Esztergom és Vidéke, 1997

1997-09-04 / 36. szám

4 Esztergom és Vidéke 1997. szeptember 11. A Belvárosi templom új plébánosa: DR. BEER MIKLÓS Szegényebbek lettünk, mert egy olyan embertől kényszerülünk megválni, aki községünkben több mint két évtizeden át meghatározó egyéniség volt. Kedves Plébános Úr! Ön most eltávozik körünkből, elköszönünk egymástól. Az elkövetkező évekre jó egészséget és sikeres munkát kívánok. Reméljük, hogy egy iciri-picirit könnyebb lesz az élete, mint eddig volt. Biztosak vagyunk abban, hogy új környezetében - Esztergomban - ugyanúgy megtalálja helyét, mint nálunk, hiszen ez személyiségéből következik. Ha bokros teendői engedik, néha-néha látogassa meg régi híveit, hogy mi is tudjuk, hogyan alakul az élete. Becsei Istvánné, Pilismarót Az esztergomi Belvárosi Plébánia augusztus l-jével új plébánost kapott dr. Beer Miklós pápai prelátus személyében. Első esztergomi vasárnapján már bemutatkozott a hívők közösségének, persze jóval kevesebbet árulva el magáról, mint amit most az érdeklődő olvasók elé tárhatunk. - 1943-ban születtem Budapesten kezdi kissé akadozva, mint az olyan ember, aki elszokott attól, hogy önmagáról szóljon. - Tipikus háborús gyerek voltam; édesapám meghalt a háborúban, és budapesti kitelepítésünk után Zebegényben éltem édesanyámmal kettesben. Itt nőttem fel, miközben nem kisebb egyéniségek gyakoroltak rám hatást, mint Vajda József atya, aki szemináriumi rektor volt, filozófiát tanított, később váci segédpüspök lett. Valószínűleg tőle származik a filizófiához való kötődésem - jómagam 18 éve tanítok itt a szemináriumban filozófiát Visszatérve korábbi éveimre: Vácon érettségiztem, mindjárt utána jelentkeztem a szemináriumba. Fel is vettek, és rögtön Pestre küldtek ahol a Központi Szemináriumban végeztem. 1966-ban szenteltek pappá az esztergomi Bazilikában, majd 1968-ban doktoráltam Két évig Kőbányán, utána egy évig Szobon voltam káplán, 71-től pedig Máriánosztrán önálló plébános. Ez nagy megtiszteltetés volt üyen fiatalon, viszonylag kevés kápláni gyakorlattal a hátam mögött Majdnem hat évig voltam itt, 76-ban pedig Pilismaróira kerültem plébánosként - 21 évet töltött ott. Hogy élte meg az elválást? - Ennyi idő után nehéz elszakadni. 21 év... egy nemzedék nőtt fel a kezem között. Mint amikor gyászol az ember, utólag tudatosítja az elvesztett kincseket így utólag fölértékelődnek az emberi kapcsolatok is. Minden várakozáson felüü szeretettel búcsúztattak, gyönyörűen, ami nagyon jólesett, annál inkább fájt az elválás. -Hallottam, a cserkészetben is tevékeny. Hogyan, milyen formában? - A már említett Vajda József atya nagyon bátor ember volt 1956-57-ben illegális cserkésztáborokat szervezett Balatonakarattyán - egyébként hajszálon múlt hogy le nem tartóztatták érte -, amiken én is részt vehettem. Nagy, életreszóló élmények voltak ezek számomra. Keresztapám annak idején maga is cserkész volt, sokat mesélt erről, és gyakran kirándult velünk, gyermekekkel. Liska Zoltán, volt szemináriumi tanár, aki Vajda József után jött Zebegénybe, nagy ifjúsági pap volt; az ő egyénisége is mélyen hatott rám Márianosztrán már kezdtem magamis az ifjúsággal foglalkozni, vittem a gyerekeket kirándulni, biciklizni. Nem nézték jó szemmel, de elfogadták ténykedésem a helyi világi hatalmasságok. 89-ben, mikor újraszerveződött a cserkészmozgalom, persze az elsők között jelentkezdtem, s mivel kevés volt a cserkészpap, ez mindjárt rengeteg elfoglaltságot jelentett -lelkigyakorlatok továbbképzések, stb. Máig a Katolikus Cserkészek országos lelkivezetője és az ország tíz cserkészkerülete közül a budainak vagyok az elnöke. - Vannak-e tervei, elképzelései a belvárosi körzet plébánosaként? - Mindenekelőtt iskolán kívüli hitoktatást szeretnék itt a plébánián. Ezeket a hitórákat úgy tervezem, hogy az elméleti rész, a voltaképpeni tanulás előtt és után is játszhassunk a gyerekekkel. Azután szeretném, hogy ide szokjanak az emberek a templomba. A liturgia, amit mi örököltünk, az egy nagy csoda - ezt szépen csinálni, úgy csinálni, hogy emberközeli legyen, hogy mindenki otthon érezze magát, hogy személyes találkozás is legyen, ezt nagyon fontos feladatnak tartom. - Rövid ideje tartózkodik csak itt, mégis megkérdezem: hogy érzi itt magát? - Számomra „nagy csodák" fogadtak itt Az én teljes nevem Miklós Péter. Nos, a belvárosi templom egyik freskójáról Szent Miklós néz le rám, az oltárképről pedig Szent Péter... Édesanyám Budapesten Prohászka püspök beszédeit hallgatta az Egyetemi templomban, amit gyakran emlegetett nekem. Én Prohászka könyvein keresztül ismertem meg az egyházat - és amint idejöttemkor megtudtam, Prohászka itt, az esztergomi belvárosi templomban kezdte meg papi pályafutását Nagyon sokat jelent nekem, hogy ezt az utat folytathatom... - ... Amihez sok erőt kívánunk. Jó munkát és Isten áldását! -diesKi védi meg a lakosság nyugalmát? Úgy tűnik: senki sem!... Napról-napra állítanak meg méltatlankodó esztergomi lakosok: „Uram, ebben a városban éjjel nem lehet aludni! És ez senkit nem érdekel! Senki nem hajlandó tenni ellene!..." Nos, a túlzásokat leszámítva tény, hogy van a városban néhány olyan szórakozóhely, amely fittyent hányva a részére engedélyezett nyitvatartási időnek, a csendrendeletnek, a kiskorúak alkoholfogyasztási tilalmának, a környék lakói felháborodásának még éjfél után is úgy bömbölteti hangfalait hogy szinte beleremegnek a környező házak Hiába a tiltakozás, a beadványok sora, nem változik semmi. A rendőrség alakossági bejelentésre vagy ki sem küldi a járőrkocsit vagy ha ki is küldi, a zaj továbbra sem csitul. Nem tudni, ilyenkor mi történik Megijedve a mulatozók tömegétől a rendőr nem mer erélyesen fellépni és halkabb mulatozást követelni? (Ajra már gondolni sem merek, hogy baráti alapon, eseüeg néhány pohár jó ital fejében szemet huny a látottak-hallottak felett!) Talán olyan nagy a hangzavar egy-egy szórakozóhelyen - különösen a diszkókban -, hogy meg sem hallanák mit mond?! Záróra után vagy fél óra hosszat olyan randalírozás zajlik egy-két szórakozóhely környékén, hogy még az is felébred, aki csodával határos módon a monoton, üvöltő zenétől el tudott aludni. Persze ilyenkor sincs egyeüen rendőijárőr sem az utcán. Pedig előre kiszámítható, mikor, hol fog történi a rendbontás. Felborított szemétgyűjtők kidöntött oszlopok, betört üvegek jelzik útjukat No meg kialvaüan, rossz hangulatú emberek tömege. „ Ugyan már, még azt a kis szórakozást is sajnáljátok a fiatalságtól?!" hangzik néha a „fiatalságpárti" vélemény. A féktelen, üvöltő, vandál „szórakozást", azt igenis sajnálom! Minden olyan „szórakozást" elítélek, amely mások rovására történik. Hogy a rendőrségnek nincs elég embere? Lehet! De legalább az a néhány látható, érzékelhető lenne! Éreznénk biztonságot adó jelenlétüket! No és hol van ilyenkor a Polgárőrség?! Merthogy állítólag Esztergomban is van. Bár én még csak olyankor szereztem tudomást róluk, amikor üléseztek, értékeltek, jutalmaztak. Arról még nem hallottam, hogy egy túl zajos presszóba benyitottak volna azzal, hogy: „Uraim! A záróra régen elmúlt különben is Önök túl hangosak úgy hogy legyenek szívesek távozni!" Vajon megéljük-e valaha, hogy egy polgárőrökkel megerősített rendőr-különítmény egyszer kiszáll szombaton hajnali egy órakor valamelyik diszkóba, s körülnéz egy kicsit a szesztől, ajzószerektől s még ki tudja, mitől kába, a monoton dübörgéstől félig süket a villózó fényektől, dohányfüsttől égő szemű tizenévesek között? Vajon lesz-e valaha a Polgármesteri Hivatalnak akkora a hatalma, hogy megtagadja a működési engedélyt olyan szórakozóhelyek tulajdonosaitól, akik semmibe veszik a környék nyugalmát? Vajon lesz-e valaha a képviselők között olyan, aki végre odacsap az asztalra: „Ez így nem mehet tovább!"...7 Ók ugyanis látják a helyzetet hiszen a panaszok náluk csapódnak le. Próbálnak is tenni valamit - felkeresik a rendőrséget a jegyzőt reklamálnak, interpellálnak -, de eredményt egyikük sem tud elérni. Ha mégis születik valami határozat a lakosság védelmében, azt a megyei „illetékes" hatálytalanítja. Sajnos, a jogszabályok sem a lakosságot védik!... De hát akkor, tessék mondám, ki véd meg minket?!!... Szába Ki véd meg minket? Ezt a kérdést minden diák feltehetné magának. Az is, aki nyáron munkát vállal, és az is, aki csak megszokott edzésére látogat el egy tornaterembe. Az egészséges életmód jegyében elmegy a gyerek sportolni. Mire a másfél órának vége, hulla-fáradtan beesik az öltözőbe, és csak a véletlenül ott felejtett nadrágját találja. A többi: a kabát a pulcsi, a cipő, a lakáskulcs, az ékszerek, az óra, stb. sehol. Nyomuk sincs. De azért ne szomorkodjunk! Pár percen belül kiderül: egy hete sincs, hogy ugyanonnan egy másik ember biciklijét vitték el. Sebaj! Legyünk boldogak, ugyanis a tolvajok a csipkés fehérneműnket meghagyták nekünk.. Rendőrségi bejelentés, az eltűnt holmik nem kerülnek meg, az ügy lezárva. „Kárpótlás" sehonnan. A fiatat azért mégis kiheveri. Jön a nyár és szorgalmas diákunk munkát keres. Hitegetik őt mindenhol. Amikor végre talál munkát hamarosan csalódik, hiszen talán már törvény, hogy „ahol tudjuk átverjük akisebbet". Lassan kiderül, mit is kell csinálni azért a nevetséges órabérért Akkor aztán már egy szava se lehet az embernek Mindenhol csak a papírral bizonyíthatnánk igazunkat. Szerződésünk viszont nincs. „Az csak formaság, nincs rá szükséged!" - mondták korábban. Vagy esetleg úgy járunk, ahogy diákunk egy ismerőse. Nagy buzgalommal kezdett el dolgozni egy fővárosi butikban. Nem kapott többet semmivel, mint itthoni társai, de azt mondta, megéri! Jó hely, jó vevők sok új ismerős. Eseüeg még egy kis borravaló is csurran-cseppen. Aztán egy szép napon betoppan néhány kigyúrt 25 év körüli úriember, és szörnyen kedvesen elemelnek két pólót Az eladó, aki kicsi és csak 16, meg se mer szólalni, ezért búcsúajándékul a képébe röhögnek Hiába ecseteli főnökének a történteket a vége az, hogy a két folót teljes egészében neki kell kifizetnie. Tehát a 2-3 hét után a zsebében jó, ha 500 Ft marad. Ha már a munkától egy időre elment a kedve, a nagy hőségben kiruccan a strandra (x város y strandjára). A megőrzőbe teszi ruháit nehogy valami történjen velük Mikor eljön a hazaindulás ideje, úgy gondolja megengedhet magának egy hamburgert és valami üdítőt Keresi a pénzét az egyik zsebében, a másikban, nincs. A táskájában, ott sincs. Szőrén-szálán „eltűnt". Természetesen x város y strandja semmit sem tesz ez ügyben. De diákunk nem csügged, jövőre újra sportolni fog, és dolgozni is elmegy, akkor majd jobb helye lesz (vagy nem). És elhatározza: nem fogják átverni. Vagy mégis?