Esztergom és Vidéke, 1993

1993-11-04 / 44. szám

ESZTERGOM ÉS VIDÉKE „Non omnes moriar" választotta jeligéjéül Kempelen Farkas, a neves polihisztor, császári udvari tanácsos, királyi biztos, ezermester feltaláló és író az ismert latin mondást. „Nem fogok egészen meghalni." Az ó nevét, mint a sakkozó automata megalkotójáét immár 5-6 nemzedéken át őrzi az utókor. Ükunokájának, Belánszky Lászlónak a nevét nem kapta szárnyaira a világsajtó, de sorsa, jelleme, a megpróbáltatásokban való helytállása miatt méltó és igazságos, hogy arcélét gyorsan feledő kortársaim emlékezetébe ajánljam. 1916-ban született Esztergomban. Édesapja huszártiszti pályafutásának egy őszi hadgyakorlaton szerzett tüdőés mellhártyagyulladás vetett véget. Joei egyetemi diplomát szerzett és a MÁV-nál kapott állást. Belánszky Lászlót már a bölcsőben „megcsapta a mozdonyfüst", hiszen az esztergomi vasútállomás emeleti lakásában látta meg a napvilágot. Tíz éves, amikor a család Budapestre költözik. A Berzsenyi Gimnázium tanulója lesz. Sok szeretettel emlékszik az alma materre, ahol egy életre szóló útravalót kapott tanáraitól. Osztálytársainak kétharmada zsidó nagypolgári családok gyermeke. Felekezeti, faji elkülönülésnek nyoma sem volt fellelhető a gyerekek között Sok vidám cserkészélmény fűzte a barátságot egyre szorosabbra. Sok-sok év után, a gyászos emlékű 1944 őszén találkozott az utcán egyik kedves cserkésztársával és a viszontlátás örömében futott át az utca túlsó oldalára, hogy megölelje sárga csillaggal megbélyegzett, üldözött barátját. Gimnázium után a családi hagyományok a jog- és államtudomány felé orientálják. O lett volna a harmadik generáció ezen a pályán, ha befejezi tanulmányait. A negyedik évfolyam után azonban egy szigorú szakmai vizsga, az állami számviteli vizsga oklevelével a zsebében búcsút mond az egyetemnek, nem lesz belőle jogi doktor. Döntésében fontos családi és anyagi okok játszottak közre. Kenyérkereső pályáját a MÁV-nál kezdi, ahonnan egy éve vonult nyugdíjba az édesapja. Debrecenben járta ki a pályára való felkészülés iskoláját. Minden munkahelyet megismer és két havonként vizsgákon ad számot az elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretekről. „A gördülő kőre nem telepszik a moha" - ezzel az angol közmondással jellemezhetjük Belánszky Lászlónak a háború végéig tartó életszakaszát. Szinte minden esztendőben más-más munkahelyre küldi a szolgálati érdek. Budapestre helyezik, a váci és esztergomi osztálymérnökség revizora, majd 1941 októberétől az erdélyi Déda-Szeretfalvi vasútépítéshez rendelik ki. Innen a katonai helyzet alakulása szólítja más beosztásba: légvédelmi kiértékelő tiszt lesz és továbbra is a MÁV kötelékében, de katonai szabályzatok szerint végzi munkáját 1943-ban megnősül, majd egy év múlva megszületik első gyermeke. 1944-ben a családi otthont kétszer is romba döntötte egy-egy légitámadás. Istennek hála, mindkét alkalommal egyetlen karcolás nélkül élték át otthonuk elvesztését 1944 karácsonya és 45 vízkeresztje közé esik Esztergom első orosz megszállása, (./elszabadulása", a nemrég még kötelező szóhasználattal). A második „dúlás"- március 21. - előtt sikerült családját magával vinnie akkori állomáshelyére, Szenere; majd a 102-es Vonalparancsnokság kötelékében, egy vasúti személy kosai ugyan, de felépül. Kilenc hónapos betegszabadság után áll ismét munkába. 56-ról már sok mindent elmondtak, mégis egyre újabb és újabb csodáját ismerhetjük meg ennek a 13 tragikusfényes napnak. Ha rövid időre is, megteremtődött a magyar nép egysége. (Mi lehet ennél nagyobb csoda!) Lehullott kezünkről a Moszkvában kovácsolt bilincs. Egyik csoda volt az is, hogy szinte órák alatt merültek fel az ismeretlenségből az új vezetők. A testületek, munkás-kollektívák biztos érzékkel választották ki maguk közül bizalmukat kiérdemlő, rátermett, tiszta múltú képviselőiket Belánszky László - elfogadva a személye iránt megnyilvánuló bizalmat a MÁV Pályafenntartási Főnökség Munkástanácsának elnöke lett; majd delegált tagja az esztergomi Nemzeti Tanácsnak is. Annak a testületnek, amely a város működőképességét fenntartotta, megszervezte a közellátást, megóvta a lakosságot az indulatok elszabadulásától. Esztergomban semmiféle leszámolásra nem került sor, pedig erre épp elég okot adott az a tömegmészárlás, amely október 26án a Sötétkapunál történt Belánszky László egyik legtevékenyebb tagja lett ezeknek az igazi deEsztergomi arcélek Díszpoígánmk: BELÁNSZKY LÁSZLÓ csiban működő légvédelmi kiértékelő központtal Szlovákián és Csehországon keresztül Nyugat felé vonatoztak, Kout ma Sumave-ig, Ott március végén amerikai fogságba esett. Erről semmi kellemetlen emléket nem őriz, sőt véleménye szerint fogvatartóik a genfi konvenció előírásait „kétszáz százalékig" megtartották. Néhány hónapos fogság után családjával együtt hazatért Régi munkahelyén, a fővárosban áll szolgálatba, majd saját kérésére - hogy lakásproblémája rendeződjön - áthelyezik az esztergomi osztálymérnökséghez. A nyugati „kaland" miatt az Igazoló Bizottság feddésben részesítette. Ebből a döntésből később, az „élesedő osztályharc" idején komolyabb következmények is származnak. A megpróbáltatások első szakasza 1948 elejéig tart Belánszky László számára. 1946-ban politikai okok miatt B-listára kerül, és az „Arccal a vasút felé" jelszó korszakában még órabéres vonatfékezőnek is csak nagynehezen alkalmazzák a jól képzett szakembert 1948 februárjában ismét visszakerül előző beosztásába, és 1955 decemberéig munkája és szaktudása eredményeként elég szépen emelkedik a szolgálati ranglétrán. Ekkor egy majdnem végzetes balesetet szenved, melyből szinte csodálatos módon, Isten segítségével (és dr. Csemohorszky Vilmos sebészi bravúrjának, valamint a hoszszan tartó gondos kezelésnek köszönhetően) súlyos, maradandó károsodásmokratikus akarattal hitelesített vezető testületnek, - nemcsak november 4-éig, hanem egészen december közepéig, amikor betiltásukkal a Kádárkormány véget akart vetni a társadalmi ellenállásnak. Belánszky élelmiszerekről gondoskodik a vasúti dolgozók számára, helyreállítja a dorogi pályaszakaszon felrobbantott patakhidat: - nem hőstettek ezek, „csak" a történelmi szerepváltás tisztességes teljesítése. Helytállás a sorsfordító idők közszolgálatának hétköznapi csak éppen jóval nehezebben megoldható - feladataiban. Aztán pedig a megtorlás próbatételeiben... Belánszky László munkahelyén is igyekszik józan mértéktartással irányítani az eseményeket Kéri a főnököt hogy menjen szabadságra, ne legyen az eltávolítását követelő munkások szeme előtt Humánus eljárásáért később „bőkezű jutalomban"részesül, A vérbefojtott forradalom után, a szovjet tankok védelme alatt visszatért kommunisták bosszúért lihegtek. 1957 januárjában, a letartóztatások második hullámával elviszik Belánszky Lászlót is, Szalay Ferenccel, Gábris Ödönnel és másokkal: Meszes Istvánnal, Torőcsik Lászlóval, Fazekas Mihállyal együtt. A rendőrségen szinte versengve próbálják ki rajtuk a kihallgatások teljes eszköztárát Igyekeznek megalázásokkal megtörni a kezük közé került foglyok gerincét Verések, fenyegetések, kínzások sorozata után kerülnek Kistarcsára. Ott egy kőfal elé állítják az elcsigázott embereket „Orrot, cipőhegyet a falhoz!" Mögöttük a smasszerek nyomdafestéket nem tűrő ocsmány szitkozódása: "Rohadt Mai éter-huszárok, itt fogtok megdögleni, mint a kutyák!" - hogy csak a finomabbakból idézzek egyet Közben hol itt hol ott csattan a gumibot hátra, vesére, tarkóra, fejre. Mögöttük kutyák dühödt csaholás a, emberi üvöltés, egy-egy pisztolylövés. Négy órán keresztül tart a szadista „show". A foglyok közül többen öszszeesnek. A smasszerek röhögnek. Kellemes szórakozás kifinomult szellemüknek. Gyakran vezetik el a foglyokat hogy egy kis veréssel múlassák az időt a jó elvtársak. Amikor egy ilyen jól sikerült szórakozás után visszalökik a zsúfolt cellába a se élő, se holt Belánszky Lászlót zárkatársa, Szalay Ferenc baráti kézszorítása adja vissza hitét az emberi szeretetben és jóságban. „Könnyekig meghatódtam az együttérzés és szolidaritás kifejezésének egyszerű gesztusától", - mondta. ítélet nélkül, internáliként élvezi a ,jónevű" műintézetek, Kistarcsa és Tóköl vendégszeretetét. Egyik kihallgatáskor (ez már Esztergomban történt) megtudta feljelentője nevét is. Volt főnökének „hálája" érte utol őt azért, hogy a forradalom idején a munkások követelése ellenére sem távolította el állásából, amire pedig - mint a Munkástanács elnökének - meg lett volna a hatalma. Végül megszüntették az eljárást a terhelő bizonyítékokat egy koncepciós perhez nem találták elégnek. A stigma azonban egész életén át végigkísérte, nem csak őt hanem családját gyermekeit is. Apjuk „ellenforradalmi" tevékenysége miatt kálváriát kellett járniuk azért hogy továbbtanulhassanak. Szerencsére, tehetségüknek és kitartásuknak köszönhetően végül is mindhárman diplomát szereztek. Belánszky László vesszőfutása még nyugdíjazásának évében, 1974-ben is tartott. Harmadosztályú állampolgárként a magukat elitnek képzelő semmi-emberek megvetésének kitéve érte meg a rendszerváltozást. 37 éves aktív munkaviszonyáról tanulságos statisztikát készítettem. 18 évet töltött képzettségének megfelelő munkakörben, ahol őt mindig kiváió felkészültségű, rátermett szakemberként jellemezték. E 18 év felét még a háború előtt és alatt szolgálta le. A másik 19 év különféle - többnyire fizikai - ,.kényszermunkák" sorozata: előbb a B-listázás miatt, majd annak következtében, hogy letartóztatása és internálása után fegyelmivel elbocsájtották állásából. „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam" - fejezi be életrajzát a Biblia szavaival. Belánszky Lászlót a sorscsapások sorozata, mint kohó az acélt nemesebbé edzette, méltóvá arra, hogy felnézzünk rá, mert értünk, mindannyiunkért szenvedett Horváth Zsolt