Esztergom és Vidéke, 1993

1993-03-11 / 10. szám

10 ESZTERGOM ÉS VIDÉKE Gyökerek A természet megvan az ember nélkül, ám az ember nem élhet meg a természet nélkül - állítja a bölcs mondás. Ez jut eszembe, amikor a természet ellesett pillanatait szemléljük városunk neves fotóművészének, Szekeres János gyönyörű képein. A régi kedves, ismerős erdőlakók: a bőgő szarvas (az Esti bőgés árny figurája), a feszült figyelmű, riadó őzek, a nyújtózkodó nyúl, kíváncsi róka, a szép pofájú vaddisznók új társakkal örvendeztetnek meg bennünket. Ilyen a „mufloncsapat" ösztönösen alkotott sorsa, ahol minden tekintet máshonnan érzi a leselkedő veszélyt; a kecses hattyúsziluettek a fényút két oldalán az Estifényen, a Kíváncsi vidra a zsendülő rügyekkel teli ágak oltalmában. Az idei kiállítás nagy trófeája pedig az Ásító hiúzlV. Mertünk-e eddig hinni az útikönyveknek, hogy közelünkben efféle ,fiacskák" is éldegélnek? Vagy inkább idézzük fel a meglesett színeket és fényképeket? A Harmatcseppek pókháló-gyöngysorát, a Palkovics-pad közelében a befagyott Dunán legyugvó nap esti útját a Jégfényeken? A megvilágított rétet a Színeken, az eső után felcsapódó páraködöt a Párás reggelen? Vagy inkább vegyük öszszegzésnek a Pilisi reggel Dobogókő-környéki fényes tisztását, az erdei szálfák fehér vonalait, a ködbe vesző távoli Börzsöny sötétedő árnyait? A közelképek nyugalma, szépsége, szemet-értelmet-gondolatokat nyitogató témaköre pedig azt súgja: - Te erdőjáró! (Erdőjáró??? Te otthonülő városlakó!!!) Észrevetted már életedben egyszer is a mohos köveken zöldelő Zuzmó smaragd-színeit? „ A magányos, kacér Pipacsot? Az Őszi kikerics összetartó családját? Az Őszi levelek és szederbokrok dércsipkékkel díszített ünneplős ruháját? A földtől megkopott, fáradt fa Gyökerek öregember-kezű göcsörtjeit? Nézd meg, s emlékezz. Te magad is térj vissza a gyökerekhez, a természethez, melynek Te is része vagy! Mondj - s mondjuk szívbéli köszönetet annak, aki művészetével mindezt eszünkbe juttatja! Horváth Gáborné dr. Szekeres János művésztanár kiállítása a Dobó gimnáziumban tekinthető meg. Szakmája mestere Bihari Antal videóoperatőr Bihari Antal szinte minden esztergomi televíziós adásban közreműködik, azonkívül számos videofilmjét láthattuk már. A képernyőre ritkán kerül, az ő „kenyere" a felvevőgép. A napokban szerzett felsőfokú műsorgyártó szakképesítést, mely operatőri, rendezői és stúdióvezetői jogosítványt jelent. - Hol ismerkedett meg a videózással? - Az István gimnáziumban érettségiztem 1972-ben, Bányai Mátyás volt az osztályfőnököm. Különösen az új dolgok iránt éreztem fogékonyságot. Ezért kerültem tévés tanulónak a Gelkához. Ott Rácz Miklóstól és Hidasi Ernőtől tanultam sokat; megszerettem a videózást. 1981-ben a Nyiregyházi Tanárképző Főiskola oktatástechnikai tanszékére kerültem technikusnak. Ott még szorosabb kapcsolatba kerültem a videózással. Abban az időben a tanszéknek jobb eszközei voltak, mint az MTV-nek. Négy év után hazajöttem és a 317. számú Szakmunkásképző Intézethez kerültem. -Milyen munka várt ott Önre? - Akkoriban a megye legnagyobb oktatási intézménye volt. Sinkó Gyula igazgató és Szenes Lajos igazgatóhelyettes felismerték a korszerű oktatás fontosságát. Meg a sok diákot sem tudták elhelyezni egyszerre egy nagyteremben, így született meg a zártláncú tévéadás. Minden fázisát mi oldottunk meg: Szij István, lllner János, Cserny Tibor segítségével és a tanulók közreműködésével. A tantermekben, a tanműhelyekben, a kollégiumban 40 csatlakozási hely van. A stúdióból egyszerre 4 program adható. Diszpécsertelefon teremti meg a tanár és a stúdió közötti kapcsolatot. Az általunk végzett saját munkából 30 darab színes televíziót vehettünk. - Hogyan kezdte a videóftlm-készítést? - Az iskolában videószakkört vezettem és képeztem magam. Először középfokú képesítést szereztem, majd kiváltottam a videofilmkészítő vállalkozói igazolványt. Kovács Tibor kanonok úr megbízott, hogy a Főszékesegyházban is készítsek felvételeket. így örökítettem meg: Cziffra György zongoraművészt, a Szent Jobb esztergomi ünnepét, a Mindszenty-temetést, a pápalátogatást. Amatőr filmversenyen 1987ben a családi film kategóriában országos első díjat nyertem. Videofilmen örökítettem meg Antall Józsefet, Szabad Györgyöt, Csoóri Sándort, a Habsburg családot... Dolgoztam a filmgyári Fekete Doboznak. Több ezer videófilmfelvételt készítettem már. - Hogy van minderre ideje? - Elsősorban a munkahelyemen érzem jól magam, a vezetők, kollégák értékelik videós tudásomat. Feleségem, Kinga és Vivien lányom ritkán látnak, megértőek. Szenvedélyemmé vált a szakma. Ez által olyan helyzetbe kerülhetek, olyan emberek közelségébe, hogy minden időt, energiát és pénzt megér. (Pálos) Fuji Labor Esztergom VÉDÉS Dr. Söröss Gábor, a Vitéz János Tanítóképző Főiskola docense a közelmúltban védte meg kandidátusi értekezését, melynek tézisei az individualizált nyelvtanításra és nyelvtanulásra vonatkoztak. A védés során prof. dr. Rot Sándor a következőket mondta: „... Az információ mennyisége magával hozza a szelektálást, a szórakozottságot! A dolgozatban nem csak mondva van, hanem adatokkal, számokkal pontosan alá is van támasztva az, hogy az úgynevezett előadásban az információnak csak 6 %-a éri el a tanuló, a hallgató agyát. Ezért idegen nyelvet nem lehet előadás jellegű oktatás formájában megtanítani, hanem nyelvi készségeket kell kiépíteni. így az „individuális" jelző nagyon fontos. Ezt figyelmen kívül hagyva a tanár épít egy átlagos tanulóra - aki nem létezik. A dolgozat korszakalkotó jelentőségét abban látom, hogy az szakít az átlagos tanuló fogalmával, és a tanulóközösségen belül is az egyéneket fedezi föl. Individuálisan mindenkinek ki kell építenie az agyában egy fiziológiai-lélektani kommunikatív szerkezetet, amely az információt átviszi az egyik nyelvről a másikra. Söröss Gábor disszertációja segítségünkre van abban, hogy kiépítsük, méghozzá individuálisan, a tanuló agyában a fiziológiai-lélektani kommunikatív szerkezetet, amely segítségével az információ, ami ott van édes anyanyelvünkben, azonnal áttehető az idegen nyelvre. Miben látom a disszertáció másik nagy értékét? Dr. Söröss Gábor a videó felhasználásának régóta nagy mestere éppúgy, mint más technikai eszközöknek." Dr. Ladocsi Gáspár, a Hittudományi Főiskola professzora: „... Úgy érzem, maga a jelenség is, amire az én szerény személyemet ebbe a bizottságba meghívta, korszakalkotó Esztergom kulturális és oktatási életében, kiváltképp a felsőoktatás terén... eljött az az idő, amikor tettekben is megmutatkozik, hogy a két intézmény nem „két szomszédvár" a Bazilika alatt, hanem kész együttműködni az emberi értékek megteremtésében - legyen az valláskultúra vagy a pozitív tudományok kultúrája." (S)