Esztergom és Vidéke, 2000

2000-05-25 / 21. szám

Esztergom és Vidéke • 2000. május j^i Bencze Zsolt fotografikája Varázslabda A jövő világa itt van Mostanában, mivel többszörösen is belekontárkodtam a jóslatokba és az évezred végén a XXI. századot ismerő szakértőként kérdeztek nemegyszer országos fórumokon - kénytelen vagyok felvállalni ezt a szerepet itthon, Esztergomban is. Bányai Mátyás kérdése egyformán jó a pesszimistáknak és optimistáknak is. Mindenki azt várja a hamarosan elkezdődő új század tói/ezredtől, amilyen a saját alaptermészete. Az optimista pozitív dolgokra vágyik, a pesszimista - eredendően borúlátó lévén csak rosszabbakra vár. Nos, én az első csoportba tartozom, de azért látom a nehézségeket is. Mint azt egy évvel ezelőtt „A XXI-ik század története" című könyvemben felvázoltam: 2001. január l-jén nem egy teljesen ismeretlen, és a régihez semmiben sem hasonló új világ veszi kezdetét. Már csak azért sem, mert ez a mostani folytatódik úgy, hogy ha a dátumváltásra nem figyelnénk fel, észre sem vennénk a változást. A jövő ugyanis teljes mértékben a múltban gyökerezik, ezért már el is kezdődött. Már folyamatban van. Már játszódnak azok az események, áramlatok, amelyek a közeli jövőnket befolyásolják. Mind kevesebb esélye lesz például egy háborúnak (Európában), hiszen ahol az érdekek összefonódnak, ott a háború mint konfliktus-megoldási eszköz egyre hátrébb szorul a sorban, majd végleg eltűnik onnan. Földrészünk vagy kétszáz éve elvesztette kivételes helyzetét a világban, más kontinensek dinamikusabban fejlődtek, több nyersanyagot, jobb ipart, fogyasztóbb társadalmat és néha jobb eszméket is produkáltak, mint Európa. Most azonban kezdjük visszanyerni régi előnyünket, jóhírünket. Mi járunk a jövő útján. Mert a jövő az egyesülés, az érdekek egymáshoz igazítása, a gigantikus kompromisszumok és hatalmas társadalmi hasznok kora lesz. Remélhetőleg ma élő többségünk megéri, és saját szemével látja majd meg, hogy ha egy szellemiekben és gazdasági erőben gazdag kontinens összefog, többre viheti, mint sok nagy, de agyaglábakon álló ország. Jobb társadalmat kovácsolhatunk meglévő értékeinkre és újak befogadására támaszkodva, mint ott, ahol ősi eszméken rágódnak és csak a társadalom egyik felének járnak a jogok (iszlám), vagy ahol még mindig a legsötétebb diktatúra: a kommunizmus az úr. Mi is bejárjuk majd a buktatókat, zsákutcákban is megfordulunk, de hamarosan élre kerül az Egyesült Európa. A világ ma olyan, mint egy csónak könnyen léket kaphat. Saját ostobaságunk, saját gondolataink fegyvereink, elvadított környezetünk végezhet velünk. De ahol összefognak ott erre nem kerülhet sor. Valami furcsa okból Magyarországon a globalizációról kizárólag negatív értékelések cikkek könyvek jelennek meg - senki sem akarja észerevenni, hogy 1) értékei és haszna felülmúlják majd negatív tulajdonságait és következményeit, és 2) kikerülhetetlen. A világ az összefogás, a közös cselekvések, az egyesülés felé halad. Aki pedig a nemzeti kultúrákat és értékeket siratja, attól megkérdezem: az Európai Unió negyvenvalahány éve alatt talán eltűntek a nemzeti kultúrák és értékek? Ugye, hogy nem. Tehát beleolvadva a nagy folyamatba, a miénk sem tűnik el belátható időn belül. Később, századok múlva valószínűleg igen, de akkor már az lesz a szükségszerűség. Most ne tartsunk attól, ami biztosan nem várható. A globalizáció ellen küzdeni annyira értelmes dolog, mint hadat üzenni a gravitációnak A Föld és lakói túlélése érdekében kell összefognunk ez pedig sokat ér. Hogy az új évezredben megy-e előbbre az emberiség, csak ettől függ. Összefogás = élet, túlélés, boldogulás globális méretekben, persze nem rögtön, hanem idővel. Pesszimizmus, egymás ellen acsarkodás, ósdi ideológiák hangoztatása, érdekellentétek kidom borítása - talán a pusztulás rémképével fenyeget. Aki egy kicsit is gondolkodik, annak számára nem kétséges a választás. A varázslabdát tovább dobva azért mégis visszakanyarodom városunkba. Bihari Antaltói, a KTV vezetőjétől kérdem: -Mikor zárul le végre ez a szánalmas harc, amelynek következtében a színvonalas műsorokat készítő Körzeti Televíziót évek óta nem láthatjuk a város kábelhálózatában ? Nemere István Varga Miklós újra Esztergomban Varga Miklós rock-énekest nem kell különösebben bemutatni az esztergomiaknak, hiszen bár budapesti születésű és jelenleg is a fővárosban él, zenei pályafutását az ezeréves városban kezdte az egykori Grog (jelenleg Tűzkerék) együttesben Tóth Tamással, Tóth Józseffel és a többiekkel. Május 20-án este hosszú évek után ismét Esztergomba látogatott, és koncertet adott a Bazilika előtt az István, a király című rock-operából, valamint ráadásul előadta első nagy sikerszámát, amelyet szintén Esztergomban írt, az Európát. A lelkes közönség percekig együtt énekelte és tapsolta a '80-as évek nagy slágerét. A rövid, alig félórás fellépés után villáminteijút készítettünk István király kései ,ánkarnációjávaT. - Hogy érzed magad újra Esztergomban? - Nem túlzok, ha azt mondom: csodálatos érzés volt ismét Esztergomban fellépni. Már a városba érkezve megremegett a szívem, amikor megláttam a jól ismert házakat. Örülök hogy épségben találtam a régi műemléképületeket, és annak is, hogy végre fejlődésnek indult a város, amit ez a nemzetiségi folklórgála is bizonyít. - Miért nem szerepelsz az István, a király rock-opera folytatásában, melyet itt, Esztergomban mutatnak be Szöiényiék augusztus 20-án? - Ennek személyes okai vannak... - Legközelebbi terveid? - Zsúfolt a programom, nem panaszkodom A Betlehem csillaga című rockoperában főszerepet játszok csakúgy mint ülés Lajos Magyar Passiójában, melyet augusztusban a Margit-szigeten mutatunk be Koltai Gábor rendezésében. A Jézus Krisztus szupersztárnak is előadjuk a nyáron egy felújított változatát, ebben is én vagyok a főszereplő. - Végezetül egy személyes kérdés: 1975-ben a Grog együttessel közösen megzenésítettük Hemingway: Az öreg halász és a tenger című regényét Vállalnád-e ennek a rock-balladának a felújítását? - Rengeteg a programom, de lehet róla szó. Nekem is nagyon tetszett ez a zenei kísérlet, hiszen ez volt az első komolyabb énekes produkcióm ígérhetem, ha összejön a dolog, az ősbemutatót itt, Esztergomban tartjuk, és remélhetően a Tűzkerék együttes közreműködésével... Dezső László Bartusról, Bartustól Május 15-én a Babits Mihály Városi Könyvtárban Nagyfalusi Tibor Esztergomi útravaló című sorozatának vendége Bartus László volt. A mintegy két tucat érdeklődő, barát, ismerős a beszélgetés első felében megismerhette Bartus pályáját, illetve emlékezhetett rá aki itt élt és tevékenykedett Esztergomban, a város kulturális életének üde színfoltjaként.. A háromdiplomás értelmiségi, újságíró karrierjét megfutni - hogy azzá légyen, aki lett - Budapestre költözött Ám vonzódása Esztergomhoz ma is tart Ha gondok gyötrik és erőre van szüksége, akkor ideutazik hogy szellemileg, lelkileg feltöltődjék a Prímás-sziget árnyas fái között sétálgatva. Ezt az oldott hangulatot megtörve, a beszélgetés második fele ködösebb és békétlenebb tájakra vezetett Laci - önvallomása szerint - hosszas istenkeresésének csúcspontjaként, lelki békéjét megtalálva, a Hit Gyülekezének nyolc évig volt oszlopos tagja. Ilyen hosszú idő alatt döbbent rá, hogy tulajdonképvpen nincs szüksége egyházra, hogy hitét megélje. Amint ezt igen sokan tudják, a gyülekezet vezető lelkészével, Németh Sándorral való személyes konfliktusa amely megnyilvánulásaiból következtetve a gyűlölethez közelít - késztette arra, hogy egy nagyobb csop>ort keretében kiváljon Magyarország negyedik legnépesebb egyházából. Ennek folyamányaként megírta Fesz van című könyvét: kvázi életművét, amely - több Az Esztergom és Vidéke szerkesztői műhelye őszinte részvéttel osztozik Lantos Imréné, -a mi kedves „Gizi nénink"gyászában Lantos Imre földi maradványait holnap, pénteken 15 órakor helyezik örök nyugalomra a Belvárosi Temetőben rangos közéleti személyiség által minősíthetetlennek talált - rágalmakkal van teli. E kiadvány nem váltotta be azt a reményt, amelyet Bartus a könyv hátsó borítóján záradékként fogalmaz meg, miszerint a megjelenést követően perek sorozata, jegyzőkönyvek ezrei fogják alátámasztani a mű létjogosultságát. Eltelt egy év. - És semmi. Csend és nyugalom. Csak Laci lelkében háborog valami... Horváth Roland Mint a könyvtári-sorozatnak, így a fenti találkozónak is „házigazdája", úgy érzem: a tárgyilagosság érdekében szükséges három megjegyzés. 1. A beszélgetés folyamán Bartus László részéről a „gyűlöletnek" semmilyen megnyilvánulását nem tapasztaltam így valószínű, hogy a hozzászóló a könyv tartalmára utal. 2. Horváth Roland maga is a gyülekezet tagja Véleményét tiszteletben tartva, remélem, ő is türelemmel elviseli, hogy a könyvnek más olvasata is lehetséges. A kívülállók - a szereplők valódi kilététől függetlenül is - hiteles és nagyon tanulságos képet kaphatnak egy rendszer működéséről, hatásáról az emberi személyiségekre. Igaz, hogy az ábrázolás ironikus színezetű, de ez éppen a hosszú eltávolodási folyamat végét jelzi, ahol a szerző már a gyűlölettől is megszabadult 3. Ami a ,kvázi életművet" illeti: a legjobb, ha az érdeklődők maguk próbálnak minősíteni. Ajánlom tehát, hogy olvassák el a sokat vitatott művet, tájékozódjanak a lapunkban közölt pályarajzból (EV1D, 2000. május 11.). Bartus László egyébként jelenleg három újabb könyvén dolgozik Nagyfalusi Tibor (Az Esztergomi útravaló című könyvtári-sorozat újabb találkozójára június 2-án, péntekem 17 órától kerül sor. Vendége NaszÁk István pedagógus, szakíró várja az érdeklődőket - a házigazdákkal: Szilágyi Ferenccel és Nagyfalusi Tiborral együtt.)