hölgyein) és Uraim! Kedves Vendégek! Úgy gondolom, nem találhattunk volna méltóbb és illőbb helyet annak a Millenniumi Emlékparknak - amely a hazánkban élő 13 nemzetiség millenniumi emlékparkja is lesz egyben mint az 1848-as Honvédtemető melletti terület. Hiszen az 1848-49-es szabadságharcban szinte mindegyik magyarországi nemzetiség kivette részét, életüket és vérüket adták a közös szabad hazáért. Ez a park annak az eszmének a kifejezője, hogy az ezer esztendős Magyarország ezeréves folyamatos fennállása minden valaha volt élő vagy megszületendő polgárának érdeme - nemzetiségi hovatartozásra, vallásra való tekintet nélkül. Nemes gesztus régi idők óta, hogy jeles alkalmakkor az emberek fákat ültetnek. A fa nemes élőlény, lombja enyhet ad a pihenni vágyóknak, gyökere életet ad a földnek, törzse és ágai gyermekeinket csábítják kalandra. Szent kultikus ligetek ősidők óta léteznek, elég, ha aira gondolunk, hogy az egykor ezen a tájon is hazára találó kelták szentként tisztelték a fákat, úgy hitték, lélek lakik bennük. A magyar mitológiában is szent a fa. Összeköti a lenti világot a föntivel, a Tejút egyfajta földi másaként mitikus teremtmény, aki által az égiek üzennek. Tudjuk azt is, a fák a vallásokban is fontos szerepet töltenek be. A bibliában a fa a tudás gyümölcsét hordozza, a buddhisták szerint Buddha is egy szent fa alatt világosodott meg. Hogy most emlékparkot létesítünk és fákat ültetünk, egyfajta módon mi magunk is megszenteljük elhatározásunkat. Azt a közös akaratot, hogy emlékezni kívánunk azokra az ismert és a hétköznapi névtelenségbe vesző hősökre, akiknek ezt az országot, ezt a hazát köszönhetjük. Reményeink szerint ez a liget túl fog élni bennünket. Gyermekeink, unokáink s az ő leszármazottai fogják ápolni, gondozni. Azért, hogy megmaradjon és gyarapodjon - ha úgy tetszik - az örökkévalóságnak. Mint ahogy közös hazánk, Magyarország. \ "íiikPiBkí r 0NWW.W7AT4 • HM 'WHiiawHiíwitim'

r>í ,u m mumíjus HB ÍO-AN ^mtmmm^mmmmmm. mit uh r IBÉnÉK KMSM ÍWI.K HKTátüi iJíífc mii tíim-í ^.Ti-ÜSirn ÍGAtB : H • tusi, HM ,UHM 11 I !• m'i >«mbnw*n«mm

—•

•i

i»h

m

mi

ii

ipi

i

iti, hwhmrSM' , J KU4I i I » < i ii > H» 1>I!> ll i«lM« « i 1 I fití. SÓMH t'vM*M HV>, i :n-. )•!(>.KSfUíJK MWM'XI Mffiö-Sil ÍBSÍI WíídNsi AUW.ÍU!!? AK*Ütma UV.Á * 5! '

H HWlUi KtnniMiiiinjwimnMtshamMiwit'ii** * tmmwmu >»> i« i.iwsaisi Mn-a> tt«*>ura* mmmmm *m*m. >m

mm

ntf

lmmm w *} J 1>M< Km* iú*sm»*t.*siuuMKrviw: iMi ' M.„.

ri.« >(< <\ ?[?>'(> pu> -aia |U\V JftslSíWítímiíiiAínn J* M .X iatjis * . » >>t» * Mlll S í Uf i tt I M mi I II ill l VI > 11 • W mtm «M» i t»l Kitt WWMMX<>»> ww11 amitwsm, mm Hweo ^ isfeMnÉtaHetanp vsax ... tam ám mmm ** muwi SBimm mkimum »««o» íw«k mm X! .»!« (HŰK UMW SiHl 'St» Bivtt sw» »»W £*«« , .1/11 Hl > «• >•»!,. -1 1 Hl x• .vyaay^aH•„z 1 -sasvig m* • 7 %sss' «H «MK HMmSK lOKIir «R» HM «•«« «UMI,{5«( WiRík* « 5«l iifliHI I