Esztergom és Vidéke, 1999

1999-01-21 / 3. szám

1999. fefcruár it. Esztergom és Vidéke Búcsú Homor Kálmántól Fizikai léted hiánya számomra nem azt jelenti, hogy többé nem vagy közöttünk. Annyi feladatot, munkát hagytál ránk örökül, hogy azt a mi hátralévő életünkben sem fogjuk bevégezni. így hát naponta fogjuk felidézni szellemedet, s fohászkodunk, hogy egy magasabb régióból ránktekintve irányítsd gondolatainkat, cselekedeteinket... Homor Kálmán 1925. augusztus 28-án született Esztergomban a város egyik tősgyökeres polgárcsaládjában. A műszaki tudományok iránti érdeklődését volt kitől örökölnie: édesapja, Homor Kálmán Esztergom megyei jogú szabad királyi város főmérnökeként évtizedekig állt a köz szolgálatában. A műszaki egyetemet általános mérnökként 1950-ben fejezte be, később a kultúrmérnöki diploma mellé építészmérnöki szakképesítést is szerzett. A Győri Vízügyi Igazgatóság, az UVATERV voltak első munkahelyei, majd 1952-ben a Győri Tervező Iroda Esztergomi Részlegénél helyezkedett el - így térhetett vissza szeretett városába. 1954-ben, 28 évesen lett az időközben megalakult Komárom megyei Tervező Iroda igazgatója, melyet 31 éven át, 1985-ben történt nyugdíjba vonulásáig vezetett. Kritikus évtizedekben volt Homor Kálmán a megye, a város építészeti arculatáért felelős vezető tervező. Talán az országban egyetlen párton kívüli megyei tervező irodai igazgatóként inteligenciájával, szerény, de mégis tiszteletet parancsoló személyiségével, fölényes szakmai tudásával legtöbbször sikerült megakadályozni politikai (vagy városvezetői) indíttatású megalomán tervek megvalósulását. Kevesen tudják, hogy csak itt, Esztergomban az évtizedek során hányszor került kisebb-nagyobb konfliktusba a megyei, sőt országos hatalmasokkal azért, hogy szülővárosának arcul at(egy ben tudat)vesztő átalakítását megakadályozza, vagy legalább mérsékelje. Egy kedvezőbb korban képességei birtokában nagyívű pályát futhatott volna! Az iroda vezetésének gondjai, az állandó küzdelmek közepette azonban nem jutott idő kiváló építész-tervező képességei kibontakoztatására. A környék jelentősebb köz(1925-1999) épületei közül csupán Visegrádon, a Pilisi Parkerdőgazdaság székháza mértéktartóan modern, ugyanakkor elegáns épülete tekinthető önálló alkotásának. Keze nyoma, szelleme mégis ott van számos esztergomi lakóépületen, foghíjbeépítésen, melyek észrevétlenül - s ebben ez az érdem! — simulnak bele Esztergom történelmi hangulatába. Nyugdíjas éveit sem töltötte tétlenül. A '80-as évek második felétől elsőszámú szószólója lett a Mária Valéria híd újjáépítésének. Széles körű szakmai kapcsolatait latba vetve Reviczky János (szintén esztergomi származású) hídépítő mérnökkel közösen ingyen készítették el a híd újjáépítésének lehetőségét vizsgáló első megvalósíthatósági tanulmányt, mely műszaki és gazdasági oldalról egyaránt bebizonyította a kétkedő (vagy az építést nem tudni mi okból ellenző!) helyi és országos személyiségeknek, hogy a híd megépítése mit is jelenthet Esztergomnak! Több dossziényi levelezés igazolja munkájának sikerét, és mondjuk ki őszintén: az Esztergom Barátainak Egyesülete keretén belül melynek 1983-as alakulásától kezdve vezetőségi tagja volt - az 1990-ben alakult civil szervezet, a Hídbizottság elnökeként az esztergomiak közül Homor Kálmán tette a legtöbbet azért, hogy 2001-ben állni fog a Duna két partját átívelő híd! (Alig két hete, hogy a híd esztétikai megjelenéséért aggódó, a „szép híd" érdekében műszaki megoldást javasló leveled tervezetét még együtt vitattuk meg, melyet a Veled egyetértő civil szervezetek véleményével kiegészítve a napokban juttattunk el az illetékeseknek.) 1997-98-ban az ország legjobb, termálvíz-kutatásban jártas szakembereivel folytatott tárgyalásokat. Párkányi barátai segítségével megvizsgálta a Vadas Fürdő teljes vízkutatási dokumentációját. A szlovák szakemberek itthon eddig nem ismert kutatási eredményei nagymértékben befolyásolják, új alapokra helyezik Esztergom eljövendő termálvízkutatását. Sajnos, ezt a jóhírt sem terjesztheti már személyesen a Városfejlesztési Bizottság elé. Szinte magától érthetődő volt, hogy a novemberben megalakult, a millenniumi felkészülést segítő Millenniumi Társadalmi Kollégium Városszépítési és Emlékmű Kabinetjének vezetője lett, és állandó meghívott szakértője az októberben megválasztott új önkormányzat Városfejlesztési Bizottságának. Hetek alatt jórészt az általa elvégzett számításokkal alátámasztva - állt össze az a szűkített városképjavító feladatterv, mely ha megvalósulhat, Esztergom olyan lesz (lehet!), amilyennek O is mindig látni szerette volna! Munkássága az évtizedek során életművé állt egybe, melynek befejezése minden esztergomi lokálpatrióta polgár erkölcsi kötelessége! Emlékét az Esztergom Barátainak Egyesülete az újjépített Mária Valéri híd parti pillérén - ha már a sors nem adta meg neki, hogy még egyszer átmehessen rajta - emléktáblával örökíti meg. Koditek Pál az EBE elnöke, képviselő, millenniumi tanácsnok Itt is a hídért harcol: Kuncze Gábor korábbi belügyminisztert,győzködi" Rólunk - a határainkon túl: MÁR NEM SOKÁIG LESZ EURÓPA SZÉGYENE! A magyar sajtóban és televízióban sok szó esik mostanában a Mária Valéria Duna-híd újjáépítéséről. AII. világháborúban lebombázott híd csonka vasszerkezete fél évszázada ott áll a folyón Esztergom és Párkány között. Mintegy mementóként, tehetnénk hozzá. Egyrészt a barbár pusztításra emlékeztetve, másrészt arra, hogy miként lehetett éveken át a nacionalizmus játéka. Mármint a nemrég leváltott Meciar szlovák miniszterelnök kezében, aki, jóllehet az EU ötmillió ECU-t ajálott fel a helyreállításhoz (ami a költségek felét fedezné!), nem volt hajlandó az újjáépítésről tárgyalni, azzal riogatva a szlovákokat, hogy a híd elsősorban Csallóköz „bekebelezése" miatt kell Magyarországnak. A demokratikus erők győzelme után változott a helyzet Szlovákiában is, hisz az ottani magyar politikai pártok koalíciójának kormánybakerülése nyomán várni lehetett, hogy sok más mellett a Mária Valária híd kérdése is mielőbb napirendre kerül. Annál is inkább, mert az ötvenéves hídcsonkot immár nem csupán Magyarországon nevezték Európa-szégyenének. Az elmúlt napokban Szlovákiában Martonyi János külügyminiszter külön témaként tárgyalt sdovák kollégájával a hídról. A döntés: mielőbb meg kell kezdeni az újjépítést! A politikai akarat mindkét fél részéről való kinyilatkoztatása után csakhamar kiderült, hogy a szakemberek Meciar akarata ellenére is dolgoztak az építés lehetséges változatain. Ágócs Zoltán mérnök, a pozsonyi Műszaki Egyetem tanszékvezető professzora a televízióban is nyüatkozott, hogy tanszéke kidolgozta a felújítás módozatait, elvégezték az ehhez szükséges méréseket, számításokat. Pár napja a két szaktárca vezetői is találkoztak, és egyeztették az előkészületi munkálatokat Becslések szerint 2002re megindulhat a forgalom a korszerű igényekre alakított, de régi szép formájában nem változó vashídon, mely nyilvánvalóan nemcsak Esztergomot, a koronázóvárost hozza közelebb a Duna bal partján lévő (többségében ma is magyarok lakta) Párkányhoz. Az esztergomiak (köztük immár az egyik volt kollégánk, Bencze Cs. Attila) minden vendégüket elviszik a Hídhoz. Azt a nemzetközi „csapatot", melynek nemrég tagja voltam, maga a város polgármestere, dn Könözsy László kalauzolta a hídcsonkhoz. A kapott tájékoztatóból azt is megtudhattuk, hogy az eredeti hidat 1895 nyarán adták át a forgalomnak. Az avatóünnepségre külön vonat szállította Budapestről a kormányküldöttséget, élén Bánffy Dezső miniszterelnökkel. A szertartás során Vaszary érsek, hercegprímás megáldotta az alkotást, melynek szerkezetét a MÁV gépgyára készítette. Nevét Ferenc József császár Budán született lányáról, Mária Valéria főhercegnőről kapta. Sajnos: már az I. világháború végén robbantás áldozata lett. Már hallgattak a fegyverek, amikor a párkányi hídfőt aláaknázták. A sérülést csak a harmincas években javították ki teljesen. A két város és a két nép reméli, hogy a mostani újjáépítés egy új kezdetet, tartós hidat, tartós együttélést jelent. Sike Lajos (Romániai Magyar Szó, dec. 12 - Bukarest)