Esztergom és Vidéke, 1993

1993-11-11 / 45. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE 343 1924-ben született Rákoskeresztúron, (amely akkor még nem tartozott Budapesthez). Szülei kiskereskedők voltak, Rákosligeten volt fűszerüzletük. Az apai ágon Sopron megyéből származó családban egyébként a dédapáig visszamenően - a pedagógusfoglalkozás dominált. Szalay Ferencet a negyedik elemi után szülei az esztergomi Ferences Gimnáziumba Íratták, ahol az első négy osztályt végezte (1934-1938). A következő négy évben a győri Bencés Gimnázium tanulója volt, itt érettségizett 1942-ben. Azonnal munkába állt a győri Vagongyárban, az ETO sportegyesület fenntartójánál, amelynek már évek óta atlétája volt. Miután - 1943-ban - a gyárat hadiüzemmé nyilvánították, hazaköltözött szülőhelyére (akkor már a főváros egyik külső kerületébe). Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára. Tanulmányait azonban csak ún. „mezei jogászként" végezhette, mert apját behívták katonának, így a családnak az ő keresetére is szüksége volt. A MABí-nál, majd a Szebb Jövőt! c. hetilapnál dolgozott, miközben a versenyszerű sportolást sem hagyta abba. 1944-ben hirtelen elhatározással amelyet döntően egy szerelmi csalódás motivált - a ferences rendbe jelentkezik novíciusnak. A háborús események miatt hamarosan megszakadt újonc évét 1945-ben újra kellett kezdenie, majd 1946-1950 között a ferences rend szombathelyi főiskoláján elvégezte a hittudományi tanulmányok első négy évét. 1950-ben, már a rend erőszakos feloszlatása után, felszentelik, ősszel beiratkozott a budapesti Hittudományi Akadémia 5. évfolyamára. 1950 augusztusában az esztergomi Ferences Gimnázium igazgatója az intézetbe hívja mint helyettesítő testnevelő tanárt. A szentendrei rendi gimnáziumban is órákat kell adnia, közben hittudományi tanulmányai 6. évfolyamát végzi, és 1952-ben levelező hallgatónak a Testnevelési Főiskolára is felveszik. 1954 nyarán megnősült, így augusztusban meg kellett válnia a ferences rendtől és gimnáziumtól. Néhány hónapig a nyergesújfalui Viscozagyárban dolgozott, majd decembertől ismét Esztergomban, a Bányagépészeti Technikum Kollégiumában nevelőtanárként, 1956 őszétől pedig óraadó testnevelőként is a kertvárosi technikumban. Október 23. után pedagógus-társaival együtt arra törekszik, hogy tanítványait visszatartsa az eseményekben való aktív részvételtől, így megóvja őket a beláthatatlan következményektől. Ennek ellenére két technikumi diák az, aki 25-én délután - az ő tanulószobai felügyeletét kijátszva - eltávolítja a vörös csillagot a városháza tetejéről. 25-én este viszont - két másik tanítványa segítségével sikeresen „fegyelmezte meg" azt a tömeget, amely soraiban sok diákfiatallala Kossuth utcán vonult fel, a városszéli tiszti lakásokhoz tartva. Szalay a Hősök terén, az emlékmű lánckerítésének egyik oszlopára állva igyekezett meggyőzni a tüntetőket, hogy forduljanak vissza, és követeléseiket a városháza előtt mondják el. A továbbiakról így számol be önéletrajzában: irányították a tömeget, míg én csak beszéltem." Másnap, 26-án délelőtt ismét békés tüntetők gyülekeztek a Széchenyi téren, közöttük nagyszámú diák, akiknek egyik legfőbb szervezője Szalay Ferenc volt. Józanságának és érvelő képességének, amit 25-én este tanúsított, bizonyára nagy része volt abban, hogy a következő napok során feléje irányult a bizalom: vállaljon szerepet tettekkel és szavakkal egyaránt - az egész város irányításában. Az október 26-án - akkor még „felsőbb utasításra", a városi pártvezetők által létrehozott Nemzeti Tanácsnak őt jelölték ki elnökévé; majd október 28án, amikor - már igazi társadalmi alapon, a munkahelyi tanácsok delegáltjaiból - újjáalakul, őt választják meg alelnöknek, azaz dr. Bády István (a volt polgármester) helyettesének. (Előzőleg a helyi pedagógusok munkástanácsában elnökké választják.) Ettől kezdve december közepéig a város polgárságának biztonságát fenntartó, ellátását szervező Nemzeti Tanács egyik legaktívabb tagja: a testület „törzskarához" tartozik. • Díszpolgárunk: SZALAY FERENC „Két diákom addigra már megkerülte a tömeget, belekaroltak a zászlótartóba, átkísérték a város felőli oldalra. És már csak egy mondat kellett: menjünk a magyar zászló után és elindultunk. így ez valami komoly tervnek látszik, de ez csak utólag ilyen. Akkor meg voltam ijedve. Amikor két diákom eltűnt a szemem elől, nagyon féltem. De ők jobb pszichologusok voltak mint én. Tettel „Szalay Ferencbátor, önzetlen, fáradhatatlan igazmagyar ember"-jellemzi őt emlékiratában dr. B ády István. Kiss László, a Nemzeti Tanács egyik tagja így idézi föl alakját: „Tanáros precizitással, okos logikával és nem csekély bátorsággal vett részt a Tanács munkájában." Harmadmagával ő látja el az összekötő szerepet az esztergomiak és a Dunamenti Munkástanács között, ő szerkeszti Kiállítási kalauz AzI. Országos Pasztell Biennálé igen gazdag, változatos anyaga két helyen: a Balassa Múzeumban (Régi Megyeháza) és a Keresztény Múzeumban tekinthető meg. Szabados Árpád október 20-án nyitott grafikai kiállítása november 30-áig a Duna Múzeumban látható. (Nyitva kedd kivételével 13-17 óra között.) Szerkesztésében, kivitelezésében egyaránt remekmívű katalógusból vettük hírét a Dorogi Galériában nemrégen megnyílt tárlatnak, amelynek címe: Megmentett pillanatok. öt olyan művész - festő, grafikus, üvegablak-tervező, szobrász alkotásait mutatja be, akik,.Dorogon éltek, Dorogon alkottak". (Haranghy Jenő„ Koszkol Jenő, Rauscher György, Puxbaum Jenő, Kucs Béla) A Dévényi Iván magángyűjteményéből rendezett budapesti kiállítás december 5-éig tekinthető meg a Kassák Múzeumban (Fő tér 1. Zichy-kastély). A kitűnő katalógusban két esztergomi szerző - Bodri Ferenc és Mucsi András - írását is olvashatjuk. A kiállításról a közeljövőben részletesebb ismertetést adunk. Két gyermek alkotótábor képzőművészeti eredményeinek örülhetünk, ha ellátogatunk városunk iskola-galériáiba. A József Attila Általános Iskola a PIKTOR '93 nyári nemzetközi táborban készült gyermekrajzok bemutatására vállalkozott; a Somogyi Béla Általános Iskola Sugár Galériájában pedig november 10-étől látható a Baj na '93 című tárlat, azaz: „Képek a KomáromEsztergom Megyei gyermek képzőművész táborból". Mindkét kiállítást Kántor János grafikusművész nyitotta meg, aki a táborokban az alkotó gyerekek tanár-vezetője volt. és adja ki a Dunamenti Híradót, ő az egyikkapcsolattartóaNagybuda pesti Központi Munkástanáccsal is.Tagjaa három tagú küldöttségnek, amely dr. Bády István vezetésével november 6án és 8-án a tatai szovjet parancsnokságontárgyalt,ésígéretetkapott,hogy addig nem szállják meg Esztergomot, amíg ott a rendet a Nemzeti Tanács biztosítani tudja. (November 24-énfelsőbb parancsra - mégis bevonultak.) A dobogókői BM-üdülőből még október 28-án - a saját kérésükre, védelmük érdekében - az esztergomi laktanyába szállított ÁVH-sok november 4-e után is ezt látták a legbiztonságosabb menedéknek. November 10. táján érkezett felszólítás a Nemzeti Tanácshoz, hogy szállítsák őket Tatára. Mivel a laktanya magyar tisztjei közül senki sem vállalta a biztonsági kíséretet, ezt a szerepet Szalay Ferenc töltötte be, főhadnagyi egyenruhát öltve (noha még katona sem volt). 1957 február elején letartóztatták; kistarcsai és tököli internálás után fővádlottként állítjá^ bíróságaié a „Szalay-perben ". (Őt „bűntársaival" együtt, akik között még ketten - dr. Gábris Ödön és Nemesi Béla - esztergomiak.) Az ítéletben nyolc év hat hónap főbüntetést szabnak ki rá. Megjárja a főváros és a vidék jónéhány börtönét, az 1960. április 4-e alkalmával adott amnesztia révén szabadul. Mivel mellékbüntetésként Esztergomból kitiltják, a szüleihez költözik Rákosligetre. Ott lakik 1966-ig, amikor újra megnősül. (Első felesége ugyanis még 1958-ban elvált tőle.) Győrben talál otthonra, és - mivel másik mellékbüntetése a tanítástól is eltiltotta - különböző magasés mélyépítő, illetve gépgyártó vállalatoknál dolgozik, több szakmában szakmunkási vagy technikusi vizsgát teljesítve. Több súlyos betegséget vészelt át, amelyek közül infarktusának köszönhette, hogy pályája - a hosszú kitérő után - értelmiségi munkakörben zárulhatott. Lábadozása idején keresték meg ugyanis régi győri osztálytársai, hogy kapcsolódjon be újra a város sportéletébe. Szívesen vállalta, és olyan sikerrel, hogy mintegy félév múltán a megyei sporthivatal állományába került, atlétikai szakfelügyelőként. Innen ment nyugdíjba 1984 végén, de mint részfoglalkozású máig dolgozik. 1991-ben megkapta az 1956-os Emlékérmet. Nagyfalusi Tibor * Az október 23-án avatott harmadik új díszpolgárunk: dr. Csernohorszky Vilmos. Őt - egy egészoldalas interjú formájában - már lapunk 1991. október 15-ei számában bemutaltuk.