Esztergom és Vidéke, 1998

1998-06-11 / 22-23. szám

Esztergom és Vidéke 1998. április 30. Esztergomi tanárok - anno... HEIL FERENC (1910-1983) Pécsett, az alagút után, a Mecsek irányába fordulva, egy földszintes házhoz vezet a meredek utca. Kedves, mosolygós arcú hölgy nyit ajtót: Heil Franciska, Heil Ferenc esztergomi rajztanár lánya. A nagyszobán áthaladva az ebédlőbe vezet. Festő házához illően, a fal telis-teli képekkel. A meleg, sárgás színek gyermekkorom világát idézik: ez itt a Lépcső utca, az meg a Bajcsy-Zsilinszky út kanyarja, a Szenttamás felől nézve. Középen Feri bácsi önarcképe. Az ebédlőasztalnál ezüstös hajú, sovány, idősebb hölgy ül: Franciska néni, Heil Feri bácsi özvegye. Először öt kérdezem. Férjem Bácskában született. Édesapja — jókiállású, fess ember-vasutas volt. A Monarchia összeomlása után Pestre menekültek. Ferit a kezdettől fogva vonzotta a rajz, a festés. Érettségi után Glatz Oszkár tanítványa lett a Főiskolán. Ha tehette, még szünidőben is festett - bár olajra nem nagyon tellett. Egyik vakáció alatt például a pécsi Szent Mór kápolna restaurálásánál segédkezett. Diplomaszerzés után hét évig maradt állás nélkül. Nehéz volt a fiatalok sorsa a harmincas évek gazdasági válsága idején. Mindenki úgy élt, ahogy tudott: vagonkirakás, hólapátolás, magántanítványok - mikor mi akadt. 1938-ban - az utolsó békeévben kapott végre állást az esztergomi Ferences Gimnáziumban. Végre anyagi biztonságba érve (hittük), összeházasodtunk. Férjem asztmája miatt nem a városban, hanem kinn, a Kettőspincénél kerestünk lakást. Nem tartott sokáig a békés polgári élet: jött a háború. Franciska lányunk 1941-ben született. Ferit nehívták. Mikor már nagyon közeledett a front, kijött értünk Richárd atya: féltett az oroszoktól. "Ideiglenes szállásként" saját igazgatói szobáját ajánlotta fel. Csakhát a mi "ideiglenes" helyzetünk (is) sokáig tartott: 30 évig laktunk a Ferences Gimnáziumban. Férjem 1945 végén került haza lengyelországi, majd belgiumi hadifogságából. Mikor a pap-tanárokat szétzavarták és a gimnáziumot bezárták, Feri előbb Kenyérmezőre került, a Bányagépipari Technikumba, majd a Gépipari Technikumban tanított rajzot és műszaki rajzot. Csendes, megfélemlített kisváros volt Esztergom abban az időben. Éltünk, összehúzva magunkat, ahogy tudtunk. Sárgaiékkal, Kocsis Lajosékkal, Czérna Irmával barátkoztunk. Feri a tanítás mellett a Kultúrotthon Képzőművészeti Körét is vezette. Külföldi nyaralásról, tanulmányútról álmodni se lehetett akkoriban. Az év legszebb időszaka a nyári képzőművészeti tábor volt - mutatja Franciska néni a falon függő soproni Tűztornyot, patakrészietet, a Bodrog csónakjait, a tokaji Tisza-kanyart. Elmélázik kicsit, kedves arcán mosoly suhan át. Kilépek az apró kertbe, az ebédlő elé. A lábunknál a Székesegyház tornyai, möfötte Pécs városa. A beszélgetést Franciskával - kamaszkorom zongoratanárjával - folytatom. 1956-ban - hiába szabódott - édesapámat Horváth Dezsővel együtt a Nemzeti Tanácsba delegálták a pedagógusok. Aztán, mikor a szovjet tankok mögé bújva visszasettenkedtek (a kommunisták, megkezdődött a felelősségrevonás. Nekünk "szerencsénk" volt: édesapámat "csak" az állásából rúgták ki. Három évig maradt munka nélkül. (De a Képzőművész Kör vezetését ekkor se adta fel.) Azután Cinkotán kapott állást. Szeretett a 12 osztályos iskolában tanítani. Csakhát az utazás... reggel 4-kor szaladni a vasúthoz... este, hazaérve, meg a Képzőművész Kör... A hatvanas években helyezték végre vissza Esztergomba, a Dobó gimnáziumban. Innen is ment nyugdíjba, 1970-ben. 1974-ben édesanyám pécsi házába költöztünk. (Tulajdonunk visszaszerzése külön regény témája lehetne.) Édesapám itt már nem tudott megmelegedni, újra beilleszkedni a város művészeti életébe. 1983-ban halt meg, tüdőrákban - emlékezik Franciska. Milyen festő volt Heil Ferenc? Nem tudom megítélni. Mi, diákok, szerettük hallgatni, mikor a reneszánsz művészetről mesélt - meg azt is, hogy nem sietett nagyon, hogy beérjen óra elejére. Ma is előttem van, amint fekete vizslájával, Pajtással - sétál a Kis-Duna part platánjai alatt. Képet nem szívesen adott el, inkább magának, családjának tartotta, amit festett. Önálló kiállítása csak egyszer volt, az is a halála után, Pécsett. Talán Esztergom városa is rendezhetne neki egy kiállítást... Horváthy Péter Segítség Hollandiából Iskolánk évek óta küszködik tárgyi feltételeinek hiányosságaival. Az örvendetesen megnövekedett gyermeklétszám új, korszerű berendezéseket, eszközöket igényel az oktatásban. Iskolánknak meglévő, főleg a régi Dobó gimnáziumtól örökölt padjai és berendezési tárgyai régen megértek a cserére. Amikor erről a problémánkról tájékoztatást adtam Török József városi képviselő úrnak, ő a tőle megszokott lelkesedéssel-kapcsolatai révén - felajánlotta a Hollandiában élő magyarok s köztük is kiemelkedő módon Acs Zoltán úr segítségét. E kapcsolatnak köszönhetően iskolánk immár második alkalommal kapott jól hasznosítható iskolai berendezéseket, oktatási eszközöket a Hollandiai Magyarok Szövetségétől. A szállítmányok, melyek az iskola Diáktúra Alapítványára érkeznek, elsősorban iskolai padokból, illetve számítógépekből, konyhatechnikai berendezésekből és egyéb iskolai bútorzatból állnak. Önmagában csupán a padok és székek értéke meghaladja a félmillió forintot. Mindezek fejében csupán a szállítási költségeket kellett intézményünk alapítványának fedezni, s így e viszonylag kis összegből nagyértékű fejlesztést hajthattunk végre. Időközben tájékoztatott Török József képviselő úr, hogy a hollandiai magyarok az elmúlt héten az esztergomi kórháznak is értékes adományokat küldtek. így az önzetlen segítségnek nemcsak mi örülhetünk Esztergomban. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki az adományozóknak, a Hollandiai Magyarok Szövetsége elnökének, dr. Tóth Miklós úrnak, a szövetség tagjainak, és különösen Ács Zoltán úrnak, aki e kapcsolatokat személyes közreműködésével és szívélyes magatartásával mindvégig meghatározó módon egyengette. Meszes Balázs igazgató Zeneiskolások Zólyomban A fennállásának 70. évfordulóját ünneplő esztergomi Petőfi Sándor Altalános Iskola még áprilisban vendégül látta Zólyom város gyermekkórusát, melynek vezetője Edit a Benkova. Hangulatos, szép hangversenyük nagy sikert aratott a petőfisek körében. Két napot úgy tölthettek nálunk, hogy segítséget kaptunk városi Oktatási Bizottságától, a Kulturális Bizottságtól, a Hévvíz Étteremtől, a Kereskedelmi és Vendéglátó Ipari Szakközépiskolától, a Vármúzeumtól, valamint Török József úrtól. Ezalatt a két nap alatt a gyerekek között baráti szálak kötődtek. A viszontlátogatásra május 29-30án került sor. A zenekar és a felsőtagozatos kórus képviselte a petőfiseket. Megérkezésünk után fogadta a felnőtteket a polgármester-helyettes, valamint a művelődési bizottság elnöke és több tagja, kikkel sikerült konstruktív beszélgetést folytatni. Este mindkét kórus hangversenyt adott az évszázadokat látott zólyomi várban, a Szent Istvánt ábrázoló oltárkép alatt. Balogh Józsefné és Pásztói Tamás növendékei a tőlük megszokott magas színvonalon képviselték iskolánkat. Köszönet az áldozatos munkájukért. Másnap kirándult a lelkes kis csapat Szentantalra (Anton), ahol egy gyönyörű kastélyt láttak, s részesei voltak egy csodának, melyet Selmecbányának hívnak. A művészet bizonyítja, hogy nincsenek átjárhatatlan határok, vannak azonban örök érvényű emberi kapcsolatok, melyek a kölcsönös bizalomra, szeretetre, megbecsülésre épülnek. Ennek tanúbizonysága volt ez az út, melyet reményeink szerint éves gyakorisággal ismételni fogunk. Köszönet illeti a terület képviselőjének, Török Józsefnek közbenjárását, aki ezt a kapcsolatot segített létrehozni! Kálmán Sándorné A Balassa Napon zárták a Finn Hetet Május 28-án a Balassa Bálint Altalános Iskola névadójára emlékezik. A város egyik legszebb pontján, a Bazilikával szemben, az iskola előtt égy hatalmas „gumi-vár" jelzi az idegeneknek is: itt valami szokatlan dolog történik. A vidám gyereksereg türelmesen várja, hogy sorra kerüljön, bejuthasson egy kis ugrálásra - egy órára ugyanis a körzet két óvodájának kicsinyeit látják vendégül e ritka, különös játékra. No de az iskolán belül még nagyobb a zsibongás: számos érdekesség vár kicsikre és nagyokra. Egy hosszú előkészítő munka eredményeként - csatlakozva a város finn-heti rendezvényeihez - nívós kiállítás készült el e napra a finn emlékekből. A gyerekek nemcsak a finn embléma-készítésben versenyeztek, a nyelvrokonaink életmódját bemutató eszközökből, dísztárgyakból, terítékekből, személyes levelezésekből, sőt több finn sütemény bemutatójából állt össze egy érdekes kiállítás. Mindezek jórésze az iskola tanárainak -dr. Nemes Taniásné, dr. Szabóné Walcz Mária, Kuli Dénesné - személyes emlékeiből kerültek ide. Szabóné az idegenforgalmi fakultáció keretében beszélgetést is szervezett a tanulók részére, ahol megtanultak néhány finn szót (pl. a köszönés különféle módjait). A kiállítás után különböző helyszíneken izgalmas vetélkedők zajlottak: intelingencia-szintmérés, táncverseny, batikolás, tanár-diák kosármeccs, focirangadó, kerékpáros ügyességi verseny és változatos ügyesség-próbák. Minden gyerek talált kedvére való elfoglaltságot, s szinte mindenkinek jutott az apróbb-nagyobb jutalmakból. Az ilyen rendkívüli napok formálják igazi közösséggé az iskolákat. A balassások jól és hasznosan szórakoztak. Köszönet érte a rendezőknek! K.Sz.E.